újabb események régebbi események további események
19:52
Virág új bejegyzést írt a naplójába
19:48
Tündér módosította a naplóbejegyzését
19:46
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
17:12
WvTLWCGuZ regisztrált a weboldalra
17:11
JamesMal regisztrált a weboldalra

Szerelem, de még milyen???

Látogatók száma: 95

1999-ben történt meg a dolog, a mai napig is nagyon szívesen emlékszem vissza rá. Egy nagyon szép emléknek maradt meg amit soha senki nem tud elvenni tőlem...

1999-ben jött a fiam az ötlettel: anya az internet huuu, nagyon jó lenne. Vegyél pár számítógépet és nyissunk egy internet klubbot. Mondanom sem kell, hogy bár akkor még nagyon drága volt a számítógép, de a gyerek csak rábeszélt erre a dologra. Elkezdtem intézkedni és két hónap múlva meg is nyitottam a klubbot. Na akkor rájöttem, hogy Te Jó Ég én még a számítógépeket sem tudom bekapcsolni. Az ember alapból olyan, hogy ha valamit nem ismert akkor attól fél, hát én is féltem. Szóval mindennap szorongva mentem be, hogy most mi nem fog működni, mivel lesz megint baj, mikor kell a fiam hívni, hogy segítsen mert nem tudok valamit megcsinálni.
Szépen el is indult az üzlet azzal nem is lett volna gond, de azzal igen, hogy fizikailag is már rosszul voltam, ha mennem kellett nyitni és még csak két hét telt el. Megmutatta ugyan a fiam, hogy hogyan is kell használni a netet, de a számítógépet nem tudtam kezelni, a neten sem találta meg újra azt az oldalt amit már egyszer megtaláltam szóval kezdett nagyon tele lenni a hócipőm.
Ekkor mutatta meg a fiam, hogy vannak a chat szobák...(gondolta a gyerek, hogy ott majd jól eltöltöm az időm, mivel beszélgetni imádok) az akkori egyik legnagyobb oldalra be is regisztráltam.Na itt aztán megfordult minden.Szívesen mentem nyitni, jól éreztem magam.Nem is volt a chateléssel semmi baj. Volt pár kérdés amit az elején feltettem a másiknak, a választ olvasva vagy maradhatott az illető vagy elköszöntem tőle. Imádtam chat-elni mert elég gyorsan gépelek, sokszor volt 5-6 ember akivel egyszerre tudtam így "beszélgetni".Nagyon sok főiskolás, meg rendszergazda volt akkoriban fenn. Jó volt mert akármit kérdeztem tőlük a számítógéppel kapcsolatban mindenben segítettek. Egy hónap alatt megtanultam azt amit egy számítógépes tanfolyamon tanítanak meg.Nem voltak türelmetlenek, elmagyarázták, sőt másnap ha rákérdeztem akkor újra elmondták amit nem tudtam megcsinálni.
De hát itt is mint általában lenni szokott egy forgatókönyv ami megváltozott, illetve az élet újra írta. Volt egy fiú aki sokkal kedvesebb volt, simulékony(ennek fel kellett volna tűnni) de nagyon segítőkész is. Szóval januárra (hat hét alatt, mert november végén ismertük meg egymást) már odáig fejlődött a dolog, hogy én mindennap délben nyitottam Ő már ott ült a gép előtt és várta hogy mikor leszek fenn.Szóval napi 8 -10 órát mindennap együtt voltunk. Ha jól belegondolok, a párommal nem voltam-vagyok ennyit egy nap, csak ha az alvást is beleszámolom. Ezt a fiút jobban ismertem mint a párom .Persze egy idő után kerültek a kis ablakba pikánsabb kérdések és voltak eléggé intim válaszok is.Imádtam ezt a dolgot, és bele sem gondoltam, hogy ez mekkora kárt okozhat a családomban.Egészen addig ment ez, amíg a párom rá nem jött, hogy én valami olyat csinálok az üzletbe ami veszélyezteti a kettőnk kapcsolatát.Hát rájött, lettek a nagy veszekedések, Ő kiabált én meg mondtam, hogy hagyjon békén engem, nem csinálok semmi rosszat amivel valakinek is árthatnék. Holott ez így nem volt igaz, mert már a fiúnak a véleménye fontosabb volt mint azé az emberé akivel együtt laktam.Érzelmileg annyira elvitt engem ez a fiú, hogy életemben először éreztem, hogy ő lenne az igazi akit nagyon tudnék szeretni életem végéig.Mindig az jelent meg a monitoron amit szerettem volna olvasni.Persze egy idő után otthon vita, néha az üzletbe is lejött a párom, ott is csak cirkusz és vita.....én meg alig vártam, hogy a fiúval legyek és elmondhassam, hogy engem mindig bántanak otthon. Úgy alakította mindig a dolgokat, hogy egy idő után a neten ugyanúgy tudtunk veszekedni és kibékülni mintha az életbe lett volna.És én ebben nagyon jó partner voltam. Már az egész életünket elterveztük a neten. Természetes, hogy egy idő után felmerült, hogy jó lenne találkozni. Időpont volt is mindig, de mivel én nem tudtam volna elmenni az üzlet miatt Ő meg 2oo km-re volt, így mindig azt beszéltük, hogy Ő jön el hozzám.Láttam róla fényképeket, de mind messziről voltak csinálva, bár ha maga az ördög lett volna is beleszeretek, mert akkor már mindegy volt, hogy is néz ki....már csak azt láttam, hogy Ő is olyan mint én vagyok, kiegészítjük egymást, tökéletes mindenben.Persze telefon volt, a vége felé napi szinten,de személyes találkozás soha.Fél évig tartott ez a dolog, amikor is nekem felnyílt a szemem, hogy én már nem is a saját életemet élem, hanem egy idegen ember akarata szerinti báb vagyok csak, aki hajlandó volt egy "beteg" ember álmait tovább álmodni.Kiderült, hogy a fiú az életben képtelen kapcsolatot létesíteni, csak a neten tud élni, és nem is hajlandó a cyber térből a valóságba visszajönni.Előttem is csak a neten volt neki kapcsolata. Ennek már 10 éve azóta sem hallottam róla, bár mindenféle chat-et abbahagytam, úgyhogy nem is találhatjuk meg egymást.De csak a jó maradt meg az emlékeim között, hogy mennyire kereknek éreztem akkor a világot, mennyire boldog voltam.Ez egy olyan szerelem volt ami, ha nem is volt valóság azért én úgy éltem át mintha az lett volna.De sokkal többet jelent a párom simogatása, vagy ölelése. Mert az igazi boldogság itt van csak fel kell tudni ismerni.Még egy utolsó gondolat. Ha a párod ismerkedik a neten, akkor ne veszekedj vele, mert csak annyit érsz el, hogy sokkal hamarabb taszítod a neten levő ismerős karjába....aki sokkal megértőbb lesz, mint Te vagy.

A cikket írta: ginesz

5 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Tetszik az őszinteséged!
Te legalább felismerted, hogy nem vezet jóra.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: