T-ről (dicsekvés)
2010. május 17. - Látogatók száma: 95
T 20 évvel idősebb és másnemű, mint én, netes barátom' ötödik esztendeje már.
Nem kell megerőltetnem az agyam, hogy emlékezzek a megismerkedésünkre. Egy közösségi portálon váltottunk pár szót nyilvánosan, majd privátban küldött egy-két normális dolgot, (..., mert vannak nem normálisak is!), valahogy elkezdünk kölcsönösen írogatni egymásnak, majd olyan évre rá, küldött egy meghívót. No, nem számomra, hogy menjek el, csak tudósított a programjáról. Viszont a neve alatt satírozással valamit eltüntetett. Gondoltam nem akarja, hogy tudomásom legyen róla. Persze kicsit bosszantott. Mit nem akarhat, miről nem szabad tudnom, mi az a nagy titok? Nem. Igazán nem női, inkább az emberi kíváncsiság hajtott. Majd arra gondoltam: jogos. Hiszen Én sem mondtam el még mindent magamról százszázalékosan. Egy napon meghívott egy közösségi oldalra, ahol a blogja található. Nem létszámnövelés céljából tette. Ott elkezdtem írogatni, és méltatta megjelent dolgaim, (Plasztikusak az írásaid. - említette.) és haragudott magára, miért nem előbb tette már a meghívást. Lubickoltam a népszerűségben, mert eléggé a béka popsija alatt voltam épp akkoriban. Visszatekintve ismeretségünkre, velem Ő eddig csak jót tett. Büszke vagyok rá, hogy van számomra, - bár nem kedveli, ha mondom, - de Én még tőle csak tanultam. Nem apáskodik felettem, nem nőnek érzem magam mellette, egy dolgot érzek, amikor gondolatainkat kölcsönösen megosztjuk egymással, olyan EMBERI az egész.
Két éve hallottam a hangját is.
Nem merem megmondani neki, hogy mázlista valahol. Az is. Ha Én a szomszédja lennék, rég elüldöztem volna a jelenlétemmel. A nyakán lógnék örökké.. ;-)
Jó lenne egyszer kezet fogni vele... vagy megölelni! Szeretném.
A cikket írta: Laura
Hozzászólások
időrendi sorrend
de míg meg nem fogod a kezét, míg át nem öleled, megmarad a varázs.
szép írás
:)
Talán idézőjelbe kellett volna tennem, a címet! Hiszen nem dicsekszem én, nem vagyok én olyan, mindössze nagyon boldog vagyok, hogy Ő van a számomra.
Köszönöm. :)
szép írás
:)
Ha az ember őszinte a többi emberrel, akkor nem kell attól tartani, hogy a titkok nem derülnek ki:-)) tapasztalatból tudom.
Időközben rájöttem, - hiszen mondhatom azt, már ismerem, - ő egy abszolúte szerény ember, és soha nem kérkedett az elért sikereivel.
Néha elgondolom...többet tud rólam, mint akivel egy fedél alatt élek.
Nagyon jó, hogy ilyen kedves, baráti kapcsolatot tudtok fenntartani a neten egymással. :-)
Még találkozhattok is, tudod nem lehet tudni, mit hoz a jövő...
Pussz,
Tündér :-)
Büszke vagyok rá, azért "dicsekszem".
Hááát! Mindennek eljön az ideje...
Üdv:
Laura :)
A titokra kíváncsi lennék én is, vagy a blogcím volt az?
Még találkozhattok is, tudod nem lehet tudni, mit hoz a jövő...
Pussz,
Tündér :-)