újabb események régebbi események további események
23:50
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
22:50
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
11:19
Tündér módosította a naplóbejegyzését
11:17
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Kapuzárási pánik nőnél???

2011. március 12. - Látogatók száma: 1 573

Új vagyok itt. Már a rovat címeknél elakadtam, mert választhattam volna a "Kapuzárási pánik nálunk", és a "Szeretőm van" címekből is. Végül a "Megcsalás?!" lett. 22 év együttlét és 18 évnyi házasság után tegnap lefeküdtem egy ismeretlen férfival.

Az esemény nagyon friss, de az okai már messzire nyúlnak vissza.

Szerelemgyerekként jöttem a világra, anyukám 18 évesen szült meg engem (egy pszichiáter biztosan visszavezetné ide az okokat!), szeretett, féltett, de mindig támogatott. Kár, hogy már nincs velem, ő megértene.

16 évesen vesztettem el a szüzességem egy picit ügyetlen fiúval, akivel még 1 évet jártam, majd 17 évesen megismertem a nálam majdnem 6 évvel idősebb férjemet. Az elején nem szerelemnek indult, de kb. fél év után az lett. Majd a szokásos történet, 21 évesen összeházasodtunk, 23 évesen szültem, majd hirtelen szültem mégegyet és kb. öt évre ki is vontam magam a Nő szerepből, és csak Anya üzemmódban voltam. Persze ez nem azt jelenti, hogy a párommal nem voltunk jóban. Sőt. Úgy érzem, a lehető legokosabban, és legjobban "vészeltük át" a gyerekek kiskorát. Ha nem voltunk mindketten hulla fáradtak szexeltünk, szerettük egymást.

Ez azóta sem változott. Szexelünk és szeretjük egymást. Csak én változtam. A hosszú évek alatt többször éreztem, hogy valami nagyon komoly dolog kimaradt az életemből. Mégpedig a pasizás, a flörtölés, a különböző férfiak, különböző szexuális szokásai. Nagyon sokszor vívódtam azon, hogy kellene keresnem egy szeretőt. Először 10 évvel ezelőtt, majd kb. 3 éve. Ezeket azonban mindig sikeresen elfojtottam magamban. Úgy is mondhatjuk, hogy kreatív módon mindig fel tudtam dobni a szexet valamivel, ami hosszú időn át "töltött" engem érzelmileg és szexuálisan is.

Az internet miatt 3 éve azért tovább is jutottam. Regisztráltam egy kimondottan szexpartner-kereső oldalra, olyan vérlázítóan, nagyon konkrét oldalra, ahol mindenki leírja a vágyait, lefotózza a különböző testrészeit, majd rajta, ki-ki tegye össze amije van és élvezze...
Az oldalon lévő tartalmak, a kapott levelek, privát chat-ek nagyon izgalmasak és bizsergetőek voltak. Három férfival találkoztam személyesen, kávézás erejéig, de szánalmasnak éreztem az egész helyzetet. Két hét után rá is untam és leregisztráltam. Konstatáltam, hogy ha nagyon akarom, tudom én élvezni és értékelni otthon a drága férjemet, aki imád engem és sose gondolná, hogy ezt meg tudom vele tenni.

És itt a történetben elérkeztem napjainkhoz. 39 éves vagyok és nagyon rosszul élem meg az utolsó 30-as évemet. Ez nem valami női hiszti, édesanyám 40 éves kora előtt hirtelen halt meg úgy, hogy boldogtalan volt.
Tudom (remélem) én megérem a születésnapomat. De a kisördög a bal vállamon nem hagy nyugodtan élni. Így két hete újból felregisztráltam a szexoldalra és komolyabbra vettem a "keresgélést". "Aki keres, az talál" - a személye nem is fontos a történetemben. Csak az, hogy tegnap lefeküdtem vele. Izgalmas volt és persze merőben nem a megszokott. Élveztem, már amennyire el tudtam engedni magam. Összességében viszont nem volt annyira jó, ahogy azt én elképzeltem. Nem a pasi tehetett róla, ő mindent megtett, sőt....egy édes, aranyos, heves, 30-as, igazi úriember volt.

Mindig azt hittem, hogy 22 év után milyen nehéz lesz egy idegen férfinak megmutatni a testem. De nem, az egyáltalán nem nehéz. Ami utána jön, az már keményebb. Reggel 7-től, délután 3-ig lezavartam magamban egy közepes lelki válságot. Ostoroztam és mentegettem magam egyszerre. Mert ez nem csak az én hibám. A férjemé is. Ki tudja miért én tini koromban nem voltam szexuálisan túlfűtött. Ez a korszak nálam a 3.x után kezdődött. Sokfajta dolgot ki szerettem volna próbálni, persze a férjemmel. Párszor emlegettem a vágyaimat, ő ha reagált is, nem valósította meg őket. Lehettem volna rámenősebb is, voltam, de azt akartam, hogy partner legyen különböző intim segédeszközök vásárlásában, és egyéb mindkettőnket izgató dolgokban. Nem volt az. Így viszont én kerültem ebbe a helyzetbe. Ha nagyon akartam volna, el tudtam volna "kerülni", de nem akartam.

Most, hogy kiírtam magamból már jobb, és innen már csak javulhat a lelkem állapota. Nyilas jegyében születtem és meglehetősen önző vagyok ahhoz, hogy sokáig keseregjek bármin is.

Sokan biztosan elítélnek majd, de remélem lesz olyan is, aki megért.

A cikket írta:

8 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. március 13. 23:20

megtekintés Válasz erre: - 2011. március 13. 23:10

Kedves B,

egy dolgot semmiképpen ne tégy: nehogy egy elmebeteg rohamodban bevalld a férjednek! Megtörtént, kész, majd feldolgozod magadban. Az ember különben is hajlamos felmentést találni önmagának. A hívőknek könnyebb, meggyónják.

Hétköznapi történet. Kissé elszürkülni érezted a házasságodat, izgalomra vágytál, kipróbálni magadat mint hódító nőstényt, és valóban a nőknél is van kapuzárási pánik (bár kicsivel később szokott jelentkezni) – a gyerekek nagyocskák már, kezdenek kicsit leszakadni, rádöbbensz, hogy rohannak az évek, az internet megkönnyíti, sőt kínálja a lehetőséget stb., szóval rengeteg tényező együttes hatása vezetett ide.

Nyilván a férjed is átélt, átél hasonlókat, ráadásul a férfiakban ott a biológiailag beléjük kódolt vadászösztön, nagyon lehet, hogy ő is félrekamatyolt már egyszer-többször.

Lehetőleg minél kevesebb hozzád közeli barátnak, családtagnak mondd el, és remélem, hogy itt nem fog senki rád ismerni.
Ha egyszeri eset marad, jó. De ha rákapsz a dologra, az már bonyolultabb, jelezheti azt is, hogy nagyobb a baj a házasságodban, mint a feltámadó vágy egy kis kiruccanásra hetyegésileg.

Az izgalom, a hétköznapok feldobása, a tiltott út, a "kicsit kurvának érzem magam" fíling, a "rákészülés", a szokatlan környezet (szálloda, motel) teszi valójában vonzóvá az ilyen kalandokat, de azt ne feledd, hogy amikor rosszul vagy és hánysz, a férjed fogja a fejedet.

Eszemben sincs elítélni téged!

Mindenesetre támadd le és vonszold az ágyba az uradat mielőbb!

Ölcsi,

Ktr.

Kedves Könyvtündér!

Az utolsó mondatod nagyon hasonlít ahhoz, mint amikor ledob a ló. Ilyen alkalmakkor azonnal vissza kell kapaszkodni rá.

A többi meglátásod pont a közepébe talált. A minap ilyenekről olvastam egy újságban, és hát onnan tudom. Bár elég hihetetlen, hogy a férj is netán félreléphetett. De ki tudja?
Tamás
 
2011. március 13. 23:10
Kedves B,

egy dolgot semmiképpen ne tégy: nehogy egy elmebeteg rohamodban bevalld a férjednek! Megtörtént, kész, majd feldolgozod magadban. Az ember különben is hajlamos felmentést találni önmagának. A hívőknek könnyebb, meggyónják.

Hétköznapi történet. Kissé elszürkülni érezted a házasságodat, izgalomra vágytál, kipróbálni magadat mint hódító nőstényt, és valóban a nőknél is van kapuzárási pánik (bár kicsivel később szokott jelentkezni) – a gyerekek nagyocskák már, kezdenek kicsit leszakadni, rádöbbensz, hogy rohannak az évek, az internet megkönnyíti, sőt kínálja a lehetőséget stb., szóval rengeteg tényező együttes hatása vezetett ide.

Nyilván a férjed is átélt, átél hasonlókat, ráadásul a férfiakban ott a biológiailag beléjük kódolt vadászösztön, nagyon lehet, hogy ő is félrekamatyolt már egyszer-többször.

Lehetőleg minél kevesebb hozzád közeli barátnak, családtagnak mondd el, és remélem, hogy itt nem fog senki rád ismerni.
Ha egyszeri eset marad, jó. De ha rákapsz a dologra, az már bonyolultabb, jelezheti azt is, hogy nagyobb a baj a házasságodban, mint a feltámadó vágy egy kis kiruccanásra hetyegésileg.

Az izgalom, a hétköznapok feldobása, a tiltott út, a "kicsit kurvának érzem magam" fíling, a "rákészülés", a szokatlan környezet (szálloda, motel) teszi valójában vonzóvá az ilyen kalandokat, de azt ne feledd, hogy amikor rosszul vagy és hánysz, a férjed fogja a fejedet.

Eszemben sincs elítélni téged!

Mindenesetre támadd le és vonszold az ágyba az uradat mielőbb!

Ölcsi,

Ktr.
2011. március 13. 19:02
Szia Borsóka !

Nem ítéllek el, mert nincs hozzá jogom. Ugyanakkor viszont meg sem értelek rendesen. Magam is fiatalon mentem férjhez, és szültem két gyereket. Igaz elváltunk, de más ok miatt, S utána jött pár kapcsolat az életemben, de akkor független voltam és szabad. Mióta van élettársam, azóta maradok hű hozzá. Vele élem ki a hajlamaimat, vagy vágyaimat, amennyire sikerül. Más pasi nincs az életemben. Ezek az én elveim, én ezekhez tartom magam.
Gondolom a történtek azért jobban megviseltek, ha most úgy látod, hogy nem akarsz több bal kanyart. Talán tanultál, a dologból, vagy fontosabb lett a család. Ez a Te életed, s neked kell megélned. A jóért és a rosszért is Te is felelős vagy, nem csak a párod. Ketten éltek vagy jól, vagy rosszul.
Üdvözlettel Éva.
2011. március 13. 15:40

megtekintés Válasz erre: KiralyCsilla1965 - 2011. március 13. 11:06

Kedves Borsóka!
Nem ítéllek el az miatt, amit tettél! Én is nagyon fiatal voltam, mikor férjhez mentem, én sem pasiztam se előtte, se utána, és nekem is hiányzott valami az életemből! Lehettek volna más férfiak is az életemben, vagyis az ágyamban, de én nem éltem a lehetőséggel! A becsületem megmaradt (de csak a saját magamnak), a boldogság viszont elkerült!
Most már azt tartom, hogy nem szabad elszalasztani a kínálkozó lehetőséget, mert ha elszalasztod, soha többet nem jön vissza! Az is igaz, hogy meg kell fontolni, hogy kivel, és mit teszel!
De nagy kérdés, hogy ilyenkor hogyan tovább? Be tudsz feküdni a férjed mellé, mintha semmi nem történt volna?
Az is lehet, hogy keresel egy másik pasit, hátha pont kifogtad azt, aki nem tudta feloldani a gátlásaidat. Aztán még egyet, aztán mégy egyet........ és a végén rájössz, hogy ez neked senkivel nem fog menni, mert a lelked legmélyén bánt, mert mégis csak van egy párod, akit ezzel megbánthatsz!
Amíg együtt vagy vele, talán így is marad! Ha meg elváltok, széthullik a család! Kemény dolgok ezek...együtt érzek veled!

Puszi
Csilla

Szia Csilla!
Köszönöm a hozzászólásodat! És azt, hogy együttérzel velem!
Azt már most is mondhatom, hogy nem lesz másik, meg másik ... és a "gaz csábító"-val pedig többet nem találkozom. Azért nem, mert nem akarom, hogy bármilyen érzelem kialakuljon közöttünk.
Ha lehet azt mondani, akkor tanultam az elmúlt napok eseményeiből. Megmaradok a virtuális világ nyújtotta izgalmaknál. Az is nagyon bizsergető tud ám lenni. :)
2011. március 13. 11:06
Kedves Borsóka!
Nem ítéllek el az miatt, amit tettél! Én is nagyon fiatal voltam, mikor férjhez mentem, én sem pasiztam se előtte, se utána, és nekem is hiányzott valami az életemből! Lehettek volna más férfiak is az életemben, vagyis az ágyamban, de én nem éltem a lehetőséggel! A becsületem megmaradt (de csak a saját magamnak), a boldogság viszont elkerült!
Most már azt tartom, hogy nem szabad elszalasztani a kínálkozó lehetőséget, mert ha elszalasztod, soha többet nem jön vissza! Az is igaz, hogy meg kell fontolni, hogy kivel, és mit teszel!
De nagy kérdés, hogy ilyenkor hogyan tovább? Be tudsz feküdni a férjed mellé, mintha semmi nem történt volna?
Az is lehet, hogy keresel egy másik pasit, hátha pont kifogtad azt, aki nem tudta feloldani a gátlásaidat. Aztán még egyet, aztán mégy egyet........ és a végén rájössz, hogy ez neked senkivel nem fog menni, mert a lelked legmélyén bánt, mert mégis csak van egy párod, akit ezzel megbánthatsz!
Amíg együtt vagy vele, talán így is marad! Ha meg elváltok, széthullik a család! Kemény dolgok ezek...együtt érzek veled!

Puszi
Csilla
2011. március 13. 10:02
Tetszett az írásod, mert őszinte volt. Teljesen felesleges az okokat, a hibást keresned. Ami megtörtént, az megtörtént és nem lehet visszaszívni. A nagy kérdés az, hogy hogyan tovább! Őszinte érdeklődéssel és nem a kukkolás vágyával várom, hogy ezek után hogyan tudtad a következő aktust a férjeddel lebonyolítani. Az édes után a keserűt hogyan fogod nap mint napvagy hétről hétre leerőltetni a saját torkodon?
2011. március 13. 08:42

megtekintés Válasz erre: - 2011. március 13. 08:38

Kedves Éva!

Köszönöm a válaszod!

Ismerőseim körében sok olyat nőt ismerek, aki hasonló helyzetben volt. Ők hamarabb és drasztikusabban léptek, majd kis gyermekekkel a háttérben el is váltak. Van akinek jobb lett, de a legtöbbnek nem.
Én sosem akartam elválni. Mindig a probléma megoldására törekedtem. Most így sikerült. Büszke nem vagyok rá!

A lényeget kihagytad! :-)
2011. március 13. 08:38

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2011. március 13. 08:18

Kedves Borsóka!

Engem is hozzászólásra késztet, hogy veled milyen megértőek egyesek. Hát nem feltétlen osztom. A férfiak ügyetlensége az egésznek az oka. Ők ugyanolyan éretlenek abban a korban, amikor megismerik a szex élményét, mint mi nők.
És ennek isszuk meg a levét, akár.... hosszú távon.
És akkor keressük a hiányzó szálat.... Keressük.
És csodálkozunk, hogy közben elmúlik az idő.
Mondja ezt valaki most, amikor már ő is elkövetett némi hibát az életében. Tanácsként, hogy hogyan tovább. Van tovább? Hát persze, hogy van, a te kis fantáziádban, mert kíváncsiak vagyunk mi mindannyian, csak kevesen ismerik ezt be. :-)

Pussz,
Éva

Kedves Éva!

Köszönöm a válaszod!

Ismerőseim körében sok olyat nőt ismerek, aki hasonló helyzetben volt. Ők hamarabb és drasztikusabban léptek, majd kis gyermekekkel a háttérben el is váltak. Van akinek jobb lett, de a legtöbbnek nem.
Én sosem akartam elválni. Mindig a probléma megoldására törekedtem. Most így sikerült. Büszke nem vagyok rá!
2011. március 13. 08:18
Kedves Borsóka!

Engem is hozzászólásra késztet, hogy veled milyen megértőek egyesek. Hát nem feltétlen osztom. A férfiak ügyetlensége az egésznek az oka. Ők ugyanolyan éretlenek abban a korban, amikor megismerik a szex élményét, mint mi nők.
És ennek isszuk meg a levét, akár.... hosszú távon.
És akkor keressük a hiányzó szálat.... Keressük.
És csodálkozunk, hogy közben elmúlik az idő.
Mondja ezt valaki most, amikor már ő is elkövetett némi hibát az életében. Tanácsként, hogy hogyan tovább. Van tovább? Hát persze, hogy van, a te kis fantáziádban, mert kíváncsiak vagyunk mi mindannyian, csak kevesen ismerik ezt be. :-)

Pussz,
Éva
 
2011. március 13. 08:11
Szia Borsóka!

Nem tartom elítélni valónak ami történt. Neked nem kell mentségeket keresni a magad számára. Pláne ne azt, hogy a párod is hibás. Ketten vagytok hibásak, ha egyáltalán lehet ilyesmiről beszélni. A történet nagyon egyszerű. Egy cseppet meguntátok egymást, és ilyenkor törvényszerű, hogy valakinek nyitni kell az új élmények irányában. Biztos vagyok benne, hogy ezentúl valamit az új tapasztalatodból vissza fogsz vetíteni a férjeddel való intim kapcsolatodban.
Ebben az esetben, mint sok más hasonlóban a probléma az, hogy kellő szexuális tapasztalat nélkül kerültetek a házasságba. Szóval akkoriban kellett volna "kitombolni" magatokat.
Akkor elmondom még kevésbé körülményesen.
Nem lehet évek hosszú során mindig balról jobbra csinálni, mert akkor az egyik oldalon felfekvések keletkeznek. Ez az egyik probléma.
A másik pedig.
Hiába a rántott hús a kedvenced, néha jólesik egy paprikás krumpli is.
Egyébként szeretettel üdvözöllek az oldalon.
Tamás
2011. március 12. 22:41

megtekintés Válasz erre: Pitt - 2011. március 12. 21:19

Szia Borsó!
Érdekes, ahogyan a férjedet hibáztatod, de nem ítéllek el. Szerintem egy idő után a lelked is kondicionálódik a dologra és a többi kalandnál, már fel sem veszed a dolgot! A vadászt is furdalja a lelkiismeret, mikor kilövi az első őzikét.

Már elég hosszúra sikeredett az írásom. Lehet, hogy nem teljesen tudtam kifejteni, de a férjem valamilyen szinten hibás abban, hogy én idáig jutottam. Bár a "hibás "jelző valóban nem a legjobb szó, de viselkedésével, illetve nemtörődömségével közreműködött a dologban.
2011. március 12. 21:19
Szia Borsó!
Érdekes, ahogyan a férjedet hibáztatod, de nem ítéllek el. Szerintem egy idő után a lelked is kondicionálódik a dologra és a többi kalandnál, már fel sem veszed a dolgot! A vadászt is furdalja a lelkiismeret, mikor kilövi az első őzikét.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: