Kitörés...
Látogatók száma: 65
Ha még egy percet maradok, úgy érzem megfulladok!
Éreztetek már valami hasonlót?..., hogy muszáj elindulni, mindegy hová, merre, csak onnan el, ahol éppen vagytok? Én ma valami ilyesmit éreztem és mint egy hiperaktív kaptam magam össze, éppen csak, amire szükségem volt. Jobban is teszi bárki, ha ilyenkor meg sem próbál megállítani, lebeszélni meg főleg, vagy rám beszélnie magát, úgyis hiába, mert ha én valamit elhatározok?... Persze hová is mentem volna, mint a telekre... Az egyetlen helyre, ahol egyedül lehetek végre!
Olyan sürgős lett hirtelen minden... Észrevettem magamon, hogy nem megy úgy a munka az utóbbi időben, mint szerettem volna. Csinálom én, de nem szívvel-lélekkel. Az is lehet, hogy a figyelem elaprózódik, megosztódik és ezért érzem, hogy nem haladok, keveset teszek. No, de majd most!
A lányom jobbnak látja hagyni, véletlenül sem ajánlkozik, mint máskor szokta, hogy ő is jönne, ennek igazán örülök, mert nagyon nehéz neki nemet mondani. Nem szeretem, még én is magára hagyni. Most viszont önző módon, direkt keresem a magányt, jólesik. Mert tudom ott kint megtalálom...
Csak már ott lennék! Szerencsém van. Milyen hamar jön a busz, és milyen kevesen vannak rajta? Az átszállás is gyorsan történt. Az egyikről lepattantam, ott volt a másik.
A Bródy felé veszem az irányt. Vállamon a hátizsákom, minden finomsággal. Már csak én kellek hozzá. Átmegyek a hídon és az ösvény végén kiérek végre a fő/útra, ahol a kerti szomszédom hirtelen lefékez mellettem. Kérdezi, hová-hová ilyen későn? Csak nem hazafelé mész, ellenkező irányba? Kérdésemre, miért? Mennyi az idő? - Tizenegy - mondja. Valóban - lepődök meg kissé. Ilyenkor szokott hazamenni. Az, hogy milyen nap van, már meg sem merem tőle kérdezni... Hát csak ennyire vagyok mostanában szétszórt... Aztán nem is tartjuk tovább fel egymást, folytatjuk az utunkat... Tényleg, mintha haza mennék, csak ellenkező irányba.
Azt már akkor tudtam meg, amikor bekapcsoltam kint a rádiót, hogy ma szombat van. Nincs ennek semmi jelentősége, annyira egybe folynak a napok, nem tudtam róla, hacsak nem az, és ennek most igazán örültem, nem kell ezért sem sietnem haza, hogy a sorozatomat nézzem... Érdekes, otthon ez eszembe sem jutott.
Kint aztán ismét magamra találok. Kívántam az egyedüllétet, hát ebben senki sem akadályozott meg, de alig térültem-fordultam, elősomfordált a kis vörös kandúrkám, és úgy nézett rám, mint aki ezer éve nem látott... pedig én most is gondoltam rá. Elő is vettem mindjárt a konzervet és töltöttem neki egy kis tejet a tálkájába. Azt sem tudta hová kapjon. Örömében még köszönni is elfelejtett.
Hát ez az, amire szükségem volt, de nagyon. Hamarosan társaságot is kapott, és megfelezte a kis barátnőjével az adagját... Joggal gondolom ezt, hogy van köztük valami, mert észrevettem már a múltkor, hogy igencsak szemeznek egymással.
Amit még nagyon szeretek, ha egyedül vagyok, hangosan szóljon a rádió... mindegy is milyen zene. Élvezem. Most senki nem mondja: "Halkítsd le!" "Nem szeretem!"... Kivételesen nem a csendet kerestem... és egész kint létem alatt adtam is neki kakaót... Komoly zene, magyar nóta?... minden jöhetett, még a déli harangszó is kivételesen..., amit viszont máskor, ha meghallok, azonnal lehalkítom... Nem szeretem a harangszót. Emlékeztet valamire. Most nem akarok emlékezni!
Ott kint aztán nem kellett sokáig töprengenem, minek is álljak neki? Egyik munka adta a másikat, de nagyon élveztem. Nem számított, hogy közben elfáradtam és lassan indulnom kéne hazafelé... végre valami hasznosat is csináltam, elégedettség-félét éreztem.
Mint, ahogy most is az vagyok. Elégedett. Mert a semmiről is tudtam írni!
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
De igen! Sajnos nem tervezhetek jövőre még.tudod lehet műtétem lesz. amíg biztosra nem tudom nem tervezek. De gyümölcs fát szeretnék ültetni. ha kitudom ásni a helyét.
joboszi
Én már nem tudok csodákat tenni. Kész csoda, hogy egyáltalán élek. Mi ad erőt, ha nem a lélek, az akarat?... Kezdem hinni, hogy csak ez számít! Az erő majd jön magától... tőled, tőlem. :-)
joboszi
szia Éva!
Én meg marha hús levest, rakott kelt és almás pitét. Finom lett
joboszi
Ja, és mit szólsz az "édenkert" fotóhoz, amit a cikkhez csatoltam? Nem kaptál kedvet, hogy megálmodd, ilyet szeretnél te is jövőre? :-)
Szia Joboszi!
Most, hogy ezt tisztáztuk, azt hiszem nyugodt szívvel állhatunk neki a vasárnapi ebéd készítésének. Nem tudom te mit főzöl, de én töltött paprikát, ahogy én szeretem! Édeskésen, és egy kicsit pikánsan... :-)
Puszillak,
Éva
Én meg marha hús levest, rakott kelt és almás pitét. Finom lett
joboszi
Szia Sanda!
Nem értem a hozzá állásodat! Ha én valakivel nem akarok kommunikálni, akkor rosszat sem írok neki. Ezzel szemben te most miért is támadtad Évát??
Nem értem. kár volt neked megszólalni . Most azt még ide írom , ha valaki érthetően, és értelmesen ír az Éva Mielőtt még ide írnád! Senkinek se nyalizok! Ugye érthető.
Gondold át, hogy kit miért bántasz!
joboszi
Most, hogy ezt tisztáztuk, azt hiszem nyugodt szívvel állhatunk neki a vasárnapi ebéd készítésének. Nem tudom te mit főzöl, de én töltött paprikát, ahogy én szeretem! Édeskésen, és egy kicsit pikánsan... :-)
Puszillak,
Éva
Szia Évi !
Na ez a nem semmi ! Kirohanni, és cselekedni, tenni mihez kedve van az embernek, mert akkor érdekes módon sikerül és halad a munkával. Egyébként pedig alig alig !
Tudom magamról, és azt is, beleszólni sem szabad és nem si érdemes, mert akkor oda a hév, és nem sikerül úgy semmi !
Jó kis cikk!
Puszi Éva.
Nem akartalak nüansznyi dolgokkal terhelni. Örülök, hogy olvastál és tudom, hogy te tudod mit jelent egy nap kint a szabadban... Sok munkát. Ez ilyen egyszerű kimondva, de leírva azért nem semmi... lett volna, ha mindazt felsorolom, mi mindent csináltam...
Ettől érzem most magam sokkal jobban!
Pussz,
Éva
Szia Éva!
Nem a semmiről írtál, hanem egy olyan napról, amikor azt csináltad, amit szerettél volna és ez elégedettséggel töltött el. Márpedig kis öröm is öröm, nem? :)
Pussz,
Tündér
Én is így gondoltam. Nem a semmiről írtam, de ezzel fel tudtam hívni a "semmire" a figyelmed.
Puszillak! :-)
Éva
Én meg homályosan fogalmaztam..Pont az nem jött át,amit mondani akartam,mármint az,hogy az embert kell látni minden mögött,amilyen ő valójában...
én pedig biztos vagyok benne,hogy az Éva jó ember...egyáltalán nem akartam bántani,hiszen igazán kedvelem.Bár ezt a kedvelem szót nem igazán szeretem,de nem tudok jobbat helyette.
Na, akkor végre válaszolhatok... Nem könnyű kifejezni magunkat írásban... nem ugyanaz, mint szóban, ezért félreérthető. Tanult szakmám, ehhez értek... Mégis befut olykor-olykor, hogy félreértelmezzük
egymás mondandóját... Ez már sok gondot jelentett itt, nem csak nekem, másoknak is. Most te futottál be a csőbe. Máskor meg én.
Nincs itt semmi gond... csak tudni kell mi van a szavak jelentése mögött... hát nem kevés.
Egyébként köszönöm, hogy ezt tisztáztad. Szerettem volna úgy értelmezni elsőre is, ahogy most korrigáltad, de nem ez jött le belőle. Még nekem is tanulni kell olvasni a sorok között és neked is van mit.
Szép napot!
Éva
Szia Sanda!
Nem értem a hozzá állásodat! Ha én valakivel nem akarok kommunikálni, akkor rosszat sem írok neki. Ezzel szemben te most miért is támadtad Évát??
Nem értem. kár volt neked megszólalni . Most azt még ide írom , ha valaki érthetően, és értelmesen ír az Éva Mielőtt még ide írnád! Senkinek se nyalizok! Ugye érthető.
Gondold át, hogy kit miért bántasz!
joboszi
én pedig biztos vagyok benne,hogy az Éva jó ember...egyáltalán nem akartam bántani,hiszen igazán kedvelem.Bár ezt a kedvelem szót nem igazán szeretem,de nem tudok jobbat helyette.
Az semmi!
Majd ha beszélni is tudsz a semmiről,akkor leszel... politikus.
Kedves Éva.
Mi ezideig nem sokat beszéltünk eddig,és ezután sem fogunk.
Csak azt akarom mondani,hogy bár sokszor körülményesen irsz,sokszor nem is értek veled egyet,de ez nem érdekes.
Mert én már csak jó ember szeretnék lenni,és csak jó embereket keresek.
Ez fontosabb,mint a cimkék és a skatulyák,az előitéletek vagy a pártállás.
Nem értem a hozzá állásodat! Ha én valakivel nem akarok kommunikálni, akkor rosszat sem írok neki. Ezzel szemben te most miért is támadtad Évát??
Nem értem. kár volt neked megszólalni . Most azt még ide írom , ha valaki érthetően, és értelmesen ír az Éva Mielőtt még ide írnád! Senkinek se nyalizok! Ugye érthető.
Gondold át, hogy kit miért bántasz!
joboszi
Na ez a nem semmi ! Kirohanni, és cselekedni, tenni mihez kedve van az embernek, mert akkor érdekes módon sikerül és halad a munkával. Egyébként pedig alig alig !
Tudom magamról, és azt is, beleszólni sem szabad és nem si érdemes, mert akkor oda a hév, és nem sikerül úgy semmi !
Jó kis cikk!
Puszi Éva.
Nem a semmiről írtál, hanem egy olyan napról, amikor azt csináltad, amit szerettél volna és ez elégedettséggel töltött el. Márpedig kis öröm is öröm, nem? :)
Pussz,
Tündér
Majd ha beszélni is tudsz a semmiről,akkor leszel... politikus.
Kedves Éva.
Mi ezideig nem sokat beszéltünk eddig,és ezután sem fogunk.
Csak azt akarom mondani,hogy bár sokszor körülményesen irsz,sokszor nem is értek veled egyet,de ez nem érdekes.
Mert én már csak jó ember szeretnék lenni,és csak jó embereket keresek.
Ez fontosabb,mint a cimkék és a skatulyák,az előitéletek vagy a pártállás.