Kulisszák mögött... (Rémes randik) Donna után szabadon... (11)

Látogatók száma: 62

"Lássuk a medvét, mert a végén még kifutok az időből!"...

Mint minden internet-kapcsolat, - ott kezdődik, hogy regisztrálok egy társkeresőre. Ott vagyok az oldalon és semmi sem jut az eszembe. Mit írjak magamról? Egyáltalán vannak e gondolataim és tudom e mit akarok? Fogalmam sincs, de valahol el kell kezdeni.

Aztán mégis rászánom magam és ha már bent vagyok, - mondanom is kell valamit. Igyekszem - már amennyire ismerem magam - őszintén felelni a kérdésekre. Ami általában igaz is, amikor jó napjaim vannak, de most éppen rossz passzban vagyok. Sikerült egy kapcsolat végének kis híján elrontani a kedvem.

De most félre a búval, mert új életet indítok ezen a lapon... kezdve talán a bemutatkozó sorral.

"Lássuk a medvét, mert a végén még kifutok az időből!" Nem is rossz! - és elégedett vagyok magammal. De egy kicsit megtorpanok, amikor bővebb infót kell küldenem a szándékaimról. Hogyan is tudnám mik a szándékaim, persze őszinték, de hogy mi, - arról egyelőre nincs fogalmam. Sebaj, majd pótoljuk utólag, hiszen van szerkesztési lehetőség folyamatosan.

Mintha tudták volna, oka van a gyakori változtatásoknak.

Akkor nézzük a többit. Csak tudom, hogy milyen ételt, italt, zenét... szeretek? Magyar vagyok, ez egyértelmű és a saját országomnál mit is szerethetnék jobban?... Kedvelem e az utazást? Hogyne kedvelném, ha tehetném, - gondolom. Inkább kihagyom, majd később. Arra a kérdésre, hogy milyen partnert szeretnék végképp becsődölök. Természetes, hogy "őszintét", "humorost", "kedvest" és becsületes férfit tudnék elképzelni ismerősnek, de hát mind ezt mondja magáról és a végén mik derülnek ki? De mégsem torpanhatok meg pesszimista módon e kérdés előtt, hiszen ez egy lutri. Majd kiderül, hogy mindaz, amit odapötyög a férfi, még ha a fele is igaz, jut is marad is, mégsem itt fog eldőlni a kérdés. Ért már egy-néhány meglepetés jó és rossz irányban egyaránt.

Felteszek először is egy profil képet magamról. Igaz, hogy nem a jelen, de nem számít, ez a legfrissebb pillanatnyilag, és a leginkább rám hasonlít. Ha beleszámítom, hogy milyen kedves emlékek fűződnek ehhez a fotóhoz, sőt, - még jó kedvre is hangol egy pillanatra...

(Emlékszem nyár volt, iszonyú hőség, alig pólómban jelentem meg a fotós ismerősömnél. Szerette a lenge ruháimat, nem okozhattam neki csalódást, de még azt is levettette volna rólam, persze, ha hagyom, - a kis huncut... - Mit nem kívánsz te tőlem? Ott a csinos feleséged! Azt nézegesd, rólam csak készíts egy félfotót, ahol valami látszik is belőlem... No és nevettess meg egy kicsit, mert rossz kedvem van. Társat keresek!...
Így is történt. Elkezdte igazgatni rajtam azt a semmi kis pólót, hogy jobban kiemelje, ott, ahol kell. - Ez hozzá tartozik a szakmámhoz, beállítás, - tudod - feleli ártatlanul arra a kérdésemre, hogy szükség van e erre a motozásra?... Végre sikerült a lenge pólómból testhez simuló, domborulatokat kiemelő mellképhez beállítania. Ezen idő alatt magamtól is mosolyra húztam a szám, amikor végre felvillant a vaku...
- Ez én volnék? - kérdeztem, amikor kinagyítva szinte minden hibám, amit addig a pontig sikerült palástolnom az arcomon, ott nézett velem szemben. Szinte azonnal tudta mi a bajom, hol van szükség egy kis korrekcióra... Egészen csinos nő lett belőlem a végére...)

Miután ez is megvolt, felkerült a fotó rólam és minden kérdésre megadtam a választ, egész szép kis oldalt sikerült magamról kreálnom, nem is tudva mennyi minden van bennem szerethető, így összegezve.

Jöhetnek a kérők!

De előtte még elhúzom a barátom nótáját, - mire kényszerített, amin pedig egyszer már túl voltam.

C'est la vie! - Ilyen az élet!