újabb események régebbi események további események
17:30
Fifti regisztrált a weboldalra
09:52
emillio válaszolt a Kérdezd a férfit menüpont egyik kérdésére
00:14
emillio új bejegyzést írt a naplójába
20:35
Yolla válaszolt egy szavazásra
19:44
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
16:21
Yolla új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
13:40
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
11:51
Ilona új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
10:07
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
22:55
Ilona új cikket töltött fel
21:17
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
19:59
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
19:58
Ködmadár új cikket töltött fel
19:05
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
18:07
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
14:51
Ilona új hozzászólást írt egy cikkhez
09:05
zsoltne.eva módosította a cikkét
16:58
Zet új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
16:58
Sáriell regisztrált a weboldalra
14:10
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez

Szerető voltam, de léptem

2011. június 8. - Látogatók száma: 728

Éveken keresztül játszottam a szerető szerepét, mert úgy gondoltam nekem jó. A kapcsolatból született egy kislány, akinek már csak apát akartam. Végül sikerült kilépnem! Aki ilyen helyzetben van, merjen bátor lenni! Íme a történetem!

Szerető voltam, éveken keresztül. Ma már nem vagyok rá büszke, egyetlen egy szép emlékem van róla, a kislányom. Édesapám volt a mindenem, és még általános iskolába jártam, amikor elveszítettem egy autóbalesetben. Ott és akkor tört meg bennem minden. Édesanyám erőn felül próbált mindent megadni Nekem, de Őt nem tudta pótolni. Bármit megadtam volna a szeretetért, amit átvittem későbbi párkapcsolataimba is. Most már belátom, hogy milyen méltatlan helyzetekbe és kapcsolatokba mentem bele, hogy egy kis szeretetet kapjak. Így kezdődött az is, hogy egy nős ember szeretője lettem. Hosszú éveken keresztül nem láttam, nem akartam látni, hogy ez a kapcsolat sem méltó hozzám. Nem érdekelt, hogy nem mentünk közösen sehová, hogy állandóan bujkáltunk, hogy ünnepeket töltöttem egyedül, mindenre magyarázatot kerestem, és találtam is magamban. Nem akartam észrevenni, hogy csak akkor jön, ha baj van. A sokadik búcsúéjszakánkon, amit már én is komolyan gondoltam, terhes lettem. Ő nem akarta, én nem tudtam elvetetni. Nem érdekelt semmi csak a baba. Viszont tudtam, hogy milyen apa nélkül, így apát is akartam hozzá. Igen, akartam, nem szerettem volna. Utólag, csúnyán, de kész tények elé állítottam, hogy akár csak lopott órákra, de a miénk legyen. Nem akartam észrevenni, hogy a szíve otthon van, és nem akar minket! Hiába sugallta minden mozdulata, reagálása, nem vettem róla tudomást. Már nem is hozzá ragaszkodtam, hanem a családhoz, és kétségbeestem, hogy a kislányomnak nem tudom megadni. Folyamatosan manipuláltam, kértem szépen, kétségbeesve, felhasználva a gyermeket, hogy velünk legyen. Mígnem elszakadt a cérna. Nála. Eljött, és mereven, egyértelműen, nem kiabálva, halkan, de határozottan a szemembe mondta, hogy a felesége mindent tud, mindent megbeszéltek, nem tud nélküle élni, Őket szereti, a családja a mindene, Mi nem férünk bele az életébe! Ekkor döbbentem rá, hogy a gyermekemnek nem ilyen apát szeretnék, hanem egy hús-vér Igazi Apát! Aki úgyis szeretni fogja, hogy nem a vérszerinti gyermeke! Aznap éjjel folyamatosan sírtam, és nem azért mert az fájt, amit mondott, hanem az, hogy a legféltettebb kincsem első éveiből elvettem az Apát! Nem hagytam, hogy az élet megoldja, én akartam! Segítséget kértem egy kineziológustól, aki segített feloldani az Apa iránti szeretethiányomat, és vágyamat. Még véget sem ért a kezelés, amikor megismerkedtem egy velem, egykorú férfival, aki elfogadta a kislányomat is. Ennek három éve, és az Öcsikét már hárman várjuk boldogan! Soha ne adjatok fel semmit senkiért magatokból! Egy gyereknek fontos az Apa-kép (én már csak tudom), de nem biztos, hogy a vérszerinti az! Merjetek lépni!

6 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. június 10. 21:00
Sok boldogságot, és örülök, hogy olvastalak:)
 
2011. június 9. 07:13
Különleges, de nem egyedi eset. Sajnos. De tökéletesen értelek. Igaz, nem voltam szeretője soha senkinek a szó valódi értelmében, mégis pontosan értem, hogy min mentél keresztül. Örülök, hogy sikerült kilépni, s új, együtt lélegző családban megtalálni az örömöt.
2011. június 8. 22:45
Szia megfogott a cikked, legyetek nagyon boldogok Én csak azt kívánom!

Üdvözlettel Orsolya
2011. június 8. 22:17
Azt gondolom az a legnagyobb baj, velünk nőkkel, hogy ragaszkodunk egy fajta férfi képhez, és megpróbálunk olyan embert szeretni olykor még ha méltatlan is. Ragaszkodunk a végletekig, holott kelepcében vagyunk és zárunk ezzel mást is. Örülök, hogy rendeződött az életed, és megtaláltad azt akit valóban keresned kellett volna már elejétől fogva.
Harcolni csak azért szabad és kell, ami valóban a tiéd és amiért érdemes, a gyerek, a béke és a szeretet, de a viszonzott érzelem. Én is vívtam ezen a téren csatát, bár családot és kapcsolatot soha nem bontottam robbantottam, talán azért mert az enyémet robbantották, és nem akartam mással megéreztetni milyen az. Ma "boldogan" élek és felnőtt gyerekeim büszkék rám. Üdv Éva.
2011. június 8. 22:15
Ezt a hozzászólást törölte a moderátor.
2011. június 8. 22:14
sokan esnek ebbe a helyzetbe

nagyon tetszett az írásod
:)

örülök, hogy megosztottad velünk :)
2011. június 8. 21:34
Bátor, őszinte és végig figyelemfelkeltő az írásod. Nagyon meg tudlak érteni, min mehettél keresztül. Igazad van. Ahhoz, hogy megtudd, nem riadtál vissza semmitől, még magadat sem kímélve, szinte megalázva, hogy elérd azt, amit nem lehetett.
Soha nem adtam fel semmit, senkiért magamból, de nekem nem volt ilyen szerencsém... :-)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: