újabb események régebbi események további események
23:30
Yolla új cikket töltött fel
14:10
Tündér új hozzászólást írt egy cikkhez
14:07
Tündér új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
07:53
emillio módosította a cikkét
07:45
emillio új cikket töltött fel
21:09
Yolla új cikket töltött fel
14:15
Ilona új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
13:51
zsoltne.eva új hozzászólást írt Tündér naplóbejegyzéséhez
13:48
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
09:58
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
09:39
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
09:33
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
08:27
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
21:22
zsoltne.eva új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
18:03
Anyu új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
15:44
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
11:45
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
11:25
Anyu új hozzászólást írt zsoltne.eva naplóbejegyzéséhez
23:22
dettó regisztrált a weboldalra
14:02
Janó új hozzászólást írt az egyik cikkéhez

Válságban az életünk

2011. június 17. - Látogatók száma: 653

Mikor egyik napról a másikra, kártyavárként kezd összedőlni az életünk, keressük a kapaszkodót, keressük a kifelé vezető utat. Gyerekkel, vagy gyerek nélkül, egyformán nehéz a feladat. Mikor saját magadat romjaidból kell újjáépíteni, megváltozik a világ.

Nem csak rólam szól a történet, hanem mindazokról, akik átestek már hasonlón. Az én esetemben, nem nyert bizonyítást a hűtlenség, de már a gyanú is szörnyű károkat okozott a családomban.
A baráti körömben, és a környezetemben, évről évre történtek ilyen események, és már előre féltem, hogy egyszer nálunk is bekövetkezik. Nem tévedtem, a harmincadik születésnapomra ezt kaptam ajándékba. Egyik napról a másikra, hideg zuhanyként ért a hír, hogy a férjemre ráakaszkodott egy idegen nő. Először email-ben kereste meg, majd kinyomozta a telefonszámát. Végül fel is hívta.
Nem csupán a férjem magas telefonszámlája lett gyanús, hanem a sorozatos féltékeny megnyilvánulások részéről. Hiszen legjobb védekezés a támadás...
Így utólag abszurdnak tűnik, nem is értem mért nem szúrtam ki előbb.
A párom az idejével el tudott számolni, csak a havi 300 sms-sel nem. Korábban alig írt sms-t, így érthető, hogy gyanakodni kezdtem. Ő mindent tagadott, azt mondta, töltöget le zenéket, csengőhangokat. Persze, hogy nem hittem neki. A bizonyosság akkor következett be, amikor véletlenül nyitva hagyta az email fiókját. Akkor láttam meg a nő üzenetét. Nem ért váratlanul a személye, mert már korábban is gyanakodtam rá, hiszen családom minden tagját bejelölte ismerősnek, kivéve engem. Micsoda véletlen! Melyik nő ne kezdene gyanakodni...
Amikor már biztosan tudtam a kilétét, akkor a férjem elé álltam, és kérdőre vontam. Azt mondta, jól esett neki a figyelmesség, hogy valaki odafigyel rá, mert én folyton elhanyagoltam. Volt benne igazság, éreztem, hogy kicsit én is felelős vagyok. Sok évi házasság után, úgy éreztem kiégtem, nincs mit mondanunk egymásnak. Komolyan azt gondoltam, hogy csak a válás lehet a megoldás. Három napig szinte nem is ettem, emésztettem magam a történtek miatt. Az egész életem romokban hevert. Gondolatban végigjátszottam az eseményeket, és képtelen voltam megbocsátani. Hónapokig úgy éltem a férjem mellett, hogy temettem házasságomat. Elveszett a bizalom, többé nem volt hitele előttem.
Aztán egy napon megvilágosodtam, egy régi kedves ismerősömnek köszönhetően. A vele való találkozás, sok mindent megváltoztatott bennem.
Rájöttem, hogy a köztünk lévő szeretet mindennél erősebb. A családi kötelék összeköt minket. Túllép az ilyen kicsinyes dolgokon. Ha még se lenne így, jobb ha tényleg vége...
Nagy megkönnyebbülést éreztem. A megbocsátás nem egyszerű dolog, de sok mindenre lehet megoldás. A harag lehet a legnagyobb ellenség ilyenkor.
Az ő hibája miatt, én vezekeltem, gyötörtem magam, ahelyett, hogy egész egyszerűen a kezébe adtam volna a döntést. A lelkiismeretem tiszta volt, soha nem léptem félre, és addig a percig nem is gondoltam rá.
A gyereket viselte meg leginkább a dolog. Köztünk dúlt a "háború", egymás fejéhez vágtunk mindenfélét, de neki fájt igazán.
Csalódott az apjában, és ez egy életre nyomott hagyott benne.
Amikor a nő tudomására jutott, hogy mindenről tudok, igyekezett befejezni az elkezdett munkát. Leveleket írt nekem, ismeretlen számról hívogatott, üzeneteket küldözgetett.
A páromnál itt telt be a pohár. Felhívta őt, és szabályosan megfenyegette.
A férjem érezte, hogy erre a kis flörtre rámehet a házassága, mindaz amit idáig felépítettünk. Már nem szórakoztatta a dolog...
A borzasztó az egészben az, hogy a nő férjnél volt. Milyen kapcsolatok vannak manapság, ha eddig is képes elmenni valaki? Nincs az emberekben egy cseppnyi szégyenérzet, sem méltóság?
Mivel egy kisvárosban élünk, szinte naponta előfordul, hogy találkozunk azzal a nővel.
Kezdetben nagyon haragudtam rá, de mára már, csak szánalmat és sajnálatot tudok érezni iránta. A tekintete üres, arca keserű.
Az isteni gondviselés azóta mindenről gondoskodott. A hölgy immár elvált asszonyként kedvére hódolhat tevékenységének, más családok szétzilálásának. A férje, érthető okokból elhagyta, és már szabadon, korlátok nélkül élvezheti erkölcstelen életvitelét.
Mi továbbra is jól megvagyunk, szinte már nem is gondolunk erre. Egy tapasztalattal viszont gazdagabbak lettünk. Sok év házasság után belekóstoltunk abba, milyen ha egy harmadik fél próbál két ember közé állni. Nem kellemes dolog.
Ahogy minden jóban van valami rossz, ez fordítva is igaz. Próbálom meglátni ennek az egész ügynek a jó oldalát. Akárhogy is nézzük, ennek köszönhetően helyzeti előnybe kerültem...Hogy miért? Ez már legyen az én titkom...

A cikket írta: Zaríta78

5 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. június 24. 10:01

megtekintés Válasz erre: lilahold - 2011. június 23. 21:56

Teljesen igazad van, de a kísértés démona mögé nem lehet elbújni, mert nem ő az ok. A kísértő csak a dolgát végzi, hogy erősítsen bennünket jellemben, hitben kitartásban és aki megadja magát annak valamilyen szinten tetszik is ez a csábítás. Természetesen a megbocsátás nemes és szép gesztus, sőt annál is több. Én könnyen beszélek, mert a kísértő jó barátom. Oda megy, ott kísért ahol teret kap, azonban ha alul marad akkor tanítani fog.
A lényeg, hogy mindig mi döntsünk, bárhogyan is és az is igaz, hogy van aki tanul a hibájából.

Szia Lilahold!
Persze ilyenkor nem lehet másra hárítani a felelősséget. Hiszen, ha én képes vagyok ellenállni a kísértésnek, akkor ő mért nem tudott? Teljesen jogos a felvetés. Szerintem a párom sokat tanult az esetből. Megértette, hogy az ilyen "törtető" hölgyek milyen emberek is valójában...- bár a mi esetünkben fizikai megcsalás nem történt, de jó kis tanulópénzt fizetettünk érte.
Sokáig éreztem kapcsolatunkban a "törést" ahogyan te is nevezted, úgy éreztem, ha ilyen megtörténhet közöttünk, akkor már nem is tartozunk igazán össze. Az idő múlásával azonban átértékelődtek bennem a dolgok. A korábban mindig magabiztos és határozott férfiban, megláttam az esendő embert.
Tudtam jól, hogy fordított esetben ő nem hagyna magamra, mellettem lenne...

Szép napot neked!:-)

Zaríta
2011. június 23. 21:56

megtekintés Válasz erre: Zaríta78 - 2011. június 23. 21:21

Szia! Bizony nem könnyű sem véleményt alkotni, sem döntést hozni ilyen helyzetben. Én korábban azt hittem, képtelen lennék megbocsátani...-de egy váratlan találkozás egy régi ismerőssel, mindent megváltoztatott bennem.
Mindannyian emberek vagyunk, és hibázhatunk. A kísértés démona bárkit hatalmába keríthet, legyen az nő vagy férfi, fiatal vagy idős.
Az ember időről időre próbára van téve. Nem csak az érzései által, hanem az embersége által is.

Szeretettel: Zaríta

Teljesen igazad van, de a kísértés démona mögé nem lehet elbújni, mert nem ő az ok. A kísértő csak a dolgát végzi, hogy erősítsen bennünket jellemben, hitben kitartásban és aki megadja magát annak valamilyen szinten tetszik is ez a csábítás. Természetesen a megbocsátás nemes és szép gesztus, sőt annál is több. Én könnyen beszélek, mert a kísértő jó barátom. Oda megy, ott kísért ahol teret kap, azonban ha alul marad akkor tanítani fog.
A lényeg, hogy mindig mi döntsünk, bárhogyan is és az is igaz, hogy van aki tanul a hibájából.
2011. június 23. 21:21

megtekintés Válasz erre: lilahold - 2011. június 23. 20:53

Szia!

Én is olvasom az írásaidat, de nem könnyű hozzászólást írni, mert olyan sokféleképpen látjuk a dolgokat, hiszen mindennek több oldala van. Van aki szinte mindent képes megbocsátani, van aki "apró" dolgot sem. Lehet igaza van, mert nincs kis törés, vagy nagy törés, hanem törés van. Vagy van varázs, vagy nincs.

Szia! Bizony nem könnyű sem véleményt alkotni, sem döntést hozni ilyen helyzetben. Én korábban azt hittem, képtelen lennék megbocsátani...-de egy váratlan találkozás egy régi ismerőssel, mindent megváltoztatott bennem.
Mindannyian emberek vagyunk, és hibázhatunk. A kísértés démona bárkit hatalmába keríthet, legyen az nő vagy férfi, fiatal vagy idős.
Az ember időről időre próbára van téve. Nem csak az érzései által, hanem az embersége által is.

Szeretettel: Zaríta
2011. június 23. 20:53
Szia!

Én is olvasom az írásaidat, de nem könnyű hozzászólást írni, mert olyan sokféleképpen látjuk a dolgokat, hiszen mindennek több oldala van. Van aki szinte mindent képes megbocsátani, van aki "apró" dolgot sem. Lehet igaza van, mert nincs kis törés, vagy nagy törés, hanem törés van. Vagy van varázs, vagy nincs.
2011. június 23. 15:46

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2011. június 23. 14:55

Szia Zaríta!
Ismerős sztori...
Mondd már mi az a titok? A legérdekesebbet itt elhallgatod?! Van neked szíved?! Kíváncsiak vagyunk!
Üdv,
Pinokkió

Kedves Pinokkió!

Ha ismerős a sztori, akkor te is sejted, hogy az "úgymond" vétkes fél, ilyenkor ezerrel teper, hogy jóvá tegyen mindent. Próbál a kedvemben járni, mindent elkövetni, hogy ne veszítsen el... - ez számtalan előnnyel jár!:)
Természetesen, ezzel próbálok nem visszaélni!!!
Már javarészt el is mondtam a titkot, de azért nem teljesen...:))

Üdvözlettel: Zaríta
2011. június 23. 14:55
Szia Zaríta!
Ismerős sztori...
Mondd már mi az a titok? A legérdekesebbet itt elhallgatod?! Van neked szíved?! Kíváncsiak vagyunk!
Üdv,
Pinokkió
2011. június 19. 21:37

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2011. június 19. 21:27

Én gyerekkel együtt kerestem a kifelé vezető utat. És megpróbáltam megváltoztatni a világot. Nem voltam meggyőződve a hűtlenségről, de elég volt, hogy megcsapott a szele. És ez a végének az elejét jelentette számomra. :-)

Szia Éva!

Nekem is van gyermekem, és főleg miatta döntöttem úgy, hogy egy utolsó esélyt kell adni a kapcsolatomnak. A hűtlenség gyanúja is elég ahhoz, hogy örökre vége térjen a legjobbnak tartott házasság is. Nekem szerencsém volt, olyan emberek álltak mellettem, akik már mindkét oldalát ismerték a hűtlenségnek. Ők sokat segítettek, hogy más nézőpontból lássam a dolgokat.

Üdv: Zaríta
2011. június 19. 21:27
Én gyerekkel együtt kerestem a kifelé vezető utat. És megpróbáltam megváltoztatni a világot. Nem voltam meggyőződve a hűtlenségről, de elég volt, hogy megcsapott a szele. És ez a végének az elejét jelentette számomra. :-)
2011. június 18. 17:48

megtekintés Válasz erre: Zaríta78 - 2011. június 18. 17:38

Kedves Orsolya! Örülök, hogy tetszett a cikk!:)))
A megírásával az volt a célom, hogy lelki támogatást adjak azoknak a sorstársaknak, akik jelenleg ilyen nehézségekkel küzdenek. Én, tapasztalatból tudom, mi játszódik le ilyenkor egy ember lelkében. A legszörnyűbb az, hogy bármikor, bárkivel előfordulhat, és nem lehet ellene védekezni.
Muszáj ilyenkor kapaszkodnunk valamibe/valakibe! Mint ahogyan írtam, a legfontosabb, hogy ne magunkat büntessük érte. Nem foghatjuk egy életen át a párunk kezét...

Köszönöm, hogy olvastál!!!

Kellemes szép estét kívánok!!!

Igen igazad van, mert örökké nem lehetünk vele,de meg kell küzdeni a kapcsolatainkért az biztos egy életen át..., nem? Nagyon jól tetted, hogy megosztottad történetedet, hiszen élő példa lehet előttem és mások előtt is!

Köszi! Szeretettel: Orsolya
2011. június 18. 17:38

megtekintés Válasz erre: Orsolya - 2011. június 18. 17:18

Szia Kati! Nagyon is figyelem felkeltő a cikked, jó írás számomra és számunkra, mert tanulságokat vonhatunk le életed eme időszakából és azt hiszem néha megélhetünk hullámvölgyeket kapcsolatunkba, de az igazi szerelem, az összetartozás ereje segíthet áthidalni az ilyen időszakokat, sajnos sok ilyen nő és ugyanígy férfi is van aki szereti mások házasságát kapcsolatát próbára tenni!

Én örülök, hogy végül is sikerült közös erővel megoldanotok, példátok példa lehet mások előtt(szerintem)!

Legyen nagyon szép estéd Köszönöm, hogy olvashattam történetedet életedből!

Szeretettel: Orsolya

Kedves Orsolya! Örülök, hogy tetszett a cikk!:)))
A megírásával az volt a célom, hogy lelki támogatást adjak azoknak a sorstársaknak, akik jelenleg ilyen nehézségekkel küzdenek. Én, tapasztalatból tudom, mi játszódik le ilyenkor egy ember lelkében. A legszörnyűbb az, hogy bármikor, bárkivel előfordulhat, és nem lehet ellene védekezni.
Muszáj ilyenkor kapaszkodnunk valamibe/valakibe! Mint ahogyan írtam, a legfontosabb, hogy ne magunkat büntessük érte. Nem foghatjuk egy életen át a párunk kezét...

Köszönöm, hogy olvastál!!!

Kellemes szép estét kívánok!!!
2011. június 18. 17:18
Szia Kati! Nagyon is figyelem felkeltő a cikked, jó írás számomra és számunkra, mert tanulságokat vonhatunk le életed eme időszakából és azt hiszem néha megélhetünk hullámvölgyeket kapcsolatunkba, de az igazi szerelem, az összetartozás ereje segíthet áthidalni az ilyen időszakokat, sajnos sok ilyen nő és ugyanígy férfi is van aki szereti mások házasságát kapcsolatát próbára tenni!

Én örülök, hogy végül is sikerült közös erővel megoldanotok, példátok példa lehet mások előtt(szerintem)!

Legyen nagyon szép estéd Köszönöm, hogy olvashattam történetedet életedből!

Szeretettel: Orsolya
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: