A zöld szemű szörnyeteg
Látogatók száma: 124
Ez már mindennek a teteje! Tizenöt évi házasság után megcsal a férjem! Ennek látható jelei vannak! Lecserélte a teljes ruhatárát és a farmeres időszaknak végérvényesen véget vetett, miután vásárolt öt új öltönyt, hozzávaló tucatnyi inggel és három nyakkendővel. Ráadásul háromhetente jár fodrászhoz, és bérletet váltott a közeli edzőterembe. Egyre kevesebb időt tölt otthon, a munkájára hivatkozik, meg a kiemelt ügyfelek képviselőivel elköltött munkaebédekre, vagy vacsorákra, s ez utóbbiakról gyakran éjfél körül ér haza. Lecserélte a kocsiját, a családi költségvetést padlóra küldő méregdrága egyedi modellre, melyben úgy feszít, mint két cső kukorica egy zsákban.
Hiába kérdezgetem, mi a csudát akar ezzel elérni, csak annyit mond, hogy új céget alapított, és ahhoz kellenek a megfelelő külsőségek.
Újabb hóbortja, hogy két kamaszodó gyerekünkkel angolul társalog, és eltökélt szándéka, hogy spanyolul is megtanul.
A legjobban az bosszant, hogy lányunknak tetszik apja átváltozása, olyannyira, hogy reggelente vele viteti magát az iskolába, a fiam pedig komolyan fontolóra veszi, hogy maga is elkezdjen sportolni.
Velem egyáltalán nem foglalkoznak, mert az természetes, hogy napi kilenc órát a munkahelyemen, utána újabb négyet itthon dolgozom, hogy tiszta lakás, ruha és meleg étel várja a hazatérő családtagokat!
Kész, ennek egyszer, s mindenkorra vége! Ha belenézek a tükörbe, agyonhajszolt asszonyt látok, a harmincas évei végén. Nekem is jár az élettől mindaz, ami a férjemnek! Fodrászt és kozmetikust váltok, hosszú, mintás műkörmöket csináltatok, divatos ruhákat vásárolok, és úgy gondolom, hétköznapokon nem kell a főzéssel vacakolnom, erre valók a készételek, egyébként is, hideg vacsorát is ehetünk, mert mindenki ebédel az iskolában és a munkahelyén.
Családtagjaim észre sem veszik, hogy kezdek megváltozni, és már smink nélkül ki sem lépek az utcára. Szerencsére mások észreveszik a külsőmben bekövetkező változásokat, mert az utcán egyre több férfi megbámul, egyesek megfordulnak utánam és a kollégáim is más szemmel néznek rám, sőt, a férfi ügyfeleink egyenesen flörtölnek velem. Utolsóként lecserélem a parfümömet is, dögös, modern, férfivadító illatra.
Mindhiába, mert a férjem még ezt sem veszi észre, de veszem az idegenektől érkező adást, és csak azt kell eldöntenem, kivel csaljam vissza életem párját.
Megkörnyékezett a főnököm, ha kettesben vagyunk, mintegy véletlenül a karomhoz vagy a kezemhez ér, közel hajol hozzám, hogy érezze a parfümömet és apró, elejtett célzásokat tesz arra, hogy munkaidő után elmehetnénk meginni egy kávét. Virágnyelven a tudomására hozom, hogy házinyúlra nem lövök, egyébként is, tisztességes asszony és családanya vagyok. Azt persze nem kötöm az orrára, hogy férfi ügyfeleink ragaszkodnak hozzám, és átváltozásom óta több üzletet kötötten, mint a többi kollégám összesen.
Lélekben is átalakulok, már nem görcsölök semmin, kimondottan kacérkodom a férfiakkal és azzal szórakoztatom magam, milyenek is lehetnek valójában, amikor lehántjuk róluk a szerepüket.
Kakucsi úr, a bankár, egyedileg varratott öltönyben jár, mert olyan szép kerek segge van, amit a konfekció öltöny kiemelne, és az számára nem lenne előnyös. Túlzottan udvarias, mondhatni negédes pasas, mintha azzal akarná kompenzálni valamely gyarlóságát. Tót Tomi, a nevetős számítógépes rendszergazda, szellemes, jó humorú ember, aki szinten minden nőnek, korra és megjelenésre tekintet nélkül, udvarol, és egyáltalán nem zárja ki az egyéjszakás kalandot. Az a baj, hogy annyira szakadt ruhákban jár, melyek mintha a kukából származnának, még a nem létező büdös szagukat is érezni vélem. Barkóczi Sanyi, a százhetven centi magas, izmos, huncut szemű hentes, azon túl, hogy a legszebb húsokat adja a piacon, eláraszt kétértelmű bókjaival, és azt hiszem, rá érvényes a mondás, mely szerint kis ember nagy bottal jár.
Mire észbe kapok, szokásommá válik, hogy minden férfit mérlegelek, vajon milyen lehet az ágyban, mekkora szexuális kultúrával rendelkezik, legyen az autószerelőm, a pincér, aki kiszolgál bennünket az étteremben, a buszvezető, akivel reggelente szemezek munkába menet, a kereskedő, akinél vásárolok és így tovább. De nem állok meg ezen a szinten, mert szeretkezéseink során kipróbálom a férjemen, hogy melyikkel mit tennék, és mit mondjak, veszi a lapot, olyannyira, hogy maga is bevet néhány új figurát. Csak tudnám, hogy kitől tanulta! Bár, ha belegondolok, a jó pap is holtig tanul!
Igyekszem itthon úgy jól lakatni, hogy vendégségben ne legyen kedve nassolgatni.
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
...Egyenjogúság van! (:-D)
Pussz: emillio
Puszi: Yolla
Pussz: emillio