Erotikus
A gyönyör ára
Látogatók száma: 1 193
Férjhez mész, mert szerelmes vagy. Szülsz két gyereket. Telnek-múlnak az évek, a csodálatos rózsaszínű szemüveg lekerül a szemedről, és beköszönnek a szürke hétköznapok.
Szereted a férjed, de a napi robot, a stressz, a pénz utáni hajsza miatt más ember lesz. Nem beszélgettek már olyan sokat, nem bújtok már olyan izgatottan egymáshoz, mint hajdanán, egyre fásultabbá, megszokottabbá válik az együttlét.
Egy unalmasnak induló nap viszont izgalmasan ér véget.
A tekinteted találkozik egy fürkésző szempárral, borzongás fut át a testeden. Az illető nem más, mint egy új kolléga. Nem ismersz magadra, éjjel úgy fonod combjaid köré a takarót, mint egy álmodozó kamasz, folyton a sármos, kedves, intelligens férfin jár az eszed.
Minden nap találkoztok, elvarázsol a fellépésével, a bókjaitól bokáig pirulsz, és észre sem veszed, de egyre gyakrabban felejted rajta a szemed.
„Ő Mr. Tökéletes! – gondolod. – Miért nem ismertem meg hamarabb? Férjnél vagyok, gyerekeket nevelek, mégis folyton hasogat a szívem, amikor megpillantom őt.”
Mr. Tökéletes nyeregben érzi magát, mert tudja, érzi, hogy őrülten belezúgtál.
Egy óvatlan pillanatban, amikor csak ketten vagytok az irodában, elkap, és az íróasztalra dob. Szíve hevesen ver, végigcsókolja a nyakadat és a füledet. Az eszed súgja: "nem szabad, nem szabad!", a tested biztat: "nyílj meg, add át magad!". Végül az erotomán DÖG győz benned, elgyengülsz, megszűnik a külvilág, hagyod, sőt kéred, hogy tegyen magáévá.
Újra nőnek érzed magad, évek óta nem érezted már ezt az izzó bizsergést sem a testedben sem a lelkedben.
Trallalázva röpülsz haza, mosolyogsz mindenkire, jókedvűen készíted a vacsorát.
Hazamegy a férjed, berohannak a konyhába a gyerekek is. Puszilgatnak, csicseregve elmesélik mi történt aznap, és vidáman elmajszolják az ételt.
Hirtelen eszmélsz.
Nézed őket, és elkomorodsz.
Betámolyogsz a fürdőszobába, megmosod az arcod, ami lángol, farkasszemet nézel a tükörben magaddal.
Mereven bámulsz magad elé, és legszívesebben szembeköpnéd magad.
Egy mondat ismétlődik többször a fejedben: "Büszke lenne az a kislány, aki valaha voltál erre a nőre, aki most vagy?"
Még nem tudod mi lesz másnap, de azt tudod, hogy nagy árat kell fizetned azért a kellemes légyottért.
Megindul a harc a lelkiismereteddel, és tudod, hogy egy soha véget nem érő csatába kezdtél.
A cikket írta: Lizelotte
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szia Edit!
Most végigolvastam a hsz-eket, szinte mindenki azt hiszi, hogy velem ez megtörtént. Pedig NEM! :)
Kösz, hogy olvastál!
Puszi,
L.
U.i.: a férfiak valóban nagy szoknyapecérek, de hát őket sajna így kell elfogadnunk :(
Sztem fogadd csak el ìgy! Ùgyse tehetsz màst. :)
"kell hagyni, hogy győzzön a DÖG!!! ,,mert nem tudod, mi lesz másnap!!"
Hová jutna ilyen gondolkodással a világ?
Avagy ezért tart itt?:-(
üdv.K.
..akkor most megtörtént? Mert azt írtad, megtörténhetett volna veled is!!! Honnan a tapasztalat?
Sokat olvasott,
Tudott látni,nemcsak nézni.:-)
Van olyan helyzet,amikor kell hagyni, hogy győzzön a DÖG!!! ,,mert nem tudod, mi lesz másnap!!! Puss: Angyal
Hová jutna ilyen gondolkodással a világ?
Avagy ezért tart itt?:-(
üdv.K.
Ne legyen lelkiismeret furdalása a hősödnek e miatt. Akkor lehetett volna, ha nem teszi meg, és utána folyamatosan az járna az eszébe, hogy milyen lett volna? Miért nem élt az alkalommal?
Néha nagyon kell, hogy az erotomán DÖG győzedelmeskedjen!
pusz
Juli
Szia Bianka!
Igen, a szeretés elfelejtésének oka van. Amiről írtam,az, az, hogy nem csak a férfiakban kell keresni a szerelem elmúlásának az okát, hanem mi nők is magunkba nézhetnénk néha – néha.
Lizelotte írása, nagyon jó, nagyon tetszett. Amiért azt, a hozzászólást írtam ami olvasható, azt mégis a cikk bevezetője váltotta ki belőlem.
A Szerelem – Házasság, nem olyan mint a bögre, aminek ha letörik a füle, kidobjuk, és veszünk újat.
Ha a szürke hétköznapokon nem tudunk szeretni, bennem felmerül a kérdés, szerettünk e valaha.
„ Újra Nőnek érzed magad”
Miért felejtjük el házasságunk mindennapjai alatt Nőnek érezni magunkat? – s ha mi sem érezzük Nőnek magunkat a szürke hétköznapokon, hogy akarjuk , hogy férjeink Nőnek érezzenek minket?
Üdv,
Gaya
Puszi.
Szia Edit!
Most végigolvastam a hsz-eket, szinte mindenki azt hiszi, hogy velem ez megtörtént. Pedig NEM! :)
Kösz, hogy olvastál!
Puszi,
L.
U.i.: a férfiak valóban nagy szoknyapecérek, de hát őket sajna így kell elfogadnunk :(
Tapasztalaim szerint a "szoknyapecér" férjek ,ha nem kapnának biztatást és sokszor kemény ösztönzést,megmaradnának a gondolatok szintjén.
Így,hát kikérem magunknak!...:-)
Amúgy írásod remek és hasznos. Köszi,h.olvashattam.
Nem mentem bele hasonló kapcsolatokba. Hűséges maradtam a férjemhez, de leginkább önmagamhoz. Pedig lett volna rá lehetőségem, mert a munkám is több ezer emberrel kapcsolt össze. Mégsem tettem.
A férjem megtette, többször is. Aljas módon. Nem vágtam vissza. Nem bánom.
Megvan érte a jutalmam. Nem cserélnék senkivel.
Azt szeretném, hogy értsd: Nem ítéllek el. Megértelek. Ne sanyargasd magad. Megtörtént és kész. Ezt akartad. Tudod milyen. Ennyi. Emléknek őrizd és lépj tovább.
Most végigolvastam a hsz-eket, szinte mindenki azt hiszi, hogy velem ez megtörtént. Pedig NEM! :)
Kösz, hogy olvastál!
Puszi,
L.
U.i.: a férfiak valóban nagy szoknyapecérek, de hát őket sajna így kell elfogadnunk :(
A férjem megtette, többször is. Aljas módon. Nem vágtam vissza. Nem bánom.
Megvan érte a jutalmam. Nem cserélnék senkivel.
Azt szeretném, hogy értsd: Nem ítéllek el. Megértelek. Ne sanyargasd magad. Megtörtént és kész. Ezt akartad. Tudod milyen. Ennyi. Emléknek őrizd és lépj tovább.
Tyson
Nekem is tetszett a cikked!
Írj nekünk még sokat!!!
Pussz,
Tündér
Sztem oka van annak, ha elfelejtünk szeretni. :)
Ha vki, vmi szeretni való, nem felejtjük el sosem szeretni.:)
Igen, a szeretés elfelejtésének oka van. Amiről írtam,az, az, hogy nem csak a férfiakban kell keresni a szerelem elmúlásának az okát, hanem mi nők is magunkba nézhetnénk néha – néha.
Lizelotte írása, nagyon jó, nagyon tetszett. Amiért azt, a hozzászólást írtam ami olvasható, azt mégis a cikk bevezetője váltotta ki belőlem.
A Szerelem – Házasság, nem olyan mint a bögre, aminek ha letörik a füle, kidobjuk, és veszünk újat.
Ha a szürke hétköznapokon nem tudunk szeretni, bennem felmerül a kérdés, szerettünk e valaha.
„ Újra Nőnek érzed magad”
Miért felejtjük el házasságunk mindennapjai alatt Nőnek érezni magunkat? – s ha mi sem érezzük Nőnek magunkat a szürke hétköznapokon, hogy akarjuk , hogy férjeink Nőnek érezzenek minket?
Üdv,
Gaya
Amikor férjhez megyünk - akkor nem Mr. Tökéletességhez megyünk férjhez?... s ha nem ,miért mentünk hozzá...?( ha nem Mr. Tökéletességnek láttuk)
- Persze ehhez az is kell, hogy ne rózsaszín szemüveggel, általunk kitalált, majd általunk átformálhatóvá váló férfit szeressünk, hanem egy embert , egy Férfit szeressünk -
Az okokat magunkban is kell keresnünk - Mr. és Mrs. Tökéletesség azért változik Mr. és Mrs. Tökéletlenséggé mert a mindennapokban elfelejtünk szeretni.
A gond az ott van, ha kialakul az új kapcsolat, és boldogok vagyunk, hogy megtaláltuk Mr. Tökéletességet, a mindennapokban, ha elfelejtünk szeretni, belőle is Mr. Tökéletlenség lesz.
Mi Nők, megkérdezzük e párjainkat, hogy hasonlítunk e ahhoz a Nőhöz ,kibe szerelmes volt?
A válasz bizony sokaknak nem tetszene.
Üdv,
Gaya
Ha vki, vmi szeretni való, nem felejtjük el sosem szeretni.:)
Ha nem akarod, többet nem történik meg.
Ha nem akarod, de mégis megtörténik (vagyis mégis akarod:)), akkor meg fogadd el, köpd szembe magad (ha az segít), aztán légy kedves az otthoniakhoz.:)
Majd elmúlik, mint minden.
L.