Boldogság
Látogatók száma: 426
Szoktatom magam a gondolathoz, az érzéshez. Meg akarom szokni, hogy boldog legyek ezentúl mindig. Olyat kapok, amit eddig nem kaptam soha. Partner, társ vagyok egy kapcsolatban. Édes ez a kötelék. Karja biztonsággal tart, ölében ülni gyönyörűség. Nőnek érzem magam vele, mert kihozza belőlem a rejtett ösztöneimet is. Felszínre törnek az elfojtott vágyaim. Társalgásban is a legjobb partner.
Ma délután, amikor a szobámban a széket megigazítottam, eszembe jutott egy húsz évvel ezelőtti éjszaka. Ez egy könnyű kis szék, bükk és kárpitos. Alig két centis szivaccsal. Lábait lecsiszoltam a nyáron, újralakkoztam. Egyszerű textillel leborítottam, hogy takarjon és divatosabbnak lássék. Megigazítottam a textilt, majd tenyeremmel megsimítottam az ülőfelületét. Ekkor villant be, szakadt fel az a régi emlék. Ebből a székből nekünk négy volt. Mind a konyhában, az asztal körül. Nem volt vendégszobánk még akkor. A gyerekekhez nem akartam bemenni. Őket mindig óva védtem a mi értelmetlenségeinkkel szemben. Melletted nem akartam lenni azok után. Így maradtak a székek nekem éjszakára. Alvásra. Összetoltam őket. Egymás mellé szorosan, ahogy csak engedték a háttámlák. Hajnalban kijöttél, és megsimítottad az arcom. Most is borzongva gondolok a rezzenésemre. Nagyon féltem tőled. Kértél, hogy menjek vissza. Miután visszamentél, később megigazítottam a szétcsúszott székeket. Reggelente onnan jártam dolgozni, az irodába. Soha nem meséltem el bent a lányoknak. Szégyelltem. Vigyázva, hogy a gyerekek ebből semmit ne észleljenek, korábban keltem, mint szoktam. A székeknek a helyükön kellett lenniük, mire ők felébrednek.
Nekem nehéz dolog a boldogságot megszoknom. Eddig nem igazán ismertem. Nem adatott meg. Tudtam, hogy van, létezik. Csak nekem nincs. Nem járt valamiért. A Jóisten tudja miért! Egy nap eljött hozzám. Hellyel kínáltam. Sőt mi több! Marasztaltam. Van egy régi ócska székem. Azon elüldögélhet nyugodtan. Szükségem van rá! El ne menjen nekem! Meg akarom szokni, hogy boldog vagyok.
Megérdemelném már! Tudom.
A cikket írta: Laura
Hozzászólások
időrendi sorrend
Válasz erre: Pinokkió
Ezisnagyonjó:-) Vagy nagyon rossz?! Most mi van veled?
Válasz erre: boszorkány
Ma a buszmegalloban eszembe jutottal. Megirom neked. Boldogsag? Attol fugg...mi tesszuk magunkat boldogga!! Pussz
Megtekintés folyamatban...
Pussz :)
Válasz erre: ginesz
Remélem boldog is maradsz életed végéig. Babenko, megint igazad van :-)
Válasz erre: Babenko
A boldogság Laura mindenkinél otthon van! Csak van, amikor a bajainktól nem látjuk őt. :(