Fáj a szívem fáj....
Látogatók száma: 506
Nem tudom, hogy mi a helyes út, talán majd ezek után még megtalálom azt amerre tennem kell egy lépést.
Szombat este az egyik barátunkhoz voltunk hivatalosak születésnapi buliba. Nem messzire mentünk ugyanis a barát az egyik szomszédunk.
Terhességem előtt dohányoztam, mikor elkezdtük tervezni a babát, akkor abba a pillanatban letettem. Mostanában megint nem bírtam megállni és időnként megint hozzányúltam. A párom megmondta, hogy Ő nem bírja elviselni, hogy dohányos vagyok, úgyhogy vagy leszokok vagy elválunk. Így úgy döntöttem, hogy nem dohányzok, de csak nem bírtam így dugiban megint rágyújtottam. Szombat este Többek közt ez is kiderült.
A szomszéd sráctól olyan érzéseket kaptam mint már nagyon régen senkitől. Kedves volt hozzám megértő és komolyan elgondolkodtam azon, hogy mi tévő legyek. Volt pár SMS váltás köztünk. Hiányzol, csókolnálak...stb. stb. stb.... Ezt még nem tudta a párom, de nagyon úgy éreztem, hogy ezt nem sokáig bírom titkolni és talán nem is akarom. A dohányzás kiderülése után a párom olyan szinten felbosszantotta magát, hogy a jelen lévő összes ember előtt kiteregette a legféltettebb titkaim amit csak neki mondtam el. Nagyon fájt ez a dolog, csak sírtam. Fél 2-kor hazajöttünk. Ment a vita, mikor én már nem is foglalkoztam az egésszel, elmentem tusolni majd feküdni. Az ágyban még írtam egy SMS-t a szomszéd srácnak, amire nem kaptam választ és elaludtam. párom viszont fennmaradt és kicsempészte a telefonom a párnám alól, sejtve, hogy valami zajlik a háta mögött. Megtalálta az SMS-t. Ami fedőnév alatt volt. De egyből tudta, hogy ez csak egy átverés, beírta a számot a telefonjába és a hívás gombot nyomta meg. Mikor a telefonja kiírta a szomszéd srác nevét. Nem szólt semmit. Reggel 8-kor kivágta az ajtót felhúzta a redőnyt és elkezdett velem ordibálni, hogy ismerjek be mindent, én akkor már nem láttam értelmét annak, hogy bármit is titkoljak. Úgy éreztem, hogy a szomszéd srác támogatni fog. Persze az SMS-re nem kaptam azóta sem választ. Nagyon összevesztünk a párommal és tegnap délután összeszedte a legfontosabb holmijait betette az autóba és elment. Pár szomorú üzenetet írt a telefonomra, de nem olyan hangvételűt amivel hozzám vágyódott volna vissza. Nem vágyódunk már egymáshoz. Egész este kérleltem, hogy jöjjön velem táncolni, de hiába, mindenki másnak azonnal ment. Számomra ez is arról árulkodik, hogy már nem vagyunk olyan fontosak egymásnak. Elment, nem tudom végleges-e, nem tudom, akarom-e , hogy visszajöjjön, hogy szeretem-e még. De azt már tudom, hogy a srácra akire annyira számítottam, nem szabadott volna. Ebben az a legnagyobb baj, hogy nem a férjem hiányzik, hanem a srác a szomszédból. Aljasnak, hazugnak érzem magam, de úgy gondolom nem történt volna ez meg ha a férjem nem kényszerít bele. Talán egyszer jobb lesz, szebb lesz és az sem biztos , hogy bármelyik férfi továbbiakban szerepet fog játszani az életemben. Attól független ha megszólal a telefonom mindig azon imádkozom, hogy csak a szomszéd srác legyen.
A cikket írta: K. Anna
Hozzászólások
időrendi sorrend
érdekes volt olvasni a számomra
:)
Puszi
A szomszéd nője mindig zöldebb? Igaza van Matyómacsónak! Felejtsd el a srácot! Él még? :-)
A szomszéd srác is olyan, mint a gyerekeknek a cukrászda üveges pultja. Látja, kívánja. Ha beszabadulna, akkor gyomorontást kapna és egy darabIg rá se tudna nézni. Ez a vonzalom is hasonló. Tudod, hogy árt. Jobb minden nap egy péksüti, mint évente egy hatalmas torta. (Különben éhes marad az ember!)
A szomszéd srácot meg felejtsd el, ültess valami nagy bokrot kettőtök közé :-)
Ha lesz valami fejlemény azt is leírhatnád.
A mai nap folyamán rájöttem, hogy mennyi mindent köszönhetek a férjemnek és, hogy mennyi támogatást kaptam/kapok Tőle. Attól motoszkál az agyamban a szomszéd srác is, de tudom, hogy a helyes döntés az ha a férje mellett maradok. Még jobb fele tudjuk terelni a kapcsolatunkat. A mai nap olyan volt mint mikor anno összejöttünk és nem találkozhattunk. HIÁNYZIK!!!