Szerelmes vagyok a volt szeretőmbe
Látogatók száma: 1 138
A férjemmel 8 éve éltünk együtt, amikor megismertem a szeretőm. Mielőtt megismertem őt, a házasságom alapvetően jó volt, mindent meg tudtunk beszélni a férjemmel, a kapcsolatunk bizalomra és őszinteségre épült, a szex is nagyon jó volt vele.
Az életünk azonban az utóbbi 2 évben nagyon megváltozott, elkezdtünk építkezni, belevágtunk a baba projektbe. A férjem évek óta babát szeretett volna, de mindig találtam okot arra, hogy éppen akkor miért nem alkalmas. Amikor én is beleegyeztem a gyermekvállalásba, sajnos meddőségi probléma miatt nem jött össze a baba, és az elkeseredettségünk miatt egyre több volt a vita köztünk.
A szeretőmet a munkám kapcsán ekkor már ismertem, de semmi vonzalmat nem éreztem iránta, sőt inkább taszított. Több alkalommal hencegett azzal, hogy neki van már 4 gyereke 3 anyától. Én ezt nem találtam viccesnek, meg voltak az előítéleteim vele szemben.
Egyik egyeztetés alkalmával elhozta a 2 középső gyermekét (11 éves Zita, 3 éves Bence). A gyerekeken látszott, hogy rajonganak az apjukért, és rajta is látszott, hogy a gyerekei a legfontosabbak számára. Néztem őket, és irigyeltem a volt feleségét, nem értettem, hogy hogyan tudta ezt a szép családot elhagyni. Na ekkor valami elindult bennem, és megláttam benne a férfit. A vonzalom kölcsönös volt, többször találkoztunk (kb. 2 hetente 1-2 órára), beszélgettünk munkáról, családról és észrevétlenül egyre közelebb kerültem hozzá. Beleszerettem, minden pillanatban rá és a gyerekeire tudtam gondolni és arra, hogy mennyire szeretnék velük élni. Nagyon ritkán volt alkalmunk találkozni, mert a munkája, a jelenlegi családja és a más kapcsolataiból származó gyermekei miatt kevés ideje jutott rám. De minden vele töltött pillanat örömet okozott.
A szex nem volt vele élvezetes, mert közben nem tudtam ráfigyelni, folyamatosan a férjem járt a fejemben és borzasztóan szégyelltem magam a hűtlenségem miatt. Egy alkalommal sem védekeztünk (nem tudott a meddőségi problémámról), egyszer szóba hozta, hogy ha terhes leszek tőle, szeretné, ha megtartanám. Bár tudtam, hogy erre nincs esély, mivel a doki azt mondta, hogy gyerekem természetes úton nem lehet.
És megtörtént a csoda, terhes lettem, a dokim a 12 hetes kor eléréséig azt mondta, hogy ne örüljek túlságosan, mert nagy esély van arra, hogy elveszíthetem. A férjem nagyon boldog volt, hogy végre sikerült. Egyetlen gond az volt, hogy nem tudtam ki az apa, a férjem vagy a szeretőm. Ezért, bátorságot vettem és elmondtam a férjemnek a viszonyom. A reakciója meglepett, persze mérges lett, csalódott bennem ..., de azt mondta, hogy szeret, nem akar elválni és akárhogy is alakuljon, ő vállalja a gyereket. Amikor elértem a 12 hetes kort, elmondtam a szeretőmnek is, hogy terhes vagyok és azt is, hogy a férjem tud a viszonyunkról. Az ő hozzáállása szintén meglepett, azt mondta, hogy vetessem el a gyereket, neki nem kell, hisz van már neki 5 gyereke (mindez idáig én 4-ről tudtam). Azt mondta, hogy korábban nem gondolta komolyan, hogy gyereket akar tőlem, azt mondta, nem kellett volna minden szavát komolyan vennem. Egyetlen dolog érdekelte, az, hogy se a mostani élettársa, se a közös ismerősök ne tudjanak a gyerekről. Persze nyugtatgatott, hogy majd mellettem áll, de csak távolról segít. Azt mondta, hogy ez nem először fordul már elő vele és ezért az én gyerekem már nem vállalhatja. Mióta elmondtam neki eltelt már 3 hónap, azóta nem keresett. Írtam neki sms-t 1 alkalommal (kb. 2 hete), hogy szeretnék találkozni vele, de válaszra sem méltatott. Folyamatosan csak rá tudok gondolni, nagyon hiányzik, annak ellenére ami történt. Sokat sírok miatta, ilyenkor a férjem vigasztal. Most éppen azon dolgozom, hogy a kapcsolatomat a férjemmel rendbe hozzam, azért, hogy a gyermekem családban élhessen fel. A baj az, hogy már nem vagyok szerelmes a férjembe, még mindig a szeretőm szeretem és nem tudom kiverni a fejemből. A két pasi éles ellentéte egymásnak, a férjem jó ember, jó férj és valószínűleg nagyon jó apa lesz belőle, a szeretőm pedig egy igazi rossz fiú. Tudom, hogy a férjem mellett a helyem, mellette nyugodt életem lehet nekem is és a gyerekemnek is, DE nem rá vágyok, ha őt csókolom, vagy szexelünk a másikra gondolok. Szeretnék találkozni a szeretőmmel és szeretném folytatni vele a kapcsolatot, de tudom, hogy nincs esély rá. Felhívnám, de azt sem akarom, hogy azt érezze, hogy futok utána, hogy ráakarom kényszeríteni a gyereket. Tudom, hogy naiv voltam, valószínűleg csak egy pipa vagyok a szeretőm listáján, azt is tudom, hogy nem sok férj lett volna ilyen higgadt, megértő és türelmes, tudom, hogy még egyszer nem bocsátana meg és válás volna a vége, de ezek ellenére még mindig arról álmodok, hogy felkeres a szeretőm és talán lesz még köztünk valami. A babám pár hónap múlva fog megszületni, remélem, addigra rendeződnek az érzelmeim és talán újra megtalálom a helyem.
Darinka
A cikket írta: darinka
Hozzászólások
időrendi sorrend
/Életek, sorsok, hasonlóságok....a történelem unottan ismétli önmagát, mint egy régi karcos lemez. Ez csupán egy "lábjegyzet" lenne, talán csak magamnak./
Az őszinteség mindennél fontosabb, persze bátorság kellett, hogy elmond férjednek az igazságot, de jól tetted, mert így helyes.
Látatlanba azt mondanám, hogy a férjed és közted lévő érzések a valódiak, a "nemző" csupán egy kaland, aminek a lángja persze elhomályosíthatja a házasság fényét, no de az erényét?
Kaland.....persze nem annak érzed, érzik, érezzük adott időben. Sokkal több, A nagy szerelem.....gondoljuk naivan.
Feldmár gondolatai jutottak eszembe:
Van férfi és női princípium. A férfi princípium, legyen bármiről is szó, használ, míg a női átél/megél.....Ez a legalapvetőbb különbség, nem is férfi és nő között, hanem ember és ember közt. Te átadtad magad, Ő vélhetően használt. Ezzel sincs gond, az élet rendje.
Számodra viszont most egy a fontos, a kisember, aki már úton van, s akit nem szabad hazugságban felnevelni, hisz benne van a jövő. Lássa azt, hogy amikor Anya azt mondja Apának -legyen az akárki- "szeretlek", az jelentsen mindennél többet, s legyen ehhez elég olykor egy tekintet. Vegyen körbe titeket a szeretet és a tisztelet. Ne úgy indítsd az élet rögös útján, hogy minden kapcsolat hazugságon, megalkuváson alapszik.
Ha kitartotok a férjeddel, remélhetőleg boldog életetek lesz. Én ezt kívánom Nektek. S ne feledd, az idő mindenre gyógyír.
S, hogy kié a gyermek? Aki szereti és felneveli.
Üdv, Zsizsik
ui.: bocs, hogy bőlére eresztettem :)
Ez mindent elmond erről a "tenyész Marháról!..."'egyszer szóba hozta, hogy ha terhes leszek tőle, szeretné, ha megtartanám." ..Hopp! Mindenütt otthon! Gratulálok ! Nemzésből nem lesz Nemzet! Hol van itt érzés, szerelem, kötődés..stb.
Köszönöm a hozzászólásaitokat! Teljes mértékben egyetértek Veletek, csak a megvalósítás nehézkes (mármint elfelejteni a szeretőt és továbblépni), de azt hiszem most már jó úton haladok, amit Nektek is köszönhetek. Nagyon sok jó tanácsot, megerősítést adtatok.
Sajnos nagyon naiv vagyok (valószínűleg a koromból adódóan, és persze, hogy eddig egyetlen komoly kapcsolatom volt/van), és ezért nehezemre esik elhinni, hogy az imádott férfi becsapott.
A férjemnek rendkívül hálás vagyok a türelméért, megértésért, és főleg azért, hogy a történtek ellenére töretlenül szeret. Remélem, ha megszületik a kisbabám, teljesen túl leszek a volt szeretőn és újra megtalálom a férjemben a szerelmet.
Köszönöm a tanácsokat és azt is, hogy nem ítélkeztetek felettem.
Darinka
A bátorságod és az őszinteséged előtt le a kalappal. Kevesen teszik meg, hogy nyíltan beismerik az életüknek egy-egy olyan szakaszát, amit sokáig képesek titkolni.
Valahol érezted, hogy beszélned kell róla, mert olyan súllyal képes rá telepedni az emberre, amikor már úgy érzi egyedül hordozni ezt a nyomasztó terhet nagyon nehéz.
Megosztottad velünk és ebben tanácsot adni meg sem próbálok. Ezt neked kell átgondolni, tudni, érezni mi a fontosabb.
Én csak annyit mondhatok, nincs fontosabb egy családnál. És nincs az a férfi, aki ezt megingathatná, ha még egyszer az én kezembe lehetne a döntés.
Puszi,
Éva
Én csak magamból indulok ki, egy gyermek édesanyja vagyok már 8 éve és nem tudok szeretni olyat, SOHA TÖBBÉ, aki cserben hagy, engem és/ vagy a gyerekemet. Nálam nincs visszaút, még akkor sem, ha belepusztulok. Belepusztultam és mégis túléltem. Nekem ugyan nincs másik, nincs jó férj, sem rossz már, de igaza van Liz. - nek, nincs az a pasi, aki miatt a gyerek boldogságát és nyugalmát odaadnám. Te sem tedd. Egy valódi, erős és okos nő mindent kihever, csak hálás lehetsz a sorsnak a férjed miatt. A másikat meg gyászold meg, aztán temesd el. Persze képletesen. Profitáltál, tekintsd ezt ajándéknak és szeresd amit kaptál!
Sok erőt és egészséget nektek!
Z
Tatjana
"Tudom, hogy a férjem mellett a helyem, mellette nyugodt életem lehet nekem is és a gyerekemnek is, DE nem rá vágyok, ha őt csókolom, vagy szexelünk a másikra gondolok."
Ez igaz? :) :(
Egyebkent, megertelek.
Örüljetek a babának, jó családba születik!
Üdvözlettel Orsolya
Köszönöm a válaszod.
Elsírtam magam miközben olvastam a válaszod. Tudom, hogy igazad van.
Sírjál nyugodtan!
Majd az idő begyógyítja a sebeket.
pusz,
L.
Kedves Darinka!
Szegény gyermeket sajnálom, mit 'érezhet' ő a pocakodban?
Azt inkább nem ecsetelem mit gondolok Rólad és a szeretődről... gondolom tudod.
Tanácsot adni nem lenne ildomos, mert csak egy töredéket közöltél az életedből, és a férfiakat verzióját is csak a te elmondásod alapján ismerem.
Most azt írom le, amit ÉN tennék a mai eszemmel:
A szeretőmet nem keresném, (mert egy disznó!) a férjemet visszahódítanám (mert megérdemli!) és minden figyelmemet a csecsemőre és rá fordítanám. Boldog lennék, hogy anya lettem, és vezekelnék a botlásom miatt!
Üdv,
L.
Elsírtam magam miközben olvastam a válaszod. Tudom, hogy igazad van.
Szegény gyermeket sajnálom, mit 'érezhet' ő a pocakodban?
Azt inkább nem ecsetelem mit gondolok Rólad és a szeretődről... gondolom tudod.
Tanácsot adni nem lenne ildomos, mert csak egy töredéket közöltél az életedből, és a férfiakat verzióját is csak a te elmondásod alapján ismerem.
Most azt írom le, amit ÉN tennék a mai eszemmel:
A szeretőmet nem keresném, (mert egy disznó!) a férjemet visszahódítanám (mert megérdemli!) és minden figyelmemet a csecsemőre és rá fordítanám. Boldog lennék, hogy anya lettem, és vezekelnék a botlásom miatt!
Üdv,
L.