újabb események régebbi események további események
19:20
Ilona új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
19:11
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
18:10
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
18:05
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
17:49
zsoltne.eva új hozzászólást írt Tündér naplóbejegyzéséhez
13:17
kalozlány új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
13:15
kalozlány új hozzászólást írt Tündér naplóbejegyzéséhez
17:30
Fifti regisztrált a weboldalra
09:52
emillio válaszolt a Kérdezd a férfit menüpont egyik kérdésére
00:14
emillio új bejegyzést írt a naplójába
20:35
Yolla válaszolt egy szavazásra
19:44
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
16:21
Yolla új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
13:40
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
11:51
Ilona új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
10:07
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
22:55
Ilona új cikket töltött fel
21:17
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
19:59
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
19:58
Ködmadár új cikket töltött fel

Tus

2010. június 2. - Látogatók száma: 1 053

Avagy a zuhanyos nagy vívódás...

Márta akkor már hónapok óta küzdött önmagával, amikor elhatározta, véget vet minden szenvedésének, majd meztelenre vetkőzve beállt a tus alá. A ruháit ösztönösen vetette le s dobálta a szennyestartó fedelére. A levetett darabokban megbújt testének jellegzetes illata. De nem vanillin, inkább fűszeres. Olyan fahéjas - féle. A kedvenc illata volt. Ilyen volt az ő kedvenc parfümjének illata. S milyen nagyon élvezte, amikor tesztelte a környezetét, hogy ő ugyan nem tudja a nevét. Soha senkinek el nem árulta volna! Hiszen ez volt titokzatosságának egyik fegyvere. Illet megfejteni. Szerinte.
Kecsesen belépett a kabinjába és magára zárta mindkét oldalt az ajtókat. Azok csendesen csukódtak, hogy mindent eltakarjanak. A kinti világ, ide be nem lásson! Megnyitotta a hideg vizet, mely zubogva ömlött testére. Mellbimbói tiltakozásképpen reflexszerűen égnek meredtek. Szíve hevesebben vert, mint bármikor. A vízcseppek szaladtak a lefolyó felé, előtte viszont Márta minden kis hajlatán megfordultak. Legtovább talán formás mellein időztek. Ott kezeivel besegített nekik, hogy ne tudjanak hirtelen leszökni. Gyenge női kezei felnyomták azt. A hideg víz megtette a dolgát. Ha elkerülhető volt, akkor nem használt melltartót. Ezzel tartotta formában, edzette izmait. Büszkén viselte báját. Mondjuk, volt is mit. Arcát csapkodták a cseppek. Szinte már libabőrös lett az egész teste, de szándékosan hagyta, hogy érezze a hideget. Kínzásnak is lehetne gondolni a tettét. De közel sem szabad ilyenekre gondolni! Márta szerette magát olyannyira, hogy ilyet meg sem tenne. Imádta az életet.
Amikor spontán élhette meg apró vágyait.
Amikor nem kellett álarca mögé bújnia.
Amikor önmaga lehetett, s amikor azt tette, amit a lelke is szeretett.
Amikor szivárványt látott szaggatottan az égen, egy délután.
Amikor ott ült melletted, és beszélt magáról,
amikor ott ült, és téged hallgatott, hogy mesélsz magadról.
Amikor szabad volt hangosan gondolkozni.
Amikor megérinthette a megérinthetetlennek hittet.
Amikor legyőzte félelmét a leküzdhetetlennek vélttel.
Mindig és mindenkor, ha ő nem volt ott.
Nem igazán szeretett fázni. Bár egyszer egy éjjelt eltöltött abban a fűtetlen szobában. Olyan erősnek hitte akkor még magát. Azóta minden megváltozott benne.
Most mindent ki akart veretni magáról, magából. Tenyerét a hegére helyezte, és forróság lett úrrá rajta, mert egy ismerős hang szólalt meg benne.
- Ettől féltél? Ez nem is csúnya. - képzelte és ölelte magát a hideg víz alatt. Szorította keresztbe két karját. Majd valami borzongás futott fel teljesen az agyáig. Lentről, egészen mélyről jött az érzés, még a füleiben is zsibongott a vér a gyönyörtől, amit ő még életében soha nem érzett érzésként élt meg. Combjai ösztönösen feszültek egymáshoz, és nyíltak meg ritmikusan lüktetve, dobálva farát a víz alatt. Két erős kéz tartotta fejét és az ujjak játszottak fülében feledhetetlenül. Kitörölhetetlenül nyomot hagyott benne az érzés. Fátyolos lett tekintete és torkát elkezdte kaparni valami. Majd erősen fojtogatta a fájdalom.

A hiány tud így fájni.

Keze nyúlt a csap felé, hogy enyhítse kínját. Langyosra vette kissé a vizet, s elmosolyodott. Elmosolyodott a gondolatán. Ezredik alkalommal próbálta ezt már. Most sem sikerült. Megint nem. Nem igazán értette, mert mindig olyan tudatosan hitte.
- A víz mindent levisz. Kiviszi a piszkot, de ami az ő lelkét nyomta az talán nem is az volt. Semmilyen víz nem vitte ki lelkéből a kínt, szívéből a fájdalmat. Szerelmes volt. Kegyetlenül vonzódott gondolatban valakihez. S az a Valaki, mit sem sejtett az ő kis magányos küzdelmeiről. Vívódásairól a mindennapokban. A ma esti harcáról a tus alatt, amit elvesztett ismét. S gondolta:
- Már meg sem kellene újból próbálni! Soha többé nem kellene küzdeni az érzései ellen! Soha többé.
Kilépett a kabinból, és kezével nem a törölköző felé nyúlt, hanem egy selyemkendővel eltakarta teste egy részét és belépett a nagy tükre elé emelt fővel. Majd kacéran elmosolyodott, s szemét lehunyta rejtelmesen. Képzelete repítette az időbe. Vitte, vitte, vitte! Az összes idegszála azon dolgozott tudatosan, hogy mosolyogjon. Mártának jól állt, ha mosolygott. Volt egyszer valaki, aki szerette azt.

A cikket írta: Laura

18 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2012. augusztus 22. 07:35

megtekintés Válasz erre: férj - 2011. július 29. 11:50

nagyon szép írás
de csak úgy megszakad
nincs behegyezve

Szép a szemem, az írás legfeljebb jó. :)
Nem, nem. Be van az fejezve, csak elsőre nem értetted meg talán, mint annyian mások. Viszont köszönöm szépen, hogy olvastad kedves Férj!
Üdv: L
2011. július 29. 11:50
nagyon szép írás
de csak úgy megszakad
nincs behegyezve
2010. szeptember 6. 20:39

megtekintés Válasz erre:   - 2010. szeptember 6. 18:09

Egyszerű, tetszik!

Nagyszerű, köszönöm!
 
2010. szeptember 6. 18:09
Egyszerű, tetszik!
2010. augusztus 24. 21:17

megtekintés Válasz erre: dArc - 2010. augusztus 24. 18:43

Tamás a bejelölésben és meg a matyóságban előztelek meg (9 évvel). :-)

A fene vigye el! Mindig mindenki beelőz, Tamás biciklizni is hamarabb tudott, a matyóságban pedig már nem is tudom hány milliónál tartottam, erre jön dArc is... :-)

(Azért egy icipici titkot elárulok, én műmacsó, akarom mondani műmatyó vagyok, de ez utóbbiból azért a tiszteletbeli címre hajtok.)
2010. augusztus 24. 19:38
Ha szabad javasolnom a cikkek rendezése alatt szorítsunk egy parányi helyet a legtöbb hozzászólásnak is!
2010. augusztus 24. 18:45

megtekintés Válasz erre:   - 2010. augusztus 23. 08:24

Ezt a hozzászólást csak bejelentkezett felhasználók láthatják.

Tamás a bejelölésben én meg a matyóságban előztem meg a Macsót (9 évvel). :-)
2010. augusztus 24. 18:43

megtekintés Válasz erre: matyómacsó - 2010. augusztus 20. 22:34

Kedves Laura!

Utólagos engedelmeddel - és elnézést, hogy csak most - felvettelek a kedvenceim közé. :-) Ha mást nem, ezt elérte a kis gonosz. ;-)

Tamás a bejelölésben és meg a matyóságban előztelek meg (9 évvel). :-)
2010. augusztus 23. 08:24

megtekintés Válasz erre: matyómacsó - 2010. augusztus 20. 22:34

Kedves Laura!

Utólagos engedelmeddel - és elnézést, hogy csak most - felvettelek a kedvenceim közé. :-) Ha mást nem, ezt elérte a kis gonosz. ;-)

Ezt a hozzászólást csak bejelentkezett felhasználók láthatják.
2010. augusztus 21. 19:31

megtekintés Válasz erre: matyómacsó - 2010. augusztus 20. 22:34

Kedves Laura!

Utólagos engedelmeddel - és elnézést, hogy csak most - felvettelek a kedvenceim közé. :-) Ha mást nem, ezt elérte a kis gonosz. ;-)

Megtisztelő számomra Matyómacsó! Komolyan köszönöm szépen. Nem ígérek semmit, hogy majd ellátlak szebbnél szebb történetekkel. Bennem van valami, amit meggondolás nélkül, ösztönösen leírok olykor, ha tehetem.
2010. augusztus 20. 22:34
Kedves Laura!

Utólagos engedelmeddel - és elnézést, hogy csak most - felvettelek a kedvenceim közé. :-) Ha mást nem, ezt elérte a kis gonosz. ;-)
2010. augusztus 20. 20:22
Nem javítottad. Kihagytad belőle az érzelmeim. Azok nem az én szavaim. Nem érzem sajátomnak az írásod. Idegen tőlem.
Nem érzem szavaid szőrszálhasogatásnak, a segítőszándékot vélem felfedezni, de én meg csökönyösen ragaszkodom a magaméhoz. Ha igazán valaki segíteni szeretett volna, az az lett volna, hogy helyesírásilag magánlevélben segít. Nyolc nálam sokkal magasabb végzettségű kilenc félét mond, hogy hová kell azt a vesszőt tenni. Ott marad, ahol van!!! Tudod mit, nem akarok stílust követni, megmaradok népírónak. Hibákkal. De görcsösen nem menne. Én egy mondatnál nem szoktam arra figyelni, hogy az alany megfelelő helyen van-e. Ha majd arra törekszem, mert úgy érzem, akarom a halhatatlanságot, akkor elkezdek igénybe venni, ilyen eszközöket. Addig nem erőltetem magamra. Nyűg lenne a vállamon. Nem jelentene örömet számomra az írás. Olyan lenne csak tevékenységileg, mint a mosogatás. Szükséges rossz.
Ismétlem nem vagyok hiú. Ne próbálj olyanról meggyőzni, ami nem fedi a valóságot! Helytálló lehet szavad, de nem az én berkeimben. Talán te egy irodalmi társaság elismert tagja vagy. Huszonhat könyved megjelent, nyolc kéziratod függőben, kettő éppen a nyomdában. Most is épp valamin dolgozol. Ne hasonlítsd senkihez! Egyedi vagyok és megismételhetetlen. Mint bárki.
Ja! Vannak még véletlenek.
Olvastam én már olyan embertől, aki hetente több könyvet olvas, de írni mégsem tud jól. Más beszélni és más írni. Beszédnél gyorsabbak a gondolatok. Az írás összetettebb, ezért is van az, hogy sokan nem tudják kifejezni magukat írásba. Fizikai fájdalmat is okoznak számomra, ha olvasom. Mint most én neked, mert te másképpen látod.

Ui.: Ostoba voltam, miért nem Csáth Gézát írtam! Azt talán el sem ütöm, de akkor meg hol marad kiskegyed öröme? :-)
2010. augusztus 20. 12:18
Így van!
2010. augusztus 20. 12:14

megtekintés Válasz erre: Orsolya - 2010. augusztus 20. 12:03

Laura! Elnézést, ha beleszóltam, de igazad van és köszönöm! üdv Orsolya

Igazán semmi gond, hiszen véleménye mindenkinek lehet, és ez a kis ablakocska végül is arra szolgál, hogy érintkezzünk. Itt és így tudjuk megosztani a másikkal a cikkével kapcsolatos érzéseinket, gondolatainkat.
2010. augusztus 20. 12:03
Laura! Elnézést, ha beleszóltam, de igazad van és köszönöm! üdv Orsolya
2010. augusztus 20. 11:59

megtekintés Válasz erre: Orsolya - 2010. augusztus 20. 11:39

Elnézve a hsz-ket levagyok döbbenve, és tényleg nem láttam még ilyet! Én javasolnám mindenkinek, bele értve írókat, olvasókat, hogy inkább szinesítsük, tegyük jobbá ezt az oldalt azzal, hogy csapatként dolgozunk rajta. Nem lenne jobb egy kis vidámság, mint, hogy egymás fejét vesszük?

Mielőtt ezért a meglátásért esetleg valaki az én fejemet is leharapná, csak véleményemet írtam le, s azt mondanám, ha nem is mindenki kedveli egymást, de legalább próbáljunk meg egymás mellett nyugodtan olvasni és írni! Olyan rövid az élet miért cseszegetéssel töltenénk, inkább segítsük egymást! üdvözlettel mindenkinek Orsolya

Ne éld magad bele Orsolya! Nem vészes a helyzet.
Persze, hogy nem kedvelhet mindenki mindenkit. Ez így is van rendjén. Én sem akarok megfelelni senkinek. Gondolom, te sem töröd magad rajta?

Hamarosan a második pályázattal lesz mindenki elfoglalva, és ez lecseng.
Jó alkotást neked is!




Bocs, hogy itt javítok, de az imént egy pont pontosan lemaradt.

Helytelenül: Maradok a 123 rangú senki.
Helyesen: Maradok a 123. rangú senki.
2010. augusztus 20. 11:52

megtekintés Válasz erre: Müszélia - 2010. augusztus 20. 10:52

nem értem! hogy szabadulhatnak el ennyire az indulatok egy oldalnyi írás miatt?

Én sejtem, Müszélia!
Milyenek az emberek a környezetedben? Vannak kedvesek, nem kedvesek, jók és gonoszok. Szépek és csúnyák, okosak és buták. Vegyesen vagyunk. Na mármost, a netthez férők is ilyenek. Nincs ebben semmi különleges. Beszélgettünk kicsit mindössze. Ilyenre sikerült.

Na, de milyen írás? Savanyú is, rövid is, de az enyém. ;-)))
Moderátor
moderátor párbeszéd
2010. augusztus 20. 11:47

megtekintés Válasz erre: Tündér - 2010. augusztus 20. 10:27

Kedves játszadozó társak
(Vasorrú bába és 1. Moderátor)!

Remélem rajtatok kívül mások is értik, hogy itt nem a vérig sértés, hanem az első vérre menő szellemi betűháború zajlik.
Szerintem csöpögött már mindkettőtök vére, adok nektek egy utolsó esélyt (és maximum 1db egymáshoz szólást ez ügyben), hogy itt igazítsatok a "vágásaitokon", vagy nyújtsatok kezet egymásnak és utána uzsgyi a privátba innen!

Pussz,
Tündér

Ok Tündér!
Részemről befejezve.
Bocs mindenkitől, akit untattunk és főleg Laurától
és persze Vasorrútól is ;-)
Üdv nektek!
"1.m"


Kedves Müszélia! Nyilván az egy oldal ez esetben nem "csak egy oldal" volt, elvekről szólt a vitánk Vasorrú barátnőmmel!
2010. augusztus 20. 11:40

megtekintés Válasz erre: Pitt - 2010. augusztus 20. 10:52

A kommenteket olvasgatva pár felhasználó írása kapcsán Karinthy jutott eszembe: "azt álmodtam, hogy két macska voltam, és játszottam egymással."
A felhasználó(k) nyilván magára, "magukra" ismer!

Kedves Laura! Nem akarnék a védelmedre kelni, mert nincs miért, meg nem is úgy ismertelek meg, aki védelemre szorulna.

Dehogy fognak magukra ismerni! Nem szoktak.

Pitt! Maradjon köztünk, ez most nagyon bizalmas lesz...olykor álmodom egy testőrről... ;-))))
2010. augusztus 20. 11:39
Elnézve a hsz-ket levagyok döbbenve, és tényleg nem láttam még ilyet! Én javasolnám mindenkinek, bele értve írókat, olvasókat, hogy inkább szinesítsük, tegyük jobbá ezt az oldalt azzal, hogy csapatként dolgozunk rajta. Nem lenne jobb egy kis vidámság, mint, hogy egymás fejét vesszük?

Mielőtt ezért a meglátásért esetleg valaki az én fejemet is leharapná, csak véleményemet írtam le, s azt mondanám, ha nem is mindenki kedveli egymást, de legalább próbáljunk meg egymás mellett nyugodtan olvasni és írni! Olyan rövid az élet miért cseszegetéssel töltenénk, inkább segítsük egymást! üdvözlettel mindenkinek Orsolya
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: