A tanácsadó (6)
Látogatók száma: 43
Aki a tűzzel játszik, sokszor elégetheti önmagát. A nő inkább elmenekült a lángok elől...
- A tűzzel játszom - gondolta a professzor. Az előadása alatt végig az ötödik sorban jobbról a harmadik széken ülő szőke nőt figyelte. Valami felzaklatta - gondolta. Próbált vele felvenni egy metakommunikációs kapcsolatot. Tudnom kellene a miértjét - mantrázta magában. Ő sem tudta, mit várt, de válasz nem kapott...
Rajta és Erikán kívül már senki nem maradt a teremben. A férfi zavartan, leszegett fejjel keresgélni kezdett a táskájában. Erika mögé lépett. - Kopp kopp... - hallotta agyhullámainak távoli messzeségéből. Kicsit gondolkodott, hogy mi is történik most vele, és hirtelen tűzforró hidegrázásként futott át rajta egy gondolat. A nő megsimította a vállát, mire egy régről ismert illat idéződött fel benne. Félelmetes - gondolta. Megrezzent, hirtelen a levegővétel is nehézzé vált számára, a gyomra liftezni kezdett, de erőt véve magán, a nő felé fordult.
- Professzor úr, ez kiesett a táskájából - nyújtott feléje Erika egy kissé megtépázott levelet.
- Ó, köszönöm - válaszolt Róbert -, már megijedtem, hogy ismét elvesztettem valamit. Végleg - mondta halkan magának.
- Megtalálta - mosolygott már kissé felszabadultabban a nő -, és egy viszlátot köszönve távozott.
- Viszont látásra hölgyem - szólt utána a professzor. Viszlát... Megtaláltam... - szorította ki magából a szavakat a professzor és zavartan figyelte, ahogy a nő kisiet a teremből.
A lépéseit lassított filmkockánként csomagolta be agyának archívumába. Elsőre a nő teljessége fogta meg; végignézett az alakján, majd a vállain lefutó hajának hullámzására vetült a tekintete; ott időzött egy kicsit, majd a csípőjének ringását lassította magának és a végén a fenekének formáját, a formás combjait nézte áhitattal.
- Az illat? - kiáltott félhangosan a férfi, de már nem jött válasz, a nő eltűnt a csukódó ajtó mögött.
- Ez nekem már sok, összezavarodtam - gondolta Erika és az ajtón kívül egy pillanatra leállt szusszanni egyet. De nem lett jobb... Megrezzent, hirtelen a levegővétel is nehézzé vált számára, a gyomra liftezni kezdett, de erőt véve magán, elmenekült.
- Valami jel! - könyörgött Istenéhez prof. dr. Kiss-János Róbert... és türelmetlenül várta a következő találkozót.
A cikket írta: Pinokkió
Hozzászólások
Ehhez a cikkhez senki nem írt hozzászólást.