Alíz álmaiban

Látogatók száma: 48

Ekkor pedig elkezdte azon járatni az agyát, milyen lesz az álom, és ébrenlét közti fennsík. Nem gondolkozott...nem tett érte semmit, csak álmodott. Az ébrenlét és álom közt nincs különbség, és így tovább!

Mivel a valóság, jobban tetszik, mint a kétszínű hazugságok világa...sokféle megalázás. Az ébrenlét és az álom közti terület, az amikor abba a fázisba kerülök, hogy eszembe jutnak olyan dolgok is, amelyeket képtelennek tartok magammal szemben is bevallani. Akkor miért vannak az embernek vágyai, álmai?
-Mert talán nem csinálunk nagy ügyet, egy álomból csak felszínesen táplálkozunk, pedig az agyunk dolgozik valójában...
-Igen, és mi a terved, a jövőre nézve...álmodozol tovább, vagy belefeledkezel a valóságba?
-Pedig akkor is úgy tűnsz, mintha álmodnál...!
Erről regélek, nem pedig arról, hogy mit álmodtam tegnap, tegnap előtt. Hiszen feldolgoztam, hogy van egy pasi, és van még egy...! Ezen kívül egy férfira kettő-három nő jut, ki is használják...valójában Ők választanak! Nem nők, nem lányok...pedig aki férjhez akarna menni, mindig körültekint, és utána pedig tíz éveken keresztül élik mindennapjaikat párok, és páratlanok, talán kapcsolatban, talán társ nélkül...!!
-Erre segítség kell.
-Mihez kellene segítség? Hát én el szoktam már attól, hogy több vasat tartsak a tűzbe, pedig tini koromban nem állt messze tőlem. Kettő vagy akár több pasi volt, és naponta váltogattam Őket. Ők nem cseréltek le volna, mert akkor is volt önbizalmam, csak hát most?!
Nem, nem, nem! Nem lehet kettős életet játszani, álmodni párkapcsolatról, benne élni egy valódi ember életében, amit pedig én tartok fenn, mert fenntartja önmagát...Hiszen én is fenntartom magam, és nem találok több jót és szépet az álmaimban, mint magamat...hiszen az én testem, az én agyam...s a gondolatok! Hogy mi meg nem fordul a fejemben? Például, az hogy ki az apám? Ki az anyám, és a többi...mert a testvéremet ismerem, de a szüleim, mintha nem is Ők lennének, és csak olyanok, mintha a nagyszülők lennének. Erre fel, nem lehet élni az álmaimat, és nem áll módomban álmodni az életet...mert ha az álmaidat éled, elérted azt, hogy szabadon azt tedd meg, amiről gyermek és tinédzser korod óta tervezve szerettél volna lenni, valaki...ha álmodod az életet, akkor pedig olyan boldog vagy, mint egy pillangó, amikor a gyermekre száll, és az álmok valósága nem tér el vágyaidtól...Mesterségem címere: Alíz az örökké álmodozó!

Üdv - Alíz -