újabb események régebbi események további események
09:18
Black Ice új bejegyzést írt a naplójába
12:21
zsoltne.eva módosította a cikkét
11:02
zsoltne.eva új cikket töltött fel
15:25
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
15:21
Black Ice módosította a cikkét
15:17
zsoltne.eva új cikket töltött fel
15:08
Anyu új hozzászólást írt zsoltne.eva naplóbejegyzéséhez
15:04
Ilona új hozzászólást írt zsoltne.eva naplóbejegyzéséhez
15:00
Black Ice új cikket töltött fel
11:15
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
10:50
Ilona új hozzászólást írt zsoltne.eva naplóbejegyzéséhez
10:38
Yolla új cikket töltött fel
09:53
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
09:49
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
09:27
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
08:09
emillio új hozzászólást írt egy cikkhez
14:48
Ilona új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
14:46
Ilona új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
13:05
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
08:41
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez

Házastársi kommunikáció

2012. május 23. - Látogatók száma: 398

Klubcikknek szántam egy ezoterikus téma mellé, de aztán úgy gondoltam, kiteszem a cikkek közé. Azt hiszem sokunknak okoz problémát az ideális párbeszéd hiánya.

A Merkúrt elemezve jutott eszembe a bolygó jellegzetességéről: a kommunikációról.

Nagyon sokszor éreztük már úgy életünk folyamán, hogy társunk nem figyel ránk úgy, ahogyan szeretnénk, és mondtuk magunkban, vagy esetleg kikiabáltuk magunkból, hogy a szeretett párunk egy érzéketlen tuskó?
Partnere legyen a talpán, aki rejtve vagy nyíltan szemére dobott agressziónkra pozitív visszajelzést tudott adni, és nem vonta vissza, esetleg tudattalanul, azt a kis törődést is, amivel addig kitüntetett bennünket.

Sajnos sokan beleesünk a "miért beszéljek az érzéseimről?" " ha igazán szeretsz, akkor úgyis tudod, hogy mire van szükségem" hibájába.
Nem mondjuk el, mit, hogyan szeretnénk, csupán elvárjuk a párunktól, hogy rájöjjön, mik a titkos vágyaink.
Ha nem váltja valóra, átjárja a csalódás a szívünket, és a kétely lavinája elindul: lehet, hogy már nem is szeret.

Amikor felgyülemlik így a fájdalmunk, akkor kivetítések következnek részünkről, cimkéket osztogatunk: "Olyan erőszakos vagy!, Hihetetlen, hogy valaki ilyen felelőtlen legyen"
Durva kijelentéseinkkel beindítjuk társunk védekező reakcióját, ártunk az önbecsülésének és lelkifurdalást keltünk benne. Mert szavaink ezt sugallják: 'A te hibád", "Miattad van az egész!"

Az állandó másikra mutogatástól beszélgetéseink unalmassá válnak, és ítéleteink halmaza alatt idővel végképp láthatatlanná válik valódi énünk, és a kapcsolatunkból eltűnik az élet.
Beszélgetéseink arra szűkülnek, hogy mennyi volt a gázszámla, vagy mit vegyünk a gyereknek, de arról, hogy mit érzünk egymás iránt, már nem tudunk beszélni.

Engedjük, hogy a sorsunk közvetítse a saját üzeneteit, és hogy az életünk egyszerűen csak megtörténjen velünk.
A közelgő veszekedés kezelésének is a legjobb módja, ha csupán jelen vagyunk, és tudjuk, hogy el fog múlni a vihar.
A legtöbb veszekedés jelentéktelen apróságokon robban ki, melyeknek valójában nincs is súlyuk.
Tudom nehéz kimondani, de: muszáj, hogy mindig nekünk legyen igazunk? pláne ilyen semmi témákban. És akkor mi van? Győztünk? Igen. A trófea: egy hét mosoly szünet. Ezt akartuk?

Ha a hiábavaló harcot elindítjuk, annak két vesztese lehet: a férfi büszkesége és a mi méltóságunk.
Nincs kevésbé vonzó jelenség, mint egy dühöngő, zavarodott partner.
És ez a düh nem tisztító erejű, érzelmileg legyengít és szétmarja a szeretetteljes kapcsolatunk szövedékét.

Nekem az Ikrek Aszcendensem sugallta a vitatkozós kedvet, de rengeteg önfegyelemmel, gyakorlással, mára sikerült sokat javítanom rajta.

Ha úgy érezzük, nem tudunk hallgatni, és csendben visszavonulni, akkor a legjobb, ha a párunk tudomására hozzuk, hogy hogy érzelmeink zaklatottak, és túl feldúltak vagyunk ahhoz, hogy most beszélgessünk.

Kerülnünk kell az agresszívan hangzó "te" kezdetű mondatokat, mert ezeket mindig kisértetiesen kísérik a "mindig" és "soha" szócskák.
Sok vita elkerülhető, ha tudatjuk kedvesünkkel, nekünk mi esik jól, mire vágyunk, mi okoz elkeseredést, és nem várjuk, hogy ő azt kitalálja.

Kapcsolatunk boldogságának egyik záloga, hogy soha ne lépjünk ki az ajtón és este ne feküdjünk le párunk iránti haraggal a szívünkben.

A cikket írta: Mamóka

6 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2012. december 25. 07:10
Szerintem a legtöbb kapcsolat azért megy tönkre,mert nem kommunikálnak a felek egymással.Sok esetben az egyik fél kommunikálni szeretne,mikor a másik fél közli:,,Ezt ne most beszéljük meg!" ,,Még mindig itt tartasz?"Ugyanezek a reakciók lezajlanak egy óra múlva is és napok múlva is.Ezek az apróságok összegyűlnek.Jön a feszültség!!Ismerős??
2012. december 24. 17:42

megtekintés Válasz erre: MindenHatÓ - 2012. május 23. 15:38

100%-ban igaz. Én is nemrég tanultam ezt meg. Érdekes volt számomra, hogy a párom örökké hangoztatja mennyire és miért szeret, hogy az ágyban megkérdezi mit szeretnék stb. Mert nem voltam hozzá szokva. De már igen és fantasztikus! És igen, ha összeveszünk is, mindketten bocsánatot kérünk utána és azon igyekszünk, hogy közös nevezőre jussunk. Nem tartunk haragot, nem duzzogunk. Fantasztikus!

Az ilyen dolgokat csak akkor tudja az ember alkalmazni,ha talál egy olyan partnert aki vevő rá.Hasonló cipőben járok és jártam mint te.
Nekem nő létemre volt relatíve túl sok kapcsolatom.Volt 2 olyan férfi aki megfelelt ennek a kommunikációs elvárásnak aminek természetesnek kéne lennie.
Hiába akar az egyik fél nyílni a másik felé,ha a másik nem vevő a dolgokra.Ha kölcsönösen nem hallgatják meg egymást csak az egyik megdorgálja a másikat az már rég rossz.
2012. május 24. 17:38
Szerintem ennek az írásomnak a lényege többek között az a kérdés, hogy
"Muszáj, hogy mindig nekem legyen igazam?"
2012. május 23. 15:38
100%-ban igaz. Én is nemrég tanultam ezt meg. Érdekes volt számomra, hogy a párom örökké hangoztatja mennyire és miért szeret, hogy az ágyban megkérdezi mit szeretnék stb. Mert nem voltam hozzá szokva. De már igen és fantasztikus! És igen, ha összeveszünk is, mindketten bocsánatot kérünk utána és azon igyekszünk, hogy közös nevezőre jussunk. Nem tartunk haragot, nem duzzogunk. Fantasztikus!
2012. május 23. 12:56
Kedves Mamóka!

Köszönjük az útmutatást. Értékes gondolatokat írtál le. Elgondolkodtató.

Pussz, Tündér
2012. május 23. 12:18
Kedves Mamóka!

Igazad lehet, mert kutyául érzem magam egy-egy vita után. Pedig a kezdeményező általában én szoktam lenni. Ha én ezt előbb tudom! :-)
Sok gondtól szabadultam volna meg... Dehogynem tudtam, azt is tudtam, hogy fájdalmat okozok a másiknak, de a csakazértis mindig kihozta belőlem a rosszabbikat... Meg is ittam ennek a levét.
A tetejébe még csak nem is tanultam belőle, hogy nem mindig kell kimondani azt, amit gondolunk. "A múlt hibái"-ból, mi sem bizonyítja jobban, mint e címmel feltett cikkem, nem tanultam... Sajnos. :-)

Jó ez a téma!
Éva
2012. május 23. 11:30
Szia Mamóka!
Tetszett.
Pí.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: