Késő... őszi levél
Látogatók száma: 98
"Egy napon továbblépsz..., és már nem fogja nyomni elfelejtett megbocsájtás vagy ki nem mondott szeretet súlya a lelked..."
Malacka csíkos fürdőrucit vett fel a színházi előadásra. Hosszú ideig nézegette magát a tükörben, majd visszament a szekrényéhez. - Elrontottam. Kihúzta a legalsó fiókot, de ott nem találta a kedvenc kockás alsónadrágját. Megvakarta a fejét, és elgondolkodott. - Biztos tegnap vettem fel... - jegyezte meg magának zaklatottan.
A lánynak aznapra már sok volt a bánatból, a távirányítóért nyúlt, és lekapcsolta a TV-t. - Majd holnap csomagolok - gondolta, és befelé fordulva elaludt.
Az idős nő csak nézett. Üresen. Belülről soha nem múló könnyeső áztatta lelkét. Visszagondolt az elvesztegetett évekre - amiket együtt tölthettek volna el -, és rátört a sírás. Hiányzott az életéből. Szerelmes volt belé. - Milyen szépen indult..., a legjobb barátom volt - gondolta. - A felesége lettem..., mégsem voltam neki elég. Ő mindig többet és többet kívánt. Pedig csak magamnak szerettem. De ő a szabadságát követelte tőlem. Miért nem engedtem? - kérdezte önmagát ezer és ezeregyedjére is egy belső hang. - Hisz' akkor is az enyém maradt volna... A társadalmi normák - szomorodott el. - Mit tehettem? Elüldöztem magamtól, és elváltunk.
Egy fáradt görnyedt ember holdárnya vetítődött a sötét szoba padlójára. Az öregasszony kinézett az ablakon, és némán figyelt. - Kedves simogató fény - gondolta. Nem bántotta a szemeit. Nyugtatónak érezte, ahogy a telihold mosolyogva nézett le rá. Visszafordult. Egy pislákoló gyertya fénye világította meg a szobában lévő asztal egyik szegletét. A nő botjára támaszkodva odasétált. - Az ő levele - dobbant meg a szíve. Egy darabig nézte a fényben heverő elsárgult papirost, majd felkiáltott.
- Legyen már vége! Az emléke is égjen el!
A régi írás egy nagy lobbanással vált hamuvá a kezében. A nő zokogni kezdett.
Az utolsó könnycseppekkel együtt a földre zuhant, s többé már fel se ébredt.
Gondtalan élete volt, mondta a pap a temetésén...
A lány le-fel járkált a szobában. Ideges volt. - Tegnap is azzal jött nekem, hogy miért nem lehet kimosni időben a gatyáját? Hát vegye fel a tegnapit, mint malacka! - morgolódott magában. - Csak egy jel kell, és csomagolok - gondolta.
- Mondd már meg nekem, hogy mi a büdös fenét csinálsz egész nap? - kérdezte ingerülten a férj. - Hol a vacsorám?
- Anyádat! - tört ki Petrából. - El vagy te tévedve, ez már nem a huszadik század! - Nyolc órát dolgozom, mint te, és utána itthon rohadok meg a sok melóban! Nem vagyok én a fizetetlen kurvád! - ordította minden dühével. - Fizess vagy moss magadra!
"Nézd meg jobban hogy élnek anyádék!"..., a zene dübörgött. Tankcsapda. - A francokba is, ez rólunk szól! Megint... Nem akarok még egy életet így leélni!
A lány vidáman csomagolta össze a cuccait.
Csodálatos napra ébredtek. Október másodika volt... Petra napja. Ez az egy mindig az övé volt, már vagy száz éve. - Nem veheti el tőlem senki - gondolta.
A szerelmesek összebújva ébredtek. Az ágy mellett egy hatalmas csokor virág várta az ébredőket. Robi három gőzölgő csésze kávéval egy tálcán egyensúlyozva mosolygott rájuk.
- Megcsókolhatlak titeket?
- Előbb Petrát! Ma az ő napja van - nevetett Ádám. - Tudod, nekünk ő az első.
- Köszönöm Istenem! - súgta lelkének a lány.
A cikket írta: Pinokkió
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Válasz erre: Tuszka
Kedves Pi! :)
Sokadszorra olvasom el írásodat, és egyre jobban tetszik! Kár, hogy nem nevezted be a pályázatra..., akár nyerhettél is volna vele. :D
Miért tetszik?
Mert mai! És azért is, mert tovább mutat a leírt történéseken, mankót adva a lehetőségek közt botladozóknak, hogy hogyan nem szabad élni egy társas kapcsolatban. Nem érdemes elvenni a másik ember szabadságát, mert akkor arra fog vágyni, hogy kitörhessen, leléphessen.
Az időszál különleges, minimum 200 évet ölel át!
Messziről indítottál Malacka révén, hiszen szülőatyja, Milne a 19. század szülöttje volt. Meséje - átívelve a háborúktól zajos 20. századot -, ma is aktuális. Bár Te csak Malackát, és kissé használt fehérneműit idézted meg, de említésére megelevenedett bennem az egész csapat, élén Micimackóval, és kedvencemmel Fülessel, aki szerint igen furcsák a "népek", mert az egyik nem tud, a másik pedig nem akar vidulni.
Nos, én vidultam a befejezésen, bár igen távol áll ez a hármas felállás tőlem, miután megrekedtem az előző századok családmodelljénél.
Kétségtelenül hatalmas csavarral zártad művedet!
A szereplők karakterét tekintve legkidolgozottabb a - tragikus sorsától a halál kegyelméből megszabaduló - boldogtalan idős nő alakja. Szeretett, és szerették, míg kavics nem került a gépezetbe... A pap szerint "gondtalan élete volt". Talán igen, ám a magány - még akkor is, ha magunk választjuk! - hatalmas teher a léleknek. Szánni való sorsa figyelmeztet a társaskapcsolatok egyik legfontosabb kellékére, a toleranciára.
Végül engedd, hogy gratuláljak olvasmányos stílusodhoz, remek!
Szeretettel olvastalak, Tuszka.
Én érintett vagyok, pálya(mű)munkás, így nem nevezhettem. De szerettem volna egy mini társadalmi szociográfiát írni (ha jól sejtem a műfajt) - ha már ez a kiírás -, ahol felvetek kérdéseket, amiket meg se válaszolok, csak irányokat mutatok, de azt sem kizárólagossággal (bevallom, nekem a 3-asban a 2lány teccett volna, de hát mégis a feleségek.hu..., legyen nektek jóóó). Szóval, remélem elgondolkodtattam pár embert (mondjuk perpillanat 27-et, aki olvasott)!
Köszi a dicséretet!
Puszi,
Pí.
Válasz erre: Ilona
Kedves Pinokkió!
Mégegyszer elolvastam, minden OK, megy a pont, mert megérdemled! :)
( Már csak a kockás alsógatyát kell tisztába tenni!) :D
Gratulálok!
http://youtu.be/8j8Oc6V1yxY
Reméltem, hogy nem voltam megoldhatatlan rejtvény! Lám mára már csak a kis kockás maradt :D Azt meg, mossa az asszony (nálunk ő még XX-adik századi modell) :P
Puszi,
Pí.
Válasz erre: zsoltne.eva
Kedves Pinokkió!
Az egy dolog, hogy te az utolsó bekezdést hogyan álmodtad meg, vagyis mit szerettél volna vele kifejezni. Gondolhattam volna pl., hogy Robi a gyerekük, aki kedveskedik egy harmadik kávéval... miért az "édes hármas" jutott volna erről az eszembe. Még nem is tapasztaltam...
Szóval könnyű azt mondani, hogy értsük meg a mondanivalót, ha egyszer tévútra vezetnek a szálak. Márpedig, mint mondottam én nem nézek mesét, így nem tudhatom mit takar... mit akar ezzel mondani az író? :-)
Puszi,
Éva
Ha te úgy értelmezted, hogy egy csók (Robitól) nem elég édes, akkor azt én - mint író -, a szabad olvasói akarat kifejező eszközeként, elfogadom... De a XXI-edik században, ezt a fajta nyitottságot, javaslom kipróbálásra! (Már aki teheti fejvesztés terhe nélkül :P )
Puszi,
Pí.
még sok ilyen rejtélyt kérek.
Válasz erre: Pinokkió
Szia Éva!
Ha te úgy értelmezted, hogy egy csók (Robitól) nem elég édes, akkor azt én - mint író -, a szabad olvasói akarat kifejező eszközeként, elfogadom... De a XXI-edik században, ezt a fajta nyitottságot, javaslom kipróbálásra! (Már aki teheti fejvesztés terhe nélkül :P )
Puszi,
Pí.
Válasz erre: Müszélia
Szia Pí!
még sok ilyen rejtélyt kérek.
Végre valaki, aki kedveli ezt a stílust! Rejtélyes miért???
Puszi,
Pí.
Válasz erre: Pinokkió
Szia Müszi!
Végre valaki, aki kedveli ezt a stílust! Rejtélyes miért???
Puszi,
Pí.
Válasz erre: Pinokkió
Szia Edith!
Te valamiért kimaradtál, bocsi! Talán, mert te voltál a legközelebb ahhoz, amit bepötyögni szándékoztam, egy kis társadalmi kór képpel akartalak titeket lefertőzni. De aki eltévedt a száz holdas pagonyában, az is megkapta, csak az a nátha helyett, a csupros üveget (üresen; mert Micimackó szereti a mézet...).
Üdv,
Pí.