Késő... őszi levél
Látogatók száma: 98
"Egy napon továbblépsz..., és már nem fogja nyomni elfelejtett megbocsájtás vagy ki nem mondott szeretet súlya a lelked..."
Malacka csíkos fürdőrucit vett fel a színházi előadásra. Hosszú ideig nézegette magát a tükörben, majd visszament a szekrényéhez. - Elrontottam. Kihúzta a legalsó fiókot, de ott nem találta a kedvenc kockás alsónadrágját. Megvakarta a fejét, és elgondolkodott. - Biztos tegnap vettem fel... - jegyezte meg magának zaklatottan.
A lánynak aznapra már sok volt a bánatból, a távirányítóért nyúlt, és lekapcsolta a TV-t. - Majd holnap csomagolok - gondolta, és befelé fordulva elaludt.
Az idős nő csak nézett. Üresen. Belülről soha nem múló könnyeső áztatta lelkét. Visszagondolt az elvesztegetett évekre - amiket együtt tölthettek volna el -, és rátört a sírás. Hiányzott az életéből. Szerelmes volt belé. - Milyen szépen indult..., a legjobb barátom volt - gondolta. - A felesége lettem..., mégsem voltam neki elég. Ő mindig többet és többet kívánt. Pedig csak magamnak szerettem. De ő a szabadságát követelte tőlem. Miért nem engedtem? - kérdezte önmagát ezer és ezeregyedjére is egy belső hang. - Hisz' akkor is az enyém maradt volna... A társadalmi normák - szomorodott el. - Mit tehettem? Elüldöztem magamtól, és elváltunk.
Egy fáradt görnyedt ember holdárnya vetítődött a sötét szoba padlójára. Az öregasszony kinézett az ablakon, és némán figyelt. - Kedves simogató fény - gondolta. Nem bántotta a szemeit. Nyugtatónak érezte, ahogy a telihold mosolyogva nézett le rá. Visszafordult. Egy pislákoló gyertya fénye világította meg a szobában lévő asztal egyik szegletét. A nő botjára támaszkodva odasétált. - Az ő levele - dobbant meg a szíve. Egy darabig nézte a fényben heverő elsárgult papirost, majd felkiáltott.
- Legyen már vége! Az emléke is égjen el!
A régi írás egy nagy lobbanással vált hamuvá a kezében. A nő zokogni kezdett.
Az utolsó könnycseppekkel együtt a földre zuhant, s többé már fel se ébredt.
Gondtalan élete volt, mondta a pap a temetésén...
A lány le-fel járkált a szobában. Ideges volt. - Tegnap is azzal jött nekem, hogy miért nem lehet kimosni időben a gatyáját? Hát vegye fel a tegnapit, mint malacka! - morgolódott magában. - Csak egy jel kell, és csomagolok - gondolta.
- Mondd már meg nekem, hogy mi a büdös fenét csinálsz egész nap? - kérdezte ingerülten a férj. - Hol a vacsorám?
- Anyádat! - tört ki Petrából. - El vagy te tévedve, ez már nem a huszadik század! - Nyolc órát dolgozom, mint te, és utána itthon rohadok meg a sok melóban! Nem vagyok én a fizetetlen kurvád! - ordította minden dühével. - Fizess vagy moss magadra!
"Nézd meg jobban hogy élnek anyádék!"..., a zene dübörgött. Tankcsapda. - A francokba is, ez rólunk szól! Megint... Nem akarok még egy életet így leélni!
A lány vidáman csomagolta össze a cuccait.
Csodálatos napra ébredtek. Október másodika volt... Petra napja. Ez az egy mindig az övé volt, már vagy száz éve. - Nem veheti el tőlem senki - gondolta.
A szerelmesek összebújva ébredtek. Az ágy mellett egy hatalmas csokor virág várta az ébredőket. Robi három gőzölgő csésze kávéval egy tálcán egyensúlyozva mosolygott rájuk.
- Megcsókolhatlak titeket?
- Előbb Petrát! Ma az ő napja van - nevetett Ádám. - Tudod, nekünk ő az első.
- Köszönöm Istenem! - súgta lelkének a lány.
A cikket írta: Pinokkió
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szia Pinokkió!
Olyan nagyon igyekeztél. Megérdemled a pontyot. A címre utalva, egyetlen észrevételem csupán. Nem mindenkinek jelenti ugyanazt a késő őszi levél. Ahány élet, annyi gondolat. Lám az idős hölgy sem tudta elfelejteni, ami nyomta a lelkét. Bele is halt szegény, mert az utolsó szálat is, ami hozzá kötötte, elégette...pedig gondtalan élete volt - mondta a pap...
A malackát még nem tudom hová tenni? :-)
Pussz,
Éva
A cím egy szójáték lehetőségét adja... megérezted. A többinél is jó helyen keresgélsz ;-)
Puszi,
Pí.
Mi meg úgy jövünk, megyünk hogy nem is tudjuk, vagy nem is akarjuk tudni mit rontunk el, a félelmeinket meg egész máshol keressük mint ahol vannak
… de ha rájövünk....
... a folyamatos jelen ízére …
Kedves Pinokkió!
Azért most én is úgy jártam mint a csekély értelmű Micimackó- vakargattam a fejem és vakargattam ...
… mert lehet itt egy jó nagy csavar is
„Robi három gőzölgő csésze kávéval egy tálcán egyensúlyozva mosolygott rájuk. „
… és még mindig vakargatom – a fejem
Üdv.
Gaya
Kicsit elgondolkodtatott, az írásod, ha megengeded elmondom nekem mi jött át! (ha nem engeded akkor is, ( hi hi)
Valahol azt éreztem, hogy az ujjászületés, más alakokban motivált téged.
Kezded a malackával aki köztudottan nem hosszúéletü, következik az idős nő, aki átgondolja életét, és kivűlről gondtalannak tünhetett, visszautalsz a lányra, képletesen malackára, valahol bennem a reinkarnáció jelent meg, pláne amikor a Petra nap százéves múltjára tekintesz.
Lehet nem ez volt a szándékod, nekem első olvasásra ezt adta, de kiváncsi vagyok, mit is akartál valójában?
Nekem tetszik!
puszi Maresz
Én nagyon szeretem az írásaidat, de őszintén szólva most teljesen belezavarodtam ebbe az időutazásba, pedig kétszer is elolvastam, nem tudom, ki kicsoda, hová, honnan és merre meddig De biztos, hogy ez az én bénaságom, meg ama jó tulajdonságomé, hogy szeretek világosan látni. Ezért ha nem haragszol,most nem adok pontyot, még várok vele, újra elolvasom és aztán..:-)
Szia Pi!
Tetszett az írásod, jól, és ügyesen oldottad meg az
időbeni ugrásokat! Gratulálok a cikkedhez!
Ami a Zsévát illeti: - Édesem! Az avar, és az írott
levél között az a különbség, hogy csak a te birtokodon
felhalmozott avarban fetrengenek a malackák! (:-D)
Ami az írásban szereplő malacka, - az a százholdas
pagonyban lakik, és a Micimackó a szomszédja!
A történetbe meg úgy keveredett, hogy sokadszor
tűzte műsorára a magyar televízió! Ebből kiderült,
hogy volt neki gatyája, - kettő is! (:-D)
Nem úgy, mint az ifjú férjnek, akiről kiderült, hogy
nem mosónő! Az írás egésze meg nem más,
mint - vissza a jövőbe! Érted már, te lány?
Szia Pinokkió!
Olyan nagyon igyekeztél. Megérdemled a pontyot. A címre utalva, egyetlen észrevételem csupán. Nem mindenkinek jelenti ugyanazt a késő őszi levél. Ahány élet, annyi gondolat. Lám az idős hölgy sem tudta elfelejteni, ami nyomta a lelkét. Bele is halt szegény, mert az utolsó szálat is, ami hozzá kötötte, elégette...pedig gondtalan élete volt - mondta a pap...
A malackát még nem tudom hová tenni? :-)
Pussz,
Éva
Tetszett az írásod, jól, és ügyesen oldottad meg az
időbeni ugrásokat! Gratulálok a cikkedhez!
Ami a Zsévát illeti: - Édesem! Az avar, és az írott
levél között az a különbség, hogy csak a te birtokodon
felhalmozott avarban fetrengenek a malackák! (:-D)
Ami az írásban szereplő malacka, - az a százholdas
pagonyban lakik, és a Micimackó a szomszédja!
A történetbe meg úgy keveredett, hogy sokadszor
tűzte műsorára a magyar televízió! Ebből kiderült,
hogy volt neki gatyája, - kettő is! (:-D)
Nem úgy, mint az ifjú férjnek, akiről kiderült, hogy
nem mosónő! Az írás egésze meg nem más,
mint - vissza a jövőbe! Érted már, te lány?
Olyan nagyon igyekeztél. Megérdemled a pontyot. A címre utalva, egyetlen észrevételem csupán. Nem mindenkinek jelenti ugyanazt a késő őszi levél. Ahány élet, annyi gondolat. Lám az idős hölgy sem tudta elfelejteni, ami nyomta a lelkét. Bele is halt szegény, mert az utolsó szálat is, ami hozzá kötötte, elégette...pedig gondtalan élete volt - mondta a pap...
A malackát még nem tudom hová tenni? :-)
Pussz,
Éva