Kisiklott házasság, második rész, Pályamű
Látogatók száma: 112
— Már mindent megbeszéltünk apa, a többi csak szócséplés.
— Azt hiszem, igazad van — motyogta az apa lekonyult fejjel.
Ha valaminek vége lesz, új dolog lép a nyomába, s többnyire érzelmeket kavar fel. Amikor Forró véglegesen búcsút mondott a családjának, bár Palika mindig is tudta, anyjához nagyobb a kötődése, mint az apjához, nehezen viselte a légüres teret, melyet maga után hagyott. Tudatosan próbálta félvállról kezelni az egészet, mégis összekavarodtak agyában a gondolatok, amikor nem érezte maga mellett azt a személyt, akihez bizalommal fordulhatott, még akkor is, ha a döntés maga hozta meg. Az önálló döntések meghozatalára is az apja vezette rá.
A hivatásánál fogva apja kevés időt töltött otthon, így nem tudott rögtön ráhangolódni a problémáira. Az mellett ott volt az anyja, Ő is a férje döntései szerint építette fel a házasságukat, és ezzel nagy hibát vétett maga ellen. Palika nem vallotta be anyjának, néha úgy rátör a magány, hogy legszívesebben törne, zúzna a lakásban, vagy valaki pofáját szeretné ronggyá verni. Na, ebből elég, gondolta néhány hét elteltével, s erőnek erejével féket tett a fel, feltörő erőszakos érzései elé. Már annak is tudott örülni, hogy nem öt vagy tízéves korában kellett megélnie a családi drámát.
*
Három hónappal később elvált a Forró házaspár. Elvira látszólag jól viselte a különélést, próbált könnyed lenni otthon is és az iskolában is, ahol tanított. Azt hitte, sikerült port hintenie, mindenki szemébe. Persze, csak hitte. Palika a lelke mélyére látott, észrevette a legkisebb feszültséget is rajta, és tudta, nagyon, nagyon szenved az anyja. A gyerekek is észrevették az iskolában. Nem olyan derűsen mosolygott, mint régen, amikor még nem vált rommá a házassága.
Az első három hónap, míg törvényesen el nem vált, volt a legkritikusabb időszak. Elvirának meg kellett erőszakolnia magát, hogy fel tudjon készülni a következő tanítási napra. Az általános második osztályának volt éppen az osztályfőnöke. Az elsőtől a negyedikig vitte a tanulók oktatását, ezért aztán a gyerekek ismerték, minden rezdülését. Az is megtörtént, hogy egy alkalommal megkérdezte egyik tanítványa, mért olyan szomorú? Mondani akarta, hogy nem szomorú, de hirtelen kibuggyant szeméből a könny. Végül nagy nehezen kinyögte, hogy megfájdult a foga, és hiába vesz be fájdalomcsillapítót, nem ér semmit.
Lassan gyógyult a seb, legfeljebb az bántotta nagyon, hogy elmaradtak mellőle azok a barátok, akik házaspárok voltak. Először még meghívták a szokásos összejövetelekre, aztán egyre jobban ritkultak a meghívások. Ezt két okkal tudta magyarázni. Az egyik, a férje beosztása vonzotta jobban a barátokat, nem az Ő személyes varázsa. A másik ok, egy egyedül álló, facér, vonzó nőnek, nincs helye ott, ahol férjek vannak. Erre akkor jött rá, amikor egyik-másik férj kezdte Őt prédának tekinteni, akivel egy-egy alkalomra megfűszerezheti az életét. Azért is bíztak a sikerben, mert Elvira nem rakta kívülre a bánatát, és nem panaszkodott soha. Ez váltotta ki a feleségek féltékenységét is.
Az egykori férj, Forró Albert, nem tudni, mi okból, Ő is elmaradozott a régi barátoktól, a kollégákkal is csak munkakapcsolatot tartott. Az ifjú ara egészen magáévá tudhatta a párját. Azért is szükségesnek tartotta, hogy kedvese felszámolja a régi életét, mert tudta, még sokáig Elvirát tartják
feleségének, őt pedig legfeljebb csak eltűrik.
A második tárgyalásra Elvira együtt ment a fiával, ehhez Palika ragaszkodott. Jóllehet ismerte anyját, hogy mesterien tud uralkodni magán, de az első tárgyalás utáni állapota kétségbe ejtette. Napokig úgy járt-kelt a
lakásban, mint a szellem, a mosoly eltűnt az arcáról.
A bíróság folyosóján összetalálkoztak az apjával, Palika köszönésképpen odabólintott, mintha csak egy érdektelen ismerőst látna, utána tüntetőleg elfordult, jelezve, ennyi és nem több.
Jól látta ezt Forróné Elvira, belesajgott a szíve. Elhatározta, amint hazamennek, helyre rakja a fia fejét. Ő tudta legjobban, mint apa, férje nem érdemli meg ezt a bánásmódot. Oldalról végigtekintett a fián. A magasra tartott feje mutatta, meg van győződve arról, hogy helyesen cselekedett.
Két nap múlva folytatódik...
A cikket írta: Jutka
Hozzászólások
időrendi sorrend
De tőlem azért kapsz egy kis kritikát is, mert ha elolvastad volna, mielőtt elküldöd, kijavítod azt a kis hibát ott az első sorokban, de még mindig nem késő, mert nagyon jó, megérné módosítani és javítani azt az egybetűt.
:)