Kisiklott házasság: nyolcadik rész, Pályamű
Látogatók száma: 118
...hogy engedhette meg, hogy kiforgassa mindenéből. És, ha meg is történt, van törvény is.
A keserűség ellepte az asszony arcát. — Sokra mentem vele! Olyan törvényesen csinált az a gazember mindent, hogy mehettem az atyaúristenhez, senki nem tudott az ügyemmel, mit kezdeni. Végezetül olyan idegösszeomlást kaptam, hogy azóta sem tudok dolgozni, leszázalékoltak. Igaz, ehhez hozzájárult az is, hogy a fiammal egy életre összevesztem. A korházban is csak akkor látogatott meg, amikor már túl voltam a nehezén. Azóta sem láttuk egymást. Persze én tudom, a menyem keze van benne, mert elestek az örökségtől.
Ezen Palika igen felháborodott, egyben rémülten gondolt arra, míg ő a
csereüdülésen van Spanyolországban, addig szabadkezet kap az a
csirkefogó, és már semmijük nem lenne, még lakásuk sem, mire hazajön.
Az asszony visszaváltott az előbbi témára. — Azt tudnia kell, nem én vagyok az egyedüli áldozat.
— Annyit tudok, hogy Miskolcon is van egy hölgy...
— Igen, a Magda.
— Ismeri?
— Megismertem, miután ő a következő áldozat.
— Őt is megkárosította?
— De, meg ám! Azzal a különbséggel, hogy a lakása megmaradt. Ezzel szemben a telke, a hétvégi háza, a garázs, a kocsi, ami rámaradt a férje halála után, mind oda lett.
— Szeretném meglátogatni őt is. Ön szerint lehetséges?
— Van egy javaslatom. Interneten keresztül meghívom egy csevegésre, ha akar, beszélhet vele. A bemelegítést én vállalom..
Palika kapott az alkalmon. Még az is lehet, hogy nem kell személyesen odautaznia. Hálásan tekintett a jóságos arcú nőre. — Ez valóban kitűnő javaslat, és nagy segítséget jelent, Köszönöm szépen.
A kapcsolat hamar összejött a SKY-pen. Borbála nem húzta az idő, miután köszöntek egymásnak, rögtön a tárgyra tért. — Nem fogod elhinni, ki vendégeskedik nálam.
Két nap múlva folytatódik
— Kibékültél a fiaddal?
— Á, dehogy!
— Akkor passz!.
— Az utánad következő áldozat fia.
A kamerán keresztül is látni lehetett, hogy a felhördüléssel egy időben
Magda elfehéredik. — Nem akarok hallani arról a börtöntöltelékről!
— Pedig segítened kell a leleplezésében.
— Hogyan gondolod?
— Majd megbeszéljük, most viszont a fiatalember beszélni szeretne veled.
— Ha már elkerülhetetlen?.
Ugyan azt mondta el Magdának Palika, mint előzőleg Borbálának, majd megkérdezte: — Segít Magda néni a leleplezésben?
— Hát-hát, nem is tudom. Maguk Győrben laknak, és viszont Miskolcon.
— Ha az anyagiakra gondol Magda néni, azt én megoldom, azonban a szembesítésnek meg kell történnie. Különben anyám nem hinne nekem. Azt hinné, hogy csak el akarom távolítani tőle a szerelmét, mert sajnos erről van szó. Nyakig beleszeretett abba a... abba a...
— Senkiházi szemétládába — egészítette ki Borbála. — Mentegetőzve fűzte hozzá. — Régebben soha nem használtam ilyen szavakat, de most simán csúszik le a nyelvemről.
Néhány mondatban még beszélt Palika az anyja válásáról, aztán hogy négy nap múlva, éppen vasárnapra esik, Ernővel várják a vasútállomáson.
Magda néni belelkesedve hozzá tette, előbb Borbálához megy, és onnan együtt Győrbe. — Nagy buli lesz, aminek nem fog Vilmos örülni — jegyezte meg kárörvendve.
Az anyám sem, gondolta fájó szívvel Palika.
Amikor búcsúzi akartak, Bori néni még tartóztatta őket. — Nem szükséges úgy rohanniuk — mondta marasztaló hangon, aminek megtorpanás lett a vége. — Mivel olyan szépen összejöttünk, megkínálom magukat süteménnyel. Mielőtt jöttek, vettem ki a sütőből.
— Éreztem az illatát, s egyből összefutott számban a nyál, — mondta, maradásra készen Ernő.
— Kivettem magamnak néhány darabot, a többit, mind megehetik. Sőt, el is várom — Ezekkel a szavakkal tette Borbála az asztal közepére a süteményes tálat, és ledobta magát egyik székre. A levegőbe révedt tekintettel, szinte csak magának befelé, szomorúan duruzsolta. — Mindig a kedvenc süteményét sütöttem annak a gazembernek.
*
Vidám hangulatban tették meg a hazafele utat. Palika akkor komorodott el, amikor este a házuk előtt kiszállt a kocsiból.
— Aztán okos légy! — Figyelmeztette Ernő.
— Minden úgy történik majd, ahogy megbeszéltük — válaszolt tompa, sápadt hangon Palika. Nem akarta elárulni, hogy fél a következő napoktól. Eddig csak latolgatta, mi lesz majd, ha valóban beigazolódik a sejtése, most, hogy biztosat tudott, rémítő valósággá vált előtte anyja szenvedése, melyet neki is át kell majd élnie.
Szó nélkül kanalazta a kései ebédet. Amikor anyja megkérdezte, az ebédről félretett gulyásleveshez van-e kedve, vagy adjon mást, nem fogta fel az értelmét, csak rábólintott. Vilmos bácsi? — Kérdezte.
— Ma korábban ment el, mert fontos találkozója van.
— Aha, értem.
Elvira éppen a csontos húst emelte ki a fazékból egy tányérba. Palika a leves után, külön szerette enni. Megütötte a fülét anyja válasza. — Ezt most
úgy mondtad, mintha kifogásod lenne ellene.
— Rosszul értelmezted. — Megyek tévét nézni.
— Anya! — szólt utána Palika, és letette a kanalat. — szeretnék valamit
bejelenteni.
— Ó — ragyogott fel Elvira szeme —, tudtam, hogy nem ok nélkül titkolódzol előttem.
— Nem arról van szó, amire gondolsz. Sajnálom, hogy el kell rontani az örömöd. Vasárnapra vendégeket várok.
— Igen...? Délelőtt, délután? Tudod, Vilmossal megbeszéltük...
— Mond le! Ez fontos.
— Ha úgy kívánod, legyen! — borult el Elvira tekintete. — Kik lesznek a vendégek?
— Egyelőre titok.
Gyanakodva fürkészte Elvira a fia arcát. — Számomra ez, mit jelent?
— Ez is titok, de Vilmos bácsi feltétlenül legyen itt.
— Kezd izgalmas lenni.
Erre már nem válaszolt Palika. Nem mert anyja szemébe nézni,
megköszönte a vacsorát, és ment a szobájába.
Következett a tépelődés, vajon helyesen cselekszik-e, hogy lerántsa Vilmos bácsiról a leplet? Beszélhetne vele, de semmi nem biztosítja, hogy leszakadna az anyjáról. Sőt, ahogy most kettőjük helyzete alakult, az anyja el sem hinné. Itt radikális lépésre van szükség. Ha nem lenne a csereüdülés, várnék még. Várnék, mert nem biztos, hogy anya is úgy járna, mint a másik két nő. Nem, nem, rázta meg a fejét, az ilyen emberek senkit nem kímélnek, és jobb minél előbb túl lenni rajta. Nehézsúlyt érzett a vállán és a szívén is. Most érezte igazán, mennyire szereti anyját; megszilárdult benne az elhatározás.
Úgy tűnt, Wéber Vilmost nem nyomasztotta a múltja, akár a szappanoperákban, biztos tudattal, kéjesen lubickolt az újabb szerelem habtengerében. Simulékony modorával, intellektuális beszédével teljesen elkábította Elvirát, és magáénak tudhatta túlfűtött érzelmeit. Ő pedig a finom főztével próbálta kifejezni háláját.
*
Nagyon nehezen ment kivárni Palikának a vasárnapot, de végre eljött. Elvira megkérdezte szombaton fiát: főzzön a vendégek számára is, vagy valami már ötlete van?
— Ne fáraszd magad, anyukám, majd hozok a cukrászdából sütit, meg veszek valami gyümölcsöt. Van itthon hab a kávéhoz?
— Majd hozok.
— Nem szükséges, majd egyúttal veszek azt is. — vágta rá Palika, magában pedig azt gondolta; még csak az hiányozna, hogy ő fizessen meg azoké a pofonokért, ami vár rá.
A félreérthető kétszínűséget soha nem díjazta Palika senkinél, most mégis rákényszerült. Mindenképpen el akarta kerülni, hogy Wéber Vilmosnak éppen vasárnap akadjon dolga, és ne vegyen részt a dráma premierjén. Szombat délután együtt nézte vele a tévében a sportműsort, remélve, hogy nagyobb kedvet kap éjszakára ottmaradni, közben kellemdús csevegést folytattak. Ettől viszont Palikának, amikor meglátta anyja elégedett mosolyát, nyomasztó lelkiismeret furdalása támadt.
Az nap éjszakáján nehezen jött álom Palika szemére. Amikor végre elaludt, lidérces álmok gyötörték. Reggel korán kelt, és folytatódott a gyötrődése. Egyik pillanatban úgy érezte ólomlábon halad az óra mutatója, a másik pillanatban az időt szerette volna kitolni. Anyját és Vilmost kerülte,
nehogy szót kelljen váltania velük. Nagyot dobbant a szíve, amikor félegykor meghallotta Ernő autójának tülkölését. Mint akit megmart valami, rohant ki az ajtón.
— Mi van, mi van, barátom? — kérdezte Ernő. — Úgy nézel ki, mint aki most kelt ki a sírból.
— Hagyj a hülye szellemeskedéseddel! — mordult rá Palika.
— Ha túljutsz mindenen, megnyugszol.
— Én nem vagyok benne biztos. Tíz évet adnék az életemből, ha anyámat megkímélhetném a szembesítés rémségétől. Egyszerűen nem tudom elhinni, mért nem veszi észre, mennyire kihasználja az a csirkefogó. Vérforraló tudni, mi folyik kettőjük között. Képzeld, amikor az a szélhámos elmegy egy újsághirdetésre jelentkezni, buszra és metróra még pénzt is ad neki. Persze ezt titkolja előlem, de én tudom.
— Hogy tudja Vilmos bá’ rávenni?
— Az ilyen gazembereknek meg van hozzá a megfelelő képességük, kit, hogy kell elkábítani, aztán leszedni.
Két nap múlva folytatom
A cikket írta: Jutka
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Üdv: Pinokkió
Hi Jutka! Mostmár kíváncsi vagyok mi lesz Palikáékkal?
Üdv: Pinokkió
Jutka! Én is kíváncsi vagyok, hogy hogyan alakul a dolog Palikáéknál? Nagyon tetszett írásod, remélem meglepsz minket a folytatással hamarosan! üdvözlettel Orsolya