Kisiklott házasság: ötödik rész, Pályamű
Látogatók száma: 121
— Mit jelent a te szótáradban, hogy rámenős?
— Például, rövid idő alatt, túl sok minden akar az emberről megtudni.
Én is azt akarnám — szögezte le magában Elvira. — Ami téged felettébb zavar — válaszolta, de csak azért, hogy mondjon valamit.
Rövid, kellemes nevetés következett. — Az ember nem szívesen nyílik meg, mindenkinek. Mint például te sem.
*
A hőn vágyott személyes találkozás meg történt. Elvirának komoly gondot okozott, hogyan közölje fiával. Nem könnyű megmagyarázni, hogy egy olyan férfit látnak vendégül, aki csak a barátja, egyéb közük nincs egymáshoz. Vajon, elhiszi-e neki? És, ha nem, elítéli, vagy simán elsiklik felette? Egy fiú gyereknél soha nem lehet előre tudni, hogy reagálja le az ilyesmit. Pedagógusi pályafutása során, a tanítványain keresztül, néhányszor szembesült olyan problémával, hogy amikor a mama újra férjhez ment, vagy partner kapcsolatot létesített, a fiúgyermeke nem akart osztozni a szereteten, és féltékenykedni kezdett. Sokszor őrült dolgokat találnak ki, hogy megszabaduljanak a betolakodótól.
A vizsgákon már túljutott Palika, július vége felé csereüdülésre megy Spanyolországba egyik évfolyamtársával. Addig le kell zajlania a találkozásnak, és így nem érheti az a vád, hogy titokban találkozgat egy férfival. No, és nem árt, ha kicsit összebarátkoznak. Kislányos zavarral kérdezte fiát: — Nagyon elítélnél, ha bejelenteném, hogy egy férfi jön hozzám, vendégségbe?
— Mért kellett feltételes módba tenned a kérdésed, amikor az én válaszomtól függetlenül már eldöntötted. Ezért titkolóztál?
— Szeretném, ha nem értenéd félre.
— Nem értem félre.
— Tudnod kell, hogy csak barátok vagyunk.
— Általában, így kezdődik.
— Mi tényleg csak...
Szeretettel fogta meg Palika az anyja két kezét, és tenyérrel befelé egymáshoz nyomta. — Drága, anyukám, sosem erőszakoltad rám az akaratodat, pusztán azért, mert az anyám vagy. Én is zöld utat hagyok neked, rendezd az életed, ahogy a legjobbnak találod. És, hogy tudd, már éppen ideje, hogy barátot tarts magadnak, legyen az életedben valaki rajtam kívül is, akivel szívesen töltöd az idődet. — Elnevette magát. — Most már tudom, mért voltál az utóbbi hetekben olyan zilált, és mért nem szóltál utánam, ha estefelé elmentem valahová: „Aztán ne maradj el soká”!
— Kisfiam — Szólt Elvira hálásan, és kissé szomorú tekintettel. — Akár tudomásul akarod venni, akár nem, Vilmos és én közöttem valóban csak barátság van; nem, mint nő és férfi...
Palika az ujját anyja szájára tette. Nem akart többet hallani. Nem azért, mert macerásnak találta, hanem mert kiérezte anyja hangjából a szomorúságot. Ebből megtudta, nem az anyján múlik, hogy alakulnak majd a dolgok. Felülkerekedett benne a féltés, és elhatározta, alaposan megnézi magának azt a férfit, és nem hagyja, hogy az anyjából hülyét csináljon.
Az első találkozás kellemes csalódással zárult, Palika túlságosan is megnyerőnek találta Vilmost, legfeljebb a kenetes alázatosság zavarta, ahogy beszélt az anyjával. A második találkozásnál, ami hamar bekövetkezett, éppen ez vált gyanússá. Aztán, amikor egyre gyakoribbá váltak a látogatások, rájött, a férfi részéről, itt többről lehet szó, mint szimpla barátságról. Mégsem ez nyomasztotta, olyasmi érzés kerítette hatalmába, hogy Wéber Vilmossal kapcsolatban valami nem kerek.
Annak ellenére, hogy anyja szabályosan kivirult, Palikát továbbra is balsejtelmek gyötörték. Túlságosan gyorsnak találta a tempót, ahogy a férfi igyekezett elfogadtatni magát, és a család bizalmába férkőzni. Halványan az is felmerült benne, mintha azt akarná elérni, hogy az anyja mondja ki a bűvös szót, hogy költözzenek össze. Csak képzelődöm, próbálta elterelni a nem kívánt gondolatot, de újra és újra megkísértette. Ennek a nagy sietségnek komoly okának kellett lennie, hiszen ilyen jó kiállású, jóképű férfit nem igen hagynak a nők parlagon heverni, nincs szükségük arra, hogy interneten keresztül ismerkedjenek. Az már biztos, hogy nem járna rosszul. Három szobás gyönyörűen berendezett lakásba tenné be a fenekét, amiért egy tűt nem mozdított meg. Bár tévednék! — sóhajtozott.
Először óvatosan faggatni kezdte; hol, mit dolgozik, mikor vált el, milyen volt az előző házassága? Olyan válaszokat kapott, hogy nesze semmi, fogd meg jól. Annyit tudhatott meg, hogy tíz évvel ezelőtt elhagyta a felesége más férfiért. Aztán, pillanatnyilag nem dolgozik, a tartalékpénzből él, amíg nem talál megfelelő munkahelyet.
Palika bólogatott, mint aki mindent ért.
— Egy olyan cégnél dolgoztam, amelyik becsődölt. — vallotta magáról Vilmos. — Nagyon jól kerestem, és nem gondoltam, hogy a tönk szélére kerül a vállalat. A referenciám kitűnő, már csak azt kell kivárnom, hogy egy tőkeerős céget találjak, az pedig nem könnyű. Bagóért nem áldozom fel a tudásomat — fűzte hozzá önérzetesen.
— Mi is az?
— Anyagbeszerző, nagy tapasztalattal.
A válasz nem nyugtatta meg Palikát, s a vége az lett (előtte gondolatban bocsánatot kért az anyjától), hogy nyomozni kezdett Wéber Vilmos után. Jól nevelt kopó módjával először szagot vett. Előhívta agyából azokat a látszólag jelentéktelen elszólásokat, amin elindulhat. Anyjának nem szólt, nem találta jó megoldásnak, előre összetörni a szívét. Úgy gondolta, ha tévedett a megérzéseiben, a saját lelki békéjét is visszaállítja, azonban, ha a sejtelmei beigazolódnak, még időben megmentheti anyját egy nagyon rossz lépéstől.
Először is az internetet hívta segítségül. Nem tudta még, mit keres, beütötte a Wéber Vilmos nevet. Három link jött elő, de csalódnia kellett, mert mind a három, valamelyik blogra, jelentéktelen beírásról szólt. Nem adta fel, sorra vette a barát és társkereső blogokat, és mindegyikbe beregisztrálta magát. Hatalmas munkára vállalkozott, mert maga sem tudta, mit keres, tűt a szénakazalban, hiszen felhasználói néven szerepeltek a csevegő résztvevői. Már eltelt öt nap, rengeteg szöveget átolvasott, mégis egyhelyben topogott, sehol egy árulkodó jel. Kezdte nézni az akció filmeket, mert bár tudta, írói kitaláció az egész, a nyomozások viszont a valóságon alapultak. Megfordult a kocka, most ő várta, hogy az anyja mielőbb menjen el otthonról, és megrohamozhassa az internetet.
Újra és újra átnézte a baráti kör blogjait, és megakadt a szeme a Williem nicknéven és elkezdte olvasgatni. Egyszer csak Virrának szóltak a válaszok. Virra stílusában írt válaszokban viszont ráismert anyjára. Egy idő után a két név kimaradt a csevegő topikból. Rögtön tudta, itt kezdték el az ismeretségüket megerősíteni. Néhány nappal később már csak távirati stílusban diskuráltak. Értem, gondolta Palika, a fontosabb dolgokat mailen bonyolították. Igaz, nem talált semmi használható információt, de már előre lépést jelentett a további keresésekhez.
Míg Palika serénykedett a nyomkeresésben, Forróné és Wéber Vilmos között egyre meghittebb lett a kapcsolat. Elvira meghívta Vilmost a
vasárnapi ebédhez, és igyekezett kitenni magáért, mint még soha.
Az elmúlt napokban az újdonsült barát többször is említette, összefut szájában a nyál, ha a halászlére és a túros csuszára gondol, így nem okozott gondot Elvirának, mi legyen az ebéd? Ha azt várta Palika, hogy viszonzásul
Vilmos bácsi meghívja anyját egy étterembe, zenehallgatás melletti vacsorára, tévedett. Illetve nem is tévedett, az ő agya már előre borítékolta, hogy nem történik meg. Vilmos azzal sem erőltette meg magát, hogy az ebédhez felkínáljon vagy hozzon egy üveg bort, ahogy ezt megszokta, míg együtt éltek az apjával, ha ebédre vendéget hívtak. Az pedig kifejezetten bosszantotta, hogy anyja, mind ezt természetesnek tartja. Virágot is akkor kapott először és egyben utoljára, amikor legelőször jött el hozzájuk. Anyjának láthatóan nagy örömöt szerzett, és úgy tette a vázába, mintha elegánsan csomagolt drága virág lenne, pedig csak a vak nem látta, hogy valamelyik utcai árustól vette. Viszont olyan gálánsan adta át, ami kárpótolt mindent. Legalábbis Elvira szemében.
Az is hozzátartozott Wéber Vilmos csábításának sikeréhez, hogy rendkívüli szófordulatokkal tudta előadni mondanivalóját, és a legelcsépeltebb bölcsességeket is úgy idézte, hogy új értemet kapott. Kitűnő sztárügyvéd válhatott volna belőle. Amióta Forró elhagyta az otthonukat, Palika nem látta az anyját ilyen felfokozottan pörgősnek Térült-fordult; nyúlt ide-nyúlt oda, és csak akkor ült le ő is az asztalhoz, amikor látta, hogy a fia megfogja a kanalat. Ráadásul, akkor is, akár a férje idejében, mint a bűnbánat élő szobra bocsánatkérően nézett Vilmosra. Ezt a magatartásformát soha nem értette, most különösképpen nem.
Urrá lett Palikán a gyerekes tehetetlenség, tudta, hogy nem szólhat. Arról viszont meggyőződhetett, csak látszatra volt anyja olyan békésen elégedett az életével. Valójában hiányzott neki, hogy rabszolgává aláztathassa magát, csak nem tudott róla. A finom ebéd jótékonyan oldotta fel benne a feszültséget.
Mindezek ellenére nem lehetett nem észrevenni, így Elvirának is feltűnt, azon kívül, hogy fia váratlan kérdéseket tesz fel Vilmosnak, tartózkodóan viselkedik vele szemben. A hármójuk közös beszélgetése pedig mindig elmaradt, jóllehet tudta, hogy mindketten rajonganak a sportért. Vilmos próbálkozott, de Palikának minden alkalommal sürgős tenni valója akadt.
*
Aki keres, az talál, Palika se hiába strapálta magát. Nagyot dobbant a szíve, amikor az egyik társkereső blogon, körülbelül a nyolcadikon, megpillantotta a Williem nick nevet. Ez az ujjongott fel, amikor ráismert a szöveg stílusára is. Megnézte a megtekinthető adatlapját, és mindent feljegyzett. Itt valami Borbálát pécézett ki magának. Kellemes hangulatú csetelés folyt közöttük, majd két hét múlva, akár az anyjánál, ez is megszűnt. Borbála adatlapját is feljegyezte, és keresett tovább.
Most aztán igazán elemében volt Palika, addig nem nyugodott, míg újfent nem talált rá egy másik társkereső blogra. Igaz, itt Willon néven szerepelt, de az adatlap, némi eltéréssel megegyezett az előbbivel. Vétkes könnyelműség, szögezte le magának. Ezen a társkeresőn egy Magda nevű hölgy nyerte el a tetszését. Egy év időkülönbség volt a kettő között, és érdekes módon anyjánál is ezt tapasztalta.
Az egyik nehéz szakaszon már túljutott, ezután következett a még nehezebb, egyben az izgalmasabb rész; élőben megtalálni a két nőt. Nagy kihívást jelentett számára.
Két nap múlva folytatódik
A cikket írta: Jutka
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kénytelen vagyok igazat adni, ma már mindenben a kreativitás fontos, azonban ez az írás 70%-ban igaz. És van még más is. Nagyon sok olvasó nem ismeri el, még magának sem, hogy "meztelen a király".
Jól írsz, értem alatta a kíváncsiságot felkeltő tartalmat, a szabatos írásmódot, a külalakot is, amivel sokan nem törődnek, pedig a rossz külső vagy hibás írás lerombolja a beltartalmat is.
Egyszóval nekem tetszik az írásod.
Kénytelen vagyok igazat adni, ma már mindenben a kreativitás fontos, azonban ez az írás 70%-ban igaz. És van még más is. Nagyon sok olvasó nem ismeri el, még magának sem, hogy "meztelen a király".
Szia Jutka!
Hm, az igazi nagyok nem az olvasóknak írtak -szerintem-, maguknak. Az embereket a "kukkolás" érdekli legjobban, megfejteni a művet, a szereplőket, az írót. Ha túl nekik írunk, akkor azt gyorsan megunják -szerintem-.
Pinokkió
Hm, az igazi nagyok nem az olvasóknak írtak -szerintem-, maguknak. Az embereket a "kukkolás" érdekli legjobban, megfejteni a művet, a szereplőket, az írót. Ha túl nekik írunk, akkor azt gyorsan megunják -szerintem-.
Pinokkió
Izgalmas részt adtál közre. Ngyon kíváncsivá tettél, várom a következő eseményeket
Szeretettel: Katalina
Szeretettel: Katalina