újabb események régebbi események további események
03:34
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
07:12
Gaya módosította a naplóbejegyzését
07:09
Gaya új bejegyzést írt a naplójába
01:25
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
19:48
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
11:20
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
08:30
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
06:01
Gaya új bejegyzést írt a naplójába
16:45
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
16:27
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
06:17
Gaya módosította a naplóbejegyzését
06:16
Gaya új bejegyzést írt a naplójába
15:12
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
06:39
Gaya módosította a naplóbejegyzését
06:37
Gaya új bejegyzést írt a naplójába
06:14
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
19:42
Tündér módosította a naplóbejegyzését
19:33
Tündér módosította a naplóbejegyzését
19:31
Tündér módosította a naplóbejegyzését
19:30
Tündér módosította a naplóbejegyzését

Valérka közbeszól (mai mese)

2014. december 15. - Látogatók száma: 76

Valérka úgy jött a világra, mint minden más gyerek, fejlődött is rendesen, három éves korára cserfes kis legénykévé lett, kinek figyelmére számíthatott a kertben egy szép virág, bogár, zöld béka, vagy a tova libbenő lepke, de a kerítés fonatába kapaszkodva rendre megnézte a kukásautót is, mint öntik nagy hasába a házakból kitett kukákból a szemetet, és a szomszéd bácsinak is integetett, amikor a szembe lakókkal perelt. Ha esett az eső és a kert laposabb részein tócsákba gyűlt, kiválasztotta közülük a legnagyobbat, mellé kucorodott és megnézte magát a sekély víz tükrében, s fülig ért a szája.
Édesanyja fiatalka, állandóan nyalja, falja, tetszik neki az otthonlét, és kisfia kedvéért képes megtanulni főzni, hogy a férje megenni alig győzi, mert bizony a sikertelen kísérletek végterméke az ő tányérján landol. Persze, a jól sikerültből is kap, ha időközben el nem viszi a cica. Tudja ezt Valérka, mert azt mondja neki anyja, ha tányérját tisztára nyalja.
Telik ám a fránya idő, eljön a nap, a sorsdöntő, mikor minden kisfiúnak óvodába kell menni. Az a szerencse, hogy az óvodáról a kislányok sem maradnak le, így lesz Emese Valérka első nagy szerelme. A cserfes kisfiú otthon már alig beszél, nincs is kivel fecserészni, mert édesanyja dolgozni jár, s kár, hogy a karrier fontosabb számára, mintsem meséljen Valérkának, vagy meghallgassa, mi történt az óvodában.
Mit szeme, s szája megkíván, megkap mindent az óvodás, lego, troli, helikopter, dömper, brummogó maci, s a bohóc, a Hapci, ott hever a szobájában szerteszét, bár igaz, hogy enni egyik sem kér, mégis ráun a gyerek, mert nem magányos játékra vágyik, hanem szülői beszédre, érintésre, együtt nevetésre.
Apja ezelőtt is későn ért haza, most azonban már anyja is kimaradgat, helyette átjön vigyázni rá a nagymama, ki sem erejét, sem idejét nem sajnálja és vele bizony jókat mulat Valérka.
Hanem unja magát a nagypapa, mert mindig otthon hagyja a nagymama, ezért kijárja fiánál, hadd mehessen az Óvodába Valérkáért, s vihesse haza unokáját hozzájuk, a nagyszülőkhöz.
Valérka agya kiszáradt szivacs, mely, mint a vizet, úgy issza nagyszülei minden szavát. Nagyanyja finom falatokkal eteti, nagyapja igaz történeteket mesél a parkban, és megmutatja, hogyan kell focizni, kosárra dobni, és wc híján bokor árnyékába vizelni. Esténként, vacsora után, nagypapa a híradót nézi, ám a nagymama ötvenéves, elsárgult lapú mesekönyvből tanulságos meséket olvas a kisfiúnak, aki oly hiú, hogy másodszori olvasás után maga mondja a mesét, ne is férjen hozzá kétség, hogy vág az esze, mint a beretva. Észreveszi ám nagyapja, s híradó helyett számolni tanítja, fejben, mert az a könnyebb, minek hozzá papír és penna, azt csak nagymama használja,mikor írni tanítja Valérkát, milyen kár, hogy osztozniuk kell az egy szem unokán.
Ötéves Valérka, mikor kalandvágyból édesapja megy érte az óvodába, és kettőjüknek fiús programot tervez, csakhogy ebből nem lesz semmi! Hazamennek átöltözni, ám közben hazaér kedvenc felesége, s menten heves veszekedésbe kezdenek. Félmondatok, befejezetlen gondolatok repkednek, érti is a gyerek, meg nem is, az bizonyos, hogy megszeppen, nem köti le se lego, troli, helikopter, dömper, brummogó maci, de a bohóc, a Hapci se
Legörbül a szája széle, veszekedni talán nem kéne. Nem érti, mit jelentenek a szavak: karrier, főnök, kiküldetés, prémium, a csalásról is csak az jut eszébe, ha a ki nevet a végén játékban eggyel többet lép, hogy bábuja mielőbb elérje a célt. Érdekes, azon nagyszülei csak jókat nevetnek, akkor miért nem hahotáznak szülei a megcsaláson?
Szeméből gyöngyként pereg a könny, és amikor anyja már kifulladva zihál, apja meg dühösen a levegőbe vág, már kiérzi belőlük a közönyt, s csak annyit szól:
- Veszekedjetek, én meg elmegyek.
Megfogadja magában magának, Emesével soha nem kiabál, még a homokozóban sem, legyen inkább övé a kislapát.

A cikket írta: Yolla

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2014. december 16. 14:35
ja, a gyerek mindig azt hiszi, hogy ő jobban tudja, ilyen voltam én is. aztán nem értettem, miért nem mindig az van, amit én akarok.
2014. december 16. 14:12

megtekintés Válasz erre: Yolla - 2014. december 16. 13:48

Kedves Anyu!

Amikor kicsik voltak a keresztlányaim, elmélyülten babáztak, beszélgettek egymással, és úgy tűnt, hogy nem is figyelnek a felnőttekre, mígnem Zsuzsi egyszer csak közbeszólt, tett egy odaillő megjegyzést, majd folytatta a játékot.
Erről jutott eszembe a történet alapja.

Puszi: Yolla

Ilyenek a gyerekek.A nagyfiam amikor ovodás volt még,a szobában játszott elmélyülten,miközben mi alfonzót néztük.Másnap reggel siettem volna,el ne késsek és sürgettem az öltözésben,amikor valamelyik végtagját rossz helyre dugta és amikor én morogva igazgattam helyre a ruhát ő vigyorogva mondta:szegény embernek semmi sem sikerül.Ez volt az Alfonzó visszatérő mondata a jelenetben,amire szerintünk oda se figyelt:)
puszi
2014. december 16. 13:48

megtekintés Válasz erre: Anyu - 2014. december 16. 10:44

Valérka ráérzett valamire,amit a felnőttek olykor elfelejtenek.Lemondok a "kislapátról",jogos haragomról,vélt igazamról a másikért.Ezt hívják szeretetnek!
A történeted ismerős.Mi is próbáljuk a mi "Valérkánkat" ilyen szeretettel nevelgetni.
Puszi

Kedves Anyu!

Amikor kicsik voltak a keresztlányaim, elmélyülten babáztak, beszélgettek egymással, és úgy tűnt, hogy nem is figyelnek a felnőttekre, mígnem Zsuzsi egyszer csak közbeszólt, tett egy odaillő megjegyzést, majd folytatta a játékot.
Erről jutott eszembe a történet alapja.

Puszi: Yolla
2014. december 16. 10:44
Valérka ráérzett valamire,amit a felnőttek olykor elfelejtenek.Lemondok a "kislapátról",jogos haragomról,vélt igazamról a másikért.Ezt hívják szeretetnek!
A történeted ismerős.Mi is próbáljuk a mi "Valérkánkat" ilyen szeretettel nevelgetni.
Puszi
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: