A búbos vöcsök násztánca
Látogatók száma: 530
Amikor egy pár a természetet választja, akkor sokszor a természet minden titkát feltárja előttük...
Május közepe volt. Verőfényes napok voltak. Mi egy hosszú hétvégére a zalai dombság tavai körül túrázgattunk a feleségemmel. Esténként egy kis erdészházban húztuk meg magunkat. Nagy pihenést terveztünk a nyári hajtás előtt, ezért utaztunk át kalandra vágyva az ország másik végébe.
Pihenésünk utolsó napján is buzgón kutattuk az objektív végre kapható természetet. Láttunk szép tájakat, állatokat, madarakat. Rengeteg fotó készült, de mi a nászukat járó búbos vöcsök kedvéért jöttünk. Az egyik gimnáziumi osztálytársam „erdőkerülő” volt azon a környéken. Tőle kaptuk a kulcsot is a kis erdészházhoz. Ő mondta nekünk, hogy ha természetet akarunk fotózni, akkor ez az az időpont, amikor a vöcsök visszajött már Afrikából és elkezdi násztáncát.
Ahogy jártuk a vidéket, hosszú és jó beszélgetéseink voltak. A friss levegőnek csodatevő hatása lehetett, mert egyetlen hangos vita nem zajlott közöttünk. (Pedig otthon ez nem feltétlen volt ránk jellemző.) Valahogy a „természet lágy öle” jótékony hatással volt a lelkünkre.
Az egyik napon, amikor az egyik tavacska közelébe értünk és felnéztem az égre, a nap állásából arra következtettem, hogy dél körül lehet az idő. Szóltam Áginak, hogy vegyük elő az elemózsiánkat és terítsünk meg egy árnyékos fa tövén, rálátva a tóra.
Ahogy a leterített pokrócon törökülésbe falatozgattunk, csendben néztünk körbe és vizslattuk a tó felénk eső részét. Láttuk ahogy egy réce pár úszik el tőlünk mintegy 50 méterre. Előkaptam a gépem és próbáltam rázoomolni a madarakra. Ahogy a keresőben kerestem a récéket, hirtelen érdekes hangokat hallottunk kicsit tőlük balabbról.
- Szerintem ezek a búbos vöcskök. Kússzunk el a tóig. –mondtam Áginak. És a fényképezőgépeinkkel a nyakunkba, azt hátracsapva, elkezdtünk a hangok irányába mászni.
Tényleg vöcskök voltak. De amikor elővettük volna gépeinket, a két búbos vöcsök a víz alá bukva elmenekült objektívjeink elől.
Hason fekve voltunk és kezünkbe egy-egy „távcső”. Pásztázni kezdtük a tájat, hátha elkapjuk a felbukó madarakat.
A búbos vöcskök helyett hirtelen mást vettem észre. A tóban egy pár fürdőzött a tavasz végi melegben.
Ezeknek a tavaknak a vizei a part mentén gyorsan felmelegednek ilyentájt. Tegnap egy másik tóban én is beúsztam egy pár tíz métert.
Ahogy csendben odaszóltam a páromnak és mutattam az irányukat, mindketten a párra fókuszáltuk gépeinket. A búbos vöcskök násza helyett, a fiatal pár vizijátékát fotóztuk lesből, gyors kattogtatásokkal.
A fiú vöröses barna frizurája és két szarvacskára emlékeztető bóbitája, a lány körülötte csapkodó mozdulati nagyon látványosak voltak. Néha le-le buktak, majd feljöttek a felszínre. Amikor összeölelkeztek és együtt merültek alá, örvényt hagytak maguk mögött. Ilyenkor mindig egymásra néztünk...
A pár egy idő után kiúszott a partra.
A tópart szélén egymásba ölelkeztek és szeretkezni kezdtek. A hangokat a tó vízfelszíne vezette felénk.
- Mint a vöcskök. –mondtam Áginak. Még a hangjuk is!
A „párzási” aktust már csak a feleségem fotózta. Én nem bírva a látvánnyal betelni, elkezdtem kibontani az „én páromat” ruhájából.
A fiatalok szerelmeskedésüket kis szünet után a tóparti nádas rejtekében folytatták, tőlünk távol, szemünk –és objektívjeink– elől elrejtve...
- Ez a vöcskök násza volt... –mondtam a saját szeretkezésünk után kimerülten.
- Az! -felelte Ági és nevetve összekacsintottunk.
Amikor este hazaértünk a kis erdészházba, mindketten egyre gondoltunk. Mi láttuk, amiért jöttünk. Most már holnap reggel –célunkat teljesítve– utazhatunk haza!
A cikket írta: Pinokkió
Hozzászólások
időrendi sorrend
Most megint nem tudok betelni veled, tudom nem szabad azonosítani az írót a történettel, de ha egyszer olyan szép! Végig feszítetted a húrt és éberen tudtál tartani, várva azt a pillanatot, amikor .... tudtam, hogy előbb-utóbb valami hasonló kerül lencsevégre. Nagyon szépen, szinte fokozva a kíváncsiságomat, tudtad elém tárni a vöcsökök násztáncát. Ez olyan szépen hangzik, ha nem is így írják. :-) Folytatnám tovább, de itt inkább abbahagyom. Én másra is kíváncsi lettem volna. :-)
Puszi,
Éva
Válasz erre: Zsomwin
Micsoda egy Pinokkió vagy te! :))))
Néha fotós, néha taxis, néha meg csak írom, ami eszembe jut;-)
Üdv,
Pinokkió
Igen a természetben gyönyörű. Majd egyszer még írok erről kicsit másképpen...
Szinte láttam miről meséltél......
A természet oly csodás, s főleg akkor, ha időt is szán az ember arra, hogy hallgassa a csend zajait....és képeit.
nincs is jobb, mint a természet lágy öle, vagy valamije!!!
:)
természet ihlette természetes viselkedés