Hősként a hőségben
Látogatók száma: 116
Legádázabb ellenségemnek sem kívánom azt a néhány percet, amit a negyven fokos hőségben az átöltözésemtől a tengerben való landolásomig átéltem. Örökkévalóságnak tűnt...
Bár klímás autóban hűsöltünk a hosszú út alatt, alig vártam, hogy a szálláshelyre érjünk, és felfrissítsem magam. Gondoltam veszek egy gyors, hideg zuhanyt, aztán felfedezzük a párommal Bibionét.
Az első döbbenet akkor ért, amikor kiszálltam a kocsiból. A forró levegő vadul az arcomba csapott.
Aztán kiderült, hogy az apartmanba 17 órakor lehet beköltözni. Ekkor 15.45 percet mutatott az óra.
Miután kiszámoltuk, hogy még több, mint egy órát kell várnunk, nem estünk kétségbe, sőt örültünk, hisz pár száz méterre volt a tenger, a legpompásabb hely a felfrissülésre.
Összeszedtük a strandfelszerelésünket, és elindultunk a part felé.
Pontosan nem tudom hány métert gyalogoltunk, csak arra emlékszem, hogy a rövidnadrágom a combomhoz, a pólóm a felsőtestemhez ragadt, a napszemüvegem lassan, de biztosan csúszott lefelé az orromon, ami körül a gyöngyöző izzadtságcseppek egyre csak szaporodtak. A hőmérő negyven fokot mutatott!
A távolban már kacsingatott rám egy vízcseppektől ragyogó zuhanyrózsa, de még egy roppant bonyolult feladat várt rám: fel kellett vennem a fürdőruhámat.
Bemasíroztam az első útba eső mellékhelyiségbe, ahol természetesen várnom kellett. Órák múlva felszabadult egy fülke, de ekkor már olyan ingerültté váltam, úgy éreztem azon nyomban szétpattintom az ereimet.
A sortom és a topom nem akarta elhagyni a verejtéktől csöpögő testemet, szinte mágnesként tapadt hozzám.
Zihálva és káromkodva ráncigáltam le magamról a gatyámat, a karomat majd' kitörtem olyan nagy elánnal emeltem fel a kezem, amikor lehúztam a felsőmet.
Közben a bikinim, amit egy fogasra akasztottam, hajszál híján beleesett a pottyantós budiba. Újabb izzadtság-golyócskák termelődtek a testemen, mire sikerült megkaparintanom a fürdőruhámat.
De ezzel még nem ért véget a móka! A bikinibugyimat ügyesen magamra öltöttem, de a melltartóval valahogy nem boldogultam. Annyira izzadtam, hogy képtelen voltam a kosarat a melleim elé csúsztatni. Csodálkoztam is, miért nem csúszik, hisz úgy éreztem az egész testem egy nyálkás csúszda!
Amíg én sík ideg voltam, kintről harsány kacajú, önfeledt fürdőzők kiáltozása szűrődött be. Azt kívántam, bárcsak öt perccel öregebb lennék, és én is vidáman, boldogan tudnám élvezni ezt az elviselhetetlen, tikkasztó hőséget.
Tudjuk, ami késik, az eljön...
Két perc sem telt el, testemen nem a forró verejték, hanem a friss, jéghideg víz csúszott végig sikamlósan, kéjesen adtam át magam a permetező vízsugár kényeztető simogatásának.
Majd újabb két perc elteltével megízlelhettem végre a sós változatát is...
A cikket írta: Lizelotte
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
5 képet is fel tudsz tenni, láttad? Módosítás... stb. :)
Pussz!
Hű! Ez jó lett!
5 képet is fel tudsz tenni, láttad? Módosítás... stb. :)
Pussz!
Majd még írok, és teszek fel fotókat.
Ez csak egy apró momentum volt a nyaralás alatt, de a hőségre való tekintettel nem hagyhattam ki. :)
Pussz,
L.
Köszi Virág!
Majd még írok, és teszek fel fotókat.
Ez csak egy apró momentum volt a nyaralás alatt, de a hőségre való tekintettel nem hagyhattam ki. :)
Pussz,
L.
:))
Szabad irigykedni?
:))
Háát, majd eldöntöd, hogy irigykedsz-e vagy sem miután a többi cikkemet is elolvastad!
:)
Puszi,
L.
A kellemetlenséget leszámítva az összes többit akár irigyelhetném is. De tudod mit? Mégsem teszem. :-)
Jó kis beszámoló!
:-(
Klíma, apartman, tenger. Szar ügy.
Tamás
A szívem szakad meg érted. Te nem is panaszkodsz hanem dicsekszel.
:-(
Klíma, apartman, tenger. Szar ügy.
Tamás
Vedd aminek akarod, én egyszerűen virtuális papírra vetettem egy szösszenetet...
Ja, és klíma nem volt! :(
Üdv,
L.
A szívem szakad meg érted. Te nem is panaszkodsz hanem dicsekszel.
:-(
Klíma, apartman, tenger. Szar ügy.
Tamás
De erről majd egy másik cikkben írok.
Üdv,
L.
joboszi
nyáron mindig a norvég fjordok közé vágyakozom, bár ez eddig nem sikerült.
azt reméltem, az lesz a poén, hogy kiderül, egy oldalon ablak volt, vagy nem volt fal, és ennek szólt a vidám nevetés.
nyáron mindig a norvég fjordok közé vágyakozom, bár ez eddig nem sikerült.
Lehetett volna az a poén, de nem a fantázia, hanem a valóság szülte ezt az irományt. :)
Kösz, hogy olvastál! (És hogyhogy most olvastad ezt az ezer éves írást?)
Üdv,
Lizi