Rock 'n Roll
Látogatók száma: 62
Hajógyári Sziget. Érdekes hely. Sok ember, sokféle kultúra, színes forgatag. Ízek, illatok, nyüzsgés, fesztivál, embertömeg, nevetés, és zene, zene, minden mennyiségben. Kultúrsokk a harmadik kerületnek, hazánknak, egész Európának.
Ide sikerült eljutnunk múlt szombaton.
Még soha nem voltunk a Szigeten. Most is csak azért, mert a világ egyik legjobb metál bandája, az Iron Maiden látogatott el kis hazánk Nagyszínpadára, és ezt látnunk kellett.
Kezdjük az elején.
Már a kapunál is kilométeres sor állt, hőség, izzadtság, ingyen kóla a melegben, míg a bejutásra vártunk. Karszalag, most már hivatalos szigetlakó vagy. És beléptünk a kultikus porondra, hagytuk, sodorjon magával az áradat, jöjjön, aminek jönnie kell, lássunk, érezzünk, tapasztaljunk.
Az első, ami feltűnt, hogy mindenki vidám, jókedvű és, hogy senki nem foglalkozik a másikkal. Mármint olyan értelemben, hogy nem számít a frizurád, a kinézeted, a származásod, a zenei ízlésed, itt mindenki a barátod arra a pár órára, napra, esetleg a fesztivál végéig.
Kisgyerekek, tinédzserek, harmincasak, középkorúak, nagymamák, nagypapák-minden korosztály képviselte magát. Őszes hajú, lófarkas rockerek, miniszoknyás lányok, félmeztelen, kialvatlan rutinos szigetlakók, akiknek nem gond, ha több órát állnak sorban a zuhanyzóra várva. Megszokták, hozzátartozik ehhez az egy héthez.
Dübörög a rock and roll, arrébb reggie, diszkó, ezerféle hang, stílus, és egyik sem zavarja a másikat. Tolerancia, elfogadás. Erről szól az egész Sziget, az én meglátásom szerint. Mindenki más, és mégis egyforma. És ettől olyan jó.
Fél hét után csapott a húrokba hazai kedvencünk, a Tankcsapda. Lukács Laci és bandája fergeteges koncertet produkált, fiatalokat megszégyenítő lendülettel játszottak másfél órán keresztül. Akkor már lehetett érezni a feszültséget a közönség soraiban, mert igen, szeretjük őket, viszont az Iron Maiden jött utánuk, és azt pedig nem láthatjuk minden nap. Sőt, lehet, hogy mi az életben sem többé.
Átszerelték a színpadot, a tömeg sűrűsödött, levegőt is nehezen kaptunk, de párom rábeszélt, ha már itt vagyunk, vállaljuk be, menjünk előre, amíg csak tudunk, ezt kár lenne hátulról nézni. Igaza volt.
A rajongókat várakozás közben, később a koncert alatt is slaggal locsolták, elkelt a frissítő, nagyon meleg volt.
És elkezdődött! Monumentális díszletek, a Star Wars zenéjére indult a show, a karomon is felállt a szőr. Majd berobbant a színpadra Bruce, az énekes, és korát meghazudtolóan énekelt, ugrált két órán keresztül. Lehetetlen leírni azt az érzést, a hangulatot, amit teremtettek. Csak az érti igazán, aki szereti ezt a zenét, és tudja, az élő koncertnek varázsa van. Mikor hatvanhatezer rajongó veled együtt üvölti a Fear of the Dark-ot, hogy szétszakad a dobhártyád, elmegy a hangod, de kitartóan állsz, és hullámzol a tömeggel, mikor elfogy a levegőd, mert szétlapítanak a melletted állók, de ez sem számít, csak lásd, érezd a zenét.
Aztán egyszer csak vége. Még két ráadás, az együttes ragaszkodott ahhoz, hogy ők bizony két órát fognak játszani, egy perccel se kevesebbet. És csak állsz, lassan elül a zaj, szétszéled a tömeg, mindenki izgatott, felajzott állapotban tárgyalja az eseményeket. Szinte el sem hiszed, hogy itt voltál, hogy megtörtént, és ilyen hamar elmúlt.
De igen, hisz itt vannak a képek, és az a bizsergés benned, ami még másnap is, sőt, nagyon sokáig tart. Nem hagyja, hogy elfelejtsd, legendát láttál.
Sziget - Én így szeretlek:)
A cikket írta: anubis
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Van egy salakos barátom és vele sokat kimentem a salkpályára a motorozást nézni. És más egészen más a hangulata az illata mint a tv előtt ülve. A rallynak is más testközelből.
A koncertet is csak élőben érzed azt az extázist és hangulatot ami ott van. Ha nézed dvd-n vagy tv-ben más az egész.
A koncert ott dobog benned és valóban a gyomrod beleremeg mikor a basszus felcsendül és a dob pereg. Igen egészen más mint bárhol máshol. Aki rendszeres sziget járó tudja miért jó, és megéri a sorban állás és a kitartás. Ilyenkor mi vagyunk a zene szigete Európában és ez jó, mert elviszik a hírünket. Örülök, hogy ott voltál!!!
Pussz,
Tündér :-)
Azt hiszem pótolhatatlan élményben volt részed. Jómagam sem értettem mi az ami vonzza az embereket az auto-motor sportban, míg magam meg nem tapasztaltam.
Van egy salakos barátom és vele sokat kimentem a salkpályára a motorozást nézni. És más egészen más a hangulata az illata mint a tv előtt ülve. A rallynak is más testközelből.
A koncertet is csak élőben érzed azt az extázist és hangulatot ami ott van. Ha nézed dvd-n vagy tv-ben más az egész.
A koncert ott dobog benned és valóban a gyomrod beleremeg mikor a basszus felcsendül és a dob pereg. Igen egészen más mint bárhol máshol. Aki rendszeres sziget járó tudja miért jó, és megéri a sorban állás és a kitartás. Ilyenkor mi vagyunk a zene szigete Európában és ez jó, mert elviszik a hírünket. Örülök, hogy ott voltál!!!
Még a Forma-1-el vagyok így, imádom, de még nem sikerült eljutnom a Hungaroringre, két élet kéne hozzá, hogy annyi pénzem legyen. Mert akkor már családilag mennénk, az meg egy vagyon:( így hát marad a tévé közvetítés:)
öreg maiden, mi már csak az emlékekért szeretjük. na jó, azért még tudnak zúzni.
Müszélia, megleptél;-)
Kár, hogy csak most jutottál el először. Én a 20-as éveimben szinte minden augusztusában ellátogattam az akkor még nem ennyire kiépített és kulturált fesztiválra. Sok jó koncertet láttam, sok emberrel megismerkedtem és a főiskolai éveim meghatározó élményévé vált. Így "felnőtt" fejjel már teljesen mást adott tavaly, mint akkor.
Öregszem:-)
Köszi a hozzászólást!
Judit