Hol rontottam el folytatása
Látogatók száma: 176
Sándor, amikor belépett az ajtón semmi rendkívülit nem tapasztalt. S, ekkor hirtelen megpillantotta feleségét, ahogyan ott áll a nappaliban. De már hallja is kérdését. - "Hogy telt a mai napod?"
Erre nem számított. Mi történt feleségével? Miért néz rá ilyen érdekesen?
A kérdésben nincs semmi rendkívüli, de akkor is érdekesnek tartja. Néhány másodpercig hezitál a válaszon, és végül egyszerűen annyit mond, hogy: - "Egy átlagos nap volt."
Sándor ennyivel elrendezte az érdekes szituációt és hirtelen lendülettel megindult a konyha irányába. Mert úgy gondolta, felesége elérakja az ételt, utána pedig mehet nézni a televíziót.
Éva agyában is ugyan ez a sorrend futott le. De Ő elhatározta, hogy ma véget vet ennek. De előtte még enni ad férjének, mert ugyebár éhes hassal nem lehet beszélgetni. Amíg Sándor eszik, Ő összeszedi érveit a beszélgetéshez.
- Elég volt? - hangzik el a vita indító kérdés.
- Igen, köszönöm. - hallatszik a szokásos, egyszerű válasz.
S, Sándor indulna a szokásos napi tevékenysége után. De Éva hangja megállítja. Mert ekkora a nő, elhatározta, hogyan is fogja megkérdezni Sándort.
- Miért nem tudunk mi már beszélgetni? - teszi fel a kérdését, amin órák óta gondolkodik.
- Most is azt csináljuk. - hallatszik az igen érdekes válasz.
De Éva, most már nem hagyja magát, és tántoríthatatlanul folytatja. Csak arra figyel, nehogy vitába menjen át, ez a számára fontos beszélgetés.
- Nekem többre lenne igényem. Te, hogy vagy ezzel? - csap a dolgok közepébe.
Sándor úgy néz rá, mintha héberül szólalt volna meg.
- Mi ütött ebbe az asszonyba? Talán azért kérdezget ilyen furcsaságokat, mert később jött haza? de akkor meg miért nem azt kérdezi meg? - Ezek a gondolatok cikáztak át az agyán, és a válasszal óvatosan várakozott. De a csend zavaró volt.
- Szerintem mindent megbeszélünk. Mindenről tudsz, ami körülöttem zajlik le. - és azon kapja magát, hogy várja a következő kérdést.
- Így gondolod? - nem is kellett sokáig várakoznia.
Most hirtelen lelkiismeret furdalása lett a férfinak. Mert mielőtt haza jött a kollégákkal egész jól eldiskurált egy kávézóban. S, azzal is tisztában van, hogy ebből újabban rendszert csináltak. Igaz, szólhatott volna róla, de így kényelmesebb volt, és Éva sem feszegette eddig, hogy Ő merre járt. De talán itt az ideje elmondani, hogy neki több az igénye mint, hogy itthon üldögéljenek, esetleg gyermekeiket látogassák meg. Talán most kellene erről beszélniük.
- Ne álljunk itt a konyha közepén. Talán le kellene ülni és megbeszélni a dolgokat.
Most érkeztek el arra a pontra, hogy mindketten ugyan azt szeretnék. Tehát, szépen lassan Sándor elmesélte, hogy mit miért tett és mit is szeretne ezután tenni.
Éva megkönnyebbülten hallgatja, mert a harmadik ember jelenlétének esélyét az első percben már kizárta. Ez nagy megkönnyebbülés számára. Öröl annak, hogy férje nem ragadt le, mint nagyon sokan ebben a korban, de valahol a lelkemélyén sérelmezi, hogy ezt nem mondta el, és nem vele kapcsolódott ki.
Természetesen Éva is elmondja az Ő gondolatmenetét. Amikor végeszakad a beszélgetésnek, azt veszik észre, hogy órák óta ülnek egymással szemben. De most már mosolyognak mindketten, és váltig állítják, hogy holnaptól minden másképpen lesz.
A cikket írta: Farkas Margit
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend