Kezdetben minden más volt...
Látogatók száma: 81
Milyen csodás dolog, amikor két szempár találkozik… és e találkozáskor megdobban a szív! Gondolatuk egyé válik: igen, Ő kell nekem…
Remélhetőleg a férfiban megmaradt az „ősi szokás”, miszerint megmeri szólítani szíve választottját. Ez egy nő számára roppant fontos, hisz nem áshatja alá saját becsületét, azzal, hogy Ő kezdeményez. Habár a mai világban ez sem meglepő, mivel a férfiak egy része nem mer beszélgetést kezdeményezni, így a nő fortélyosságán múlik az egész. A férfiak rengeteg mindennel, olykor unalmas dolgokkal próbálják leszólítani a nőt, mint pl.: „- Ne haragudj (általában így kezdődik a mondat), megmondanád mennyi az idő, vagy esetleg meghívhatlak valamire?” vagy „Ne haragudj, megadnád a számodat?”, ez a lány számára először elég nyomasztó lehet, és emiatt sokszor elutasítják a fiú közeledtét…
Egy férfi és egy nő első találkozása során, nagyon fontos az egymás iránti kölcsönös viszony, érdeklődés kialakítása. Amikor a két nem ismerkedik egymással, akkor bizony kezdetben minden a kommunikáción alapul… Tapasztalataim szerint a férfiak sokkal érdekesebbnek tartanak egy nőt, amikor tudnak vele kommunikálni, természetesen olyan dolgokról, amelyek mind a két felet érdeklik. Ez kezdetben a fiúknak kissé unalmas lehet, mivel előfordulhat, hogy a lány szeret sokat beszélni. Ilyenkor elmesélik egymásnak rövid kis élettörténetüket. E beszélgetés után várhatóan megtörténik a csoda… Esetlegesen megbeszélnek egy következő találkozót, és még telefonszámot is cserélnek, ha a szimpátia kölcsönös. Az egymást követő találkozások, a sok-sok beszélgetés eredménye, egy harmonikus kapcsolat lehet.
Megjelennek az első érzelmek. Kezdetben még csak a szeretet jelentkezik, ami később remélhetőleg szerelemmé alakul. Kialakul egymás iránt a féltés, és a ragaszkodás érzése. Csodálatos pillanatok ezek. A hormonok fokozatosan tombolnak. Ekkor nem sokan merik még kimondani érzelmeiket, mivel nem akarják, hogy sebezhetőek legyenek. Van, aki az első pillanatban szerelembe esik, van, akinek ehhez időre van szüksége. Az is egy nehéz pillanat, mikor valamelyik fél először mondja ki, hogy „SZERETLEK!”
Ez a másik fél számára egy könnyebbséget jelent. Ezután már mind ketten állandóan, csak e szót ismételgetik egymásnak. Igen ám, ez csak egy szó, de még milyen… Ezzel tudathatjuk kedvesünknek, hogy milyen érzelmeket táplálunk iránta, milyen fontos számunkra és ezzel még szorosabbá, erősebbé válhat a kapcsolat.
Amikor egy férfi és egy nő együtt járnak, várhatóan megosztják egymással gondolataikat, örömüket, bánatukat, osztozva ezeken az érzéseken. Ilyenkor fontos az egymás iránti bizalom. Eleinte a kommunikáció állandó, zavartalan. Ám, ahogy telik, múlik az idő, úgy változik meg minden.
A férfi és a nő egyé váltak, gyermekük vagy gyermekeik születtek, így kevesebb idő jut egymásra. A rohanó világ nem teszi lehetővé, hogy nyugodtan leüljenek és beszélgessenek egy jót, mint kezdetben. A férfinak és a nőnek egyaránt dolgoznia kell, ahhoz, hogy a családot, a közös „kuckót”, melyet közösen alakítottak ki, fent tudják tartani.
Az a bűvös szó, egyre kevesebbszer hangzik el… Az érzelmek nem változnak, csak nem mutatkoznak annyiszor. A kezdetbeli ölelés, szeretgetés, a sok-sok csók, melyek tükrözik mit is érzünk, nem lesznek olyan gyakoriak. Ahogyan ezek lecsökkennek, így kevesebb idő jut a kommunikációra is. Ennek elhanyagolása azonban gondot okozhat. Nem szabad, hogy ez megtörténjen, mert így nem tudunk kellő információt, érzelmet és gondolatot megosztani a másikkal. Ennek gyakori következménye, hogy a családok tönkre mennek, mivel a pár elridegül, elkülönül egymástól. Sokszor lehetne változtatni ezen. Csupán le kellene ülni és megbeszélni a dolgokat. Meg kell tanulni beosztani az időt, és időt szakítani a másikra, és a családra. Súlyos következmény, hogy a gyermeket traumaként érheti a szülők viselkedése. A kisgyermek még nem mindig érti a szülei miért nem puszilják meg egymást, esetlegesen miért szólalkoznak össze. Ugyanis a kapcsolat állandó veszekedésekbe torkollhat, melyek annak az eredményei, hogy nem ülnek le megbeszélni a dolgaikat, így egymáson töltik ki fájdalmukat, dühüket és az összes érzelmet. Pedig ez a mindennapi kommunikációval nem történne meg, vagy kevesebbszer fordulna elő. Igen is le kell ülni és meg kell beszélni a másikkal a felmerülő problémát, és segíteni kell a másiknak megoldani azt. Rengeteg probléma merülhet fel, akár a házasságban, akár a magánéletben, a munkahelyen, vagy akár a barátokkal. De mindig beszéljünk meg mindent! Hisz akit társunknak választunk, annak elmondhatunk minden titkunkat és számíthatunk az önzetlen segítségükre! Együtt legyőzhető minden akadály! Csak ülj le és mondd el, hogy mi fáj, mi bánt!!! Így ismét nyugalom költözhet a családba, ezzel legyőzhető az akadály!
Mindkét fél számra fontos dolog az, ha megértik és továbbra is szeretik egymást. Azonban arról se feledkezzünk meg, hogy a másik félnek szüksége van a szeretetünkre, törődésünkre és féltő gondoskodásunkra!!! Lehet, hogy nem sok idő jut egymásra, de ne feledjük el kimutatni az érzéseinket a párunknak, mondjuk neki azt, hogy szeretlek!!! Ha nem is mindig szavakban, de tetteinkben tükröződjön ez az érzelem. Mindenkinek fontos, hogy tudjuk, hogy szeretnek bennünket, és tudjuk azt, hogy van kire számítanunk!!!
A cikket írta: csencsi90
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Ez így igaz! Azonban, sajnos sok családban az is probléma, hogy a szülők a gyermek érdekeit nézik, és azért maradnak együtt. Így megromlik a kapcsolat a két felnőtt fél között, és később nem barátsággal, hanem háborúskodással válnak el egymástól.
Bízom benne, hogy sok család ennek az ellentettje, és összetartanak, mert ez nagyon fontos!!!