Mi lett belőlem?
Látogatók száma: 381
Amikor az ember nagyon beleéli magát valamibe, nehezen képes észrevenni magát, ha esetleg túl messzire megy...
Talán megbánom még, hogy ezt a cikket megírtam, vagy esetleg módosítani támad kedvem, de ha már ilyen friss az "élmény", megosztom.
Már nem egy cikkemben kiemeltem - valószínűleg a társaság java már eléggé unja is - , hogy mennyire jól működik a kedves feleségemmel minden, legyen az romantika, szexualitás, kommunikáció, közös élmények, és még bőven folytathatnám. Viszont ma hála az ősemberi szintű empátiás képességeimnek - készségeimnek, sikerült nagyon rossz irányba kanyarodnom a félreértett jelek erdejében...
Előtanulmány gyanánt pontokba szedném a védelem támpontjait:
- 1. Kedves párommal általában szexuális élményekkel színesítjük a reggeli ébredés nyúzottságát.
- 2. Valami furcsa okból kifolyólag, ha akár egyikünk is késésben van, nagy valószínűséggel teszünk rá egy lapáttal, és olyankor isteni köröket szoktunk futni - ha már úgyis késünk, adjuk meg a módját - alapon.
- 3. Párom imádja, amikor úgy tesz, mint aki tényleg inkább azt választja, hogy gyorsan elszelel a szerelmi fészekből, és én visszatartom, mondhatni "meggyőzöm", hogy maradjon egy kicsikét.
Ennyi elég is lesz a szokásainkat illetően, úgy érzem, összesen ennyi releváns az adott szituációhoz. Mint oly sűrűn mostanában, ma is olyan jó két órával később keltünk a tervezettnél, így megint kapkodósan öltözős-sminkelős bemelegítés jár páromnak, amíg én a konyhában megpróbálok valami ehetőt faragni egy pár szelet kenyérből, sonkából, sajtból, kovászos uborkából, tejfölből, paradicsomból és oreganoból. Igen ám, de lásd, késésben van, ilyenkor mindig egy heves szeretkezéssel indítjuk a napot. Nem részletezném, nem is számít, hogy technikailag hogyan közelítettem felé, látszólag (és hallhatólag) tetszett is neki, de újra és újra elismételte, hogy ezt most tényleg nem szabad, mert most egyszerűen nem késhet el. Csak mosolyogtam, hallottunk már ilyet. Így tovább folytattam a kényeztetést. Hiába próbálta a tudtomra hozni, hogy ma valóban nem késhet el, egyszerűen figyelmen kívül hagytam, mert ilyenkor mindig jól végződik a történet. Még sohasem húzódott el tőlem, de ma megfogta a fejemet, adott rá egy csókot, hogy ne haragudjak. Úgy éreztem, hogy itt a ragyogó alkalom arra, hogy megnyíljon a föld alattam, és elsüllyedjek a pokol egy olyan bugyrába, ahol azok az észmentes péniszbárók laknak, akik nem veszik figyelembe a nőt, mint embert... Így visszatértünk az eredeti tervhez, gyorsan rittyentettem neki egy kis tápértéket, amég ő gyorsan "szalonképes" formába öntötte magát ( - kéretik nem rám vetni azt a követ, ez az ő szójárása, nekem kócosan, pizsamában, smink nélkül épp olyan gyönyörű, mint a legszebb estélyiben, sőt...). Reggeli közben kiderült, hogy ma valami iszonyú fontos tanári történés van az iskolába, ahova el kell látogatnia - ugyanis kedvesem most próbálgatja szárnyait, mint újonc tanárnéni - ami természetesen a szomszédos városban van, így semmiképp nem késheti le a vonatot. El is viharzott annak rendje és módja szerint, kétszer is visszafordult az ajtóból, hogy megcsókoljon, azóta oda is ért a szomszédos városba, illetve egy sms kíséretében leírta, hogy bármikor és bárhol képes megkívánni, viszont a fránya vonat egyszerűen nem hagyta kikapcsolni a gondolatait...
Alapvetően bájos történet abban a tekintetben, hogy nem kell azon tűnődnöm, mi történhetett, hogy egyszerre nem kívánta azt, amit máskor annyira szeret, tökéletes és racionális oka volt rá, és ezt meg is értem. A dolog pikantériája az én fejemben található, voltaképp a saját inkompetenciámon nem tudok felülkerekedni, ugyanis a párkapcsolataim szintjén mindig kellőképpen empatikusnak és ráérzőnek gondoltam magamat, valamint sosem éreztem, hogy túlzottan szex-centrikus lennék. Erre ma reggel azt kellett megtanulnom, hogy túl sok vér hagyta el az agyamat, és egyszerűen nem vagyok képes felismerni, hogy milyen az, amikor a feleségem valóban nem kíván (vagy kívánhat) szeretkezni velem. Erre mondják azt, hogy - elnézést a vulgáris kifejezésért - "csak a farka vezérli", és se lát, se hall? Erősen magamba kell néznem, hogy az vagyok-e, akinek eddig hittem magamat, hogy több vagyok-e egy ösztönlénynél, mert úgy soha nem akarnék szeretkezni a kedvesemmel, hogy ő nem akarja...
(nyilván nem drámai a helyzet, de kicsit-kicsit meglepődök, mennyi mindent kell még megtanulnom saját magamról...Talán ez egy jel volt, hogy észrevegyem, nem látok bele a másik ember fejébe...)
A cikket írta: barraqda
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kedves Juanitasenorita,
Ezen az oldalon kár nem-őszintének lenni, de remélem, arra azért sikerült rávilágítanom, hogy itt nem a klasszikus "gyerünk már, hagyjad már" eset forgott fenn.... :)
Köszönöm ezt az őszinteséget a többi nő nevében is!:)))
Ezen az oldalon kár nem-őszintének lenni, de remélem, arra azért sikerült rávilágítanom, hogy itt nem a klasszikus "gyerünk már, hagyjad már" eset forgott fenn.... :)
Szóval nincs Veled semmi baj, jó fej vagy!! ;-))
Ez már beteges. Üdvözöllek a hím-soviniszták táborában. Egy pár év és meglátod, hogy milyen jó közénk tartozni. Egyébként a "morning glory" nem önzőség, hanem biológia.
Remek írás, mint az eddigiek is. :-) Szerintem nagyon jól látod magad és a cselekedeteidet "kívülről", hasznos dolog, hidd el nem mindenki képes az ilyesfajta "önvizsgálatra". 5*.
Pussz,
Tündér :-)
El se olvasom, 5 ;-)
Ilyen hosszú írói válság után írni, tuti ötös!!!
Mondjuk, ez az Önmagadnak magasra emelt érzelmi intelligenciaszint, rémisztő!
Nem szabad ennyire tökéletesre törekedni!
Tán csak nem bak vagy?
Vagy csak 23? ;-)
Pussz,
Tündér :-)
Ilyen hosszú írói válság után írni, tuti ötös!!!
Azért megnyugvással tölt el, hogy nem csak én tévedhetek el ilyen erdőkben.. De gondolom, nálatok sem jelent ez akkora problémát...számomra is csupán elgondolkodtató volt, az ha nincs idő, el kell fogadni :)
Bevallom, hogy mindkettő, csak általában nálunk én viselem rosszul a nem-et.
Kedves Jgaboca,
egész pontosan milyen eset? rohanós-vágyódós, vagy az, hogy az egyik nehézkesen emészti meg a tényleges nem-et? :)
Nálunk is szokott hasonló eset lenni!!
:)
egész pontosan milyen eset? rohanós-vágyódós, vagy az, hogy az egyik nehézkesen emészti meg a tényleges nem-et? :)
:)