Pont, pont, vesszőcske
Látogatók száma: 173
A cikket nem vitaindítónak szánom, csak egy vélemény, de még az sem biztos, hogy helyes. Azokon gondolkodtam, akiknek fontos, vagy valaha fontos volt a pontozás. Se ellene se mellette nem vagyok.
Arra jutottam, hogy igen, valóban megértem azt, hogy valakinek fontos. És ezt mindezt azért, mert tudom, hogy kalózlánynak miért nem fontos, hogy hány pontot kap. Mert egyáltalán nem törekszik Kalózlány írói babérokra, nem szeretne kitűnni, nem szeretné, hogy felfedezzék bármilyen tehetségkutató személyek. Ellenkezőleg. Bár, nem is lehet rossz egy pornóújságban rendszeresen megjelenni, lehet, hogy át kell értékelnem ezt a dolgot. Főleg, ha még a lé is dőlne utána. Az ember véleménye formálódhat, változhat, ahogy ő maga is és a világ is körülötte. Bár nem szívesen képzelném bele magam abba a helyzetbe, amikor a még meg sem született lányom vagy az édesanyám, ne adj Isten a nagyanyám rájönne, hogy pornóíró lettem.
Ha viszont szeretném, hogy felfedezzenek pl egy magazintól vagy hogy váratlanul egy könyvajánlat lehetőségével álljanak elébem, akkor igenis számítana, főleg ha elég jól írnék többek véleménye szerint is. Kifejezetten bosszantana, ha hátrébb kullognék azoknál, akik előrébb vannak, de nem lennének jobbak nálam. Példul egy vacak kis pornőírónő szándékosan rossz helyesírással. Így megértem azokat, akiknek számít. Mindenkinek más miatt számíthat és ez nem feltétlenül rossz. Csak az, ha marakodás van miatta. Valaha nekem is számított, míg voltak álmaim arról, hogy egyszer majd lesz egy könyvem. De lecserélődtek az álmaim, más céljaim vannak, viszont írni néhanapján még mindig szeretek. Saját magam is élvezem, pláne közösen mással, meg amúgy is jó. De ma már nem számít, hogy felfedeznek-e végre. Pedig nem rossz, igazi klassz érzés lehet, ha valakinek sikerül és lesz egy vagy még több könyve. Sok író barátomnak van már, és tudom, hogy földöntúli boldogság. Szóval még ezzel sincs semmi baj szerintem. Kell legyen álmunk. Nektek nincsenek álmaitok? - ezt kérdezte Aranyhaj is a nagy gubancban.
De most, amióta már egyáltalán nem izgat a könyv lehetősége, nem görcsölök a pontokon, és végre azt élvezem, hogy adhatok valamit, hogy kihozhatok valamit az olvasókból, és nekem pillanatnyilag csak ez számít. Még akkor is, ha ez egyeseket megbotránkoztat, másoknak viszont szerez pár vicces percet. Mert akinek nincs humorérzéke, bármire képes, mint írta is legutóbb egyik hozzászólóm. Mert azt el nem tudom képzelni, hogy ezt a sok képtelenséget, amit kedvenc exbuzdítóm hatására kezdtem írni, bárki egy percig is komolyan venné. Vagy igen? Komolyan meglepődtem, amikor még az elején kemény leszúrásokat kaptam, mert egyesek ara következtettek, hogy másnaposan szoptattam meg Lilibabát - egy cikk alapján. Tyűha! Még a gyámüggyel is megfenyegettek. Igen... ilyen az, amikor nem tudjuk elvonatkoztatni az írót az írásától. És tudjátok? Lehet, hogy szemét dolog volt, de jó érzés volt mégis, hogy ekkora indulatokat hoztam ki belőletek. Hatásvadász? Igen.
Jó érzés volt kihozni belőletek valamit és adni valamit, bármi volt is az. Ezen pl tegnap rágódtam, amikor egy másik portálon azt kérdezték, hogy mit akarok adni az írással. Szórakoztatni akarok. Remélem, hogy ez azért nagyjából sikerült. Bár azt is gyanítom, hogy megbotránkoztatni sokkal többször. Egy szimpla szerelmes verssel ez sosem sikerült volna. Ez bizony kiábrándítóan tanulságos. Mai napig nincs túl nagy eszmecsere a versek alatt. Próbálnék én oda okosságokat írni, de hát semmilyen hozzáértésem nincs a versekhez. Az enyémekhez sem. Bocsássatok meg versírók!
Köszönet Exbuzdítómnak, aki kijelölte nekem ezt az utat, ami annyi kacagást hozott az életemben, mint még semmi azelőtt! Fú, ez elég perverzen hangzik.
Bocsánatkérés mindenkitől, aki komolyan vett egy percig is!
Szívbéli köszönetem azoknak, akiknek van humorérzékük és meglátták az írásaim célját és jól szórakoztak rajta!
Hozzászólások
időrendi sorrend
Maradj Önmagad...
És meg is értettelek...én szeretlek olvasni. Az írás, a stílusnál kezdődik, anélkül nincs se vers, se filozófiai gondolat, semmi, csak klisé, közhely...hiszen mi különböztet meg egy gondolatot, a másikétól, ha nincs benne magunkból. Itt erre gondoltam.
Pussz KL:)
Ui.: Akkor kezdhetjük a következő közöst..:D
Várlak, a szokásos helyen, de csak később.
:))
Válasz erre: Tündér
Kedves KL!
Mikor is leszel ötven? Mert már olvasnám a regényedet! :)
Pussz,
Tündér
Válasz erre: Cikkíró
Kedves Yolla,
mindegyikünk jó valamiben, te az írásban, én másban. Nincs ezzel semmi baj. Az élet egy nagy játék, én most megteremtem a körülményeket arra, hogy boldogabban játszhassak.
Nem is mondtam, hogy bárkinek is fel kéne adnia a terveit. Arról beszéltem, hogy az enyémek változtak. Meg arról is, hogy nem vagyunk egyformák. Amúgy meg azt mondták nekem a nagyok, hogy ötven éves korom alatt sosem fogok jó regényt írni, mert nincs hozzá kellő élettapasztalatom, és van benne valami. Addig csak kicsiben játszom, mert az mindig belefér.
Barátsággal: KL
Mikor is leszel ötven? Mert már olvasnám a regényedet! :)
Pussz,
Tündér
Válasz erre: Yolla
Szia, Kalózlány!
Nagy baj lenne, ha az emberek csak egy álma lenne! Hiszen az álom ingyen van, ahogyan a magánélet terveiért sem kell fizetni.
Valóban kellenek az álmok, melyek ideák, és kellenek a tervek, melyek megvalósításáért megcselekedjük, mit csak megtehetünk, mert azok maguktól soha nem valósulnak meg. A szerencse is csak azok mellé áll, akik beszállnak a ringbe.
Nem szokásom lecserélni a terveimet, s most sem adom fel, annál keményebb ember vagyok.
Igazad van, a pontozást el kell felejteni, mert a körtét, az almát, a szilvát és a barackot (hogy ne soroljam fel az összes gyümölcsöt) nem lehet egymással összehasonlítani, de mindegyik nagyon finom és ízes lehet a maga nemében.
Veled ellentétben, nekem nincs szándékomban megbotránkoztatni senkit, bár néha akaratlanul is sikerül, hiszen az életből ellesett pillanatok, történések jelennek meg az írásaimban, s nem lepődök meg azon, ha az olvasóban deja vu érzést kelt.
Barátsággal üdvözöllek: Yolla
mindegyikünk jó valamiben, te az írásban, én másban. Nincs ezzel semmi baj. Az élet egy nagy játék, én most megteremtem a körülményeket arra, hogy boldogabban játszhassak.
Nem is mondtam, hogy bárkinek is fel kéne adnia a terveit. Arról beszéltem, hogy az enyémek változtak. Meg arról is, hogy nem vagyunk egyformák. Amúgy meg azt mondták nekem a nagyok, hogy ötven éves korom alatt sosem fogok jó regényt írni, mert nincs hozzá kellő élettapasztalatom, és van benne valami. Addig csak kicsiben játszom, mert az mindig belefér.
Barátsággal: KL
Válasz erre: Katona Béla György
Jó lenne , ha írói babérokra törnél.
Most anyagi biztonságra török, úgy tűnik az előbb sikerül. Bár olyan nincs, hogy anyagi biztonság, én tudom. De azért, na, elég volt a nyomorból.
Nagy baj lenne, ha az emberek csak egy álma lenne! Hiszen az álom ingyen van, ahogyan a magánélet terveiért sem kell fizetni.
Valóban kellenek az álmok, melyek ideák, és kellenek a tervek, melyek megvalósításáért megcselekedjük, mit csak megtehetünk, mert azok maguktól soha nem valósulnak meg. A szerencse is csak azok mellé áll, akik beszállnak a ringbe.
Nem szokásom lecserélni a terveimet, s most sem adom fel, annál keményebb ember vagyok.
Igazad van, a pontozást el kell felejteni, mert a körtét, az almát, a szilvát és a barackot (hogy ne soroljam fel az összes gyümölcsöt) nem lehet egymással összehasonlítani, de mindegyik nagyon finom és ízes lehet a maga nemében.
Veled ellentétben, nekem nincs szándékomban megbotránkoztatni senkit, bár néha akaratlanul is sikerül, hiszen az életből ellesett pillanatok, történések jelennek meg az írásaimban, s nem lepődök meg azon, ha az olvasóban deja vu érzést kelt.
Barátsággal üdvözöllek: Yolla
Válasz erre: wadbikaiy
pornőírónő! -naonyooo --bár én hosszú óval írnám...
másnaposan inkább neked kéne szopnod (és sok vizet is igyál olyankor!)...
pornóban különösen nehéz lehet megtalálni az egyedi hangot, már a próbálkozás ténye is dícsérendő -gondolom én!
Köszi a biztatást!
másnaposan inkább neked kéne szopnod (és sok vizet is igyál olyankor!)...
pornóban különösen nehéz lehet megtalálni az egyedi hangot, már a próbálkozás ténye is dícsérendő -gondolom én!