újabb események régebbi események további események
22:49
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
06:40
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
05:59
wadbikaiy új cikket töltött fel
05:47
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
05:32
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
02:42
Pouringtye regisztrált a weboldalra
22:58
Malcolmsquah regisztrált a weboldalra
09:16
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
18:37
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
05:51
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
17:36
Boschzer regisztrált a weboldalra
08:38
Ilona új bejegyzést írt a naplójába

Egyszerűen nem fogad el

2010. április 17. - Látogatók száma: 422

Két éve vagyok együtt a jelenlegi párommal. Nagy szerelem, és úgy érzem örökké fog tartani. Szeretem és szeret. De van egy dolog, ami beárnyékolja az életünket; az édesanyja nem fogadott el, még így két év után sem.

Hagy mondjam el magamról, hogy én igazán türelmes, megértő és alkalmazkodó ember vagyok. De amihez nem lehet, mert saját hibámon kívüli, azzal nem tudok mit csinálni. Egyszerű a gond, a cukorbetegségem zavarja. Hogy miért? igazából csak a szájából kellene hallanotok azt e rengeteg okot, amiért nekem messze el kellene kerülnöm a fiát.
Csak említek néhányat, hogy megértsétek mibe csöppentem bele.
Az első, hogy a cukorbetegségem, már magában zavarja, sőt azt mondta, hogy valószínűleg azért vagyok együtt a fiával és azért ragaszkodom hozzá mert más nem fogadna el így betegen. Nem dicsekedtem neki a fia előtti életemről, de volt a jelenlegi párom előtt is barátom, több évig, akit szintén nem zavart a betegségem. Igazából szerintem Őt zavarja, hogy a fiával vagyok, és hogy "ilyen" vagyok.
Egy másik estet, hogy Mi, azaz a párom és én nem tudunk majd gyermeket vállalni. Ez is onnan jött, hogy cukorbeteg vagyok, és azt gondolja, hogy ezért én nem vállalnék gyereket. Hát nagyon téved, legalább három gyermeket szeretnék a jelenlegi páromtól. Sőt van ismerősünk, aki szintén nő és vállalt gyermeket és egészséges babája van. semmiféle érvvel nem lehet meggyőzni. És hogy betetőzze ezt a témát, odabökte, hogy ha véletlen mégis lenne közös gyermekünk az ő fiával, akkor azt nem fogja szeretni. Nos ez után azt hiszem további kommentálásra nem is kell pazarolnom a szót. Csak fáj, mert nem tehetek róla, hogy beteg vagyok, és ha már ezt így kigondolta magában, az én normáim szerint, tartotta volna magában.
Lassacskán a két év alatt oda jutottam el, hogy nem veszem figyelembe ezeket. csak tudat alatt mégis ott van bennem és nagyon bánt. A legbosszantóbb, hogy patt helyzetben vagyok. Az érdekesség még, hogy a párom bátyja már házas és ott a "menyecske" nem igazán csinál otthon semmit és az első unokát is elhanyagolja, nincs munkahelye sem, míg én 21 évesen egyetemre járok, 2 munkahelyem van és gyermekeknek tartok egészségmegőrző és rekreációs programokat; és mégsem vagyok elég jó a fiának.

A cikket írta: jgaboca88

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. szeptember 20. 18:09
Hat nagyon aterzem amin keresztulmesz. Mintha sajat anyosomrol olvasnek csak epp 5 evet mondhatok a hatam mogott. A rosszabb,hogy most mar biztos vagyok benne, hogy semmi se fog javulni...DE orvendek, hogy menedeket es erot kapok toletek, es lehet annyira lecsilapodok es megnyugszok, hogy en is irok ide egy cikket. Neked kedves cikkiro turlmet, kitartast es sok sok szeretetet, mert sajnos ez az egyetlen ami erot ad.
2010. április 22. 21:27
Én se foglalkoznék vele, csak hozzájuk hasonlítanak minket!!:(
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: