újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Mamaszeretet

Látogatók száma: 102

Felhív a fiam, hogy lehozná Bandikát egy hétre a téli szünetben, ugye nem baj, elbánok vele akkor is, ha Papa most nincs otthon, mert gyógyfürdőben múlatja az időt, miután beutalta a doktor. Dehogy baj, hogyan is lenne az, nekem is jót tesz, ha nem izgulok a Papáért, hogy használjon végre az isiászának a gyógyfürdő, meg kell neki egy kis pihenés, mert itthon mindig talál magának elfoglaltságot, és addig nem nyugszik, míg végére nem ér a munkájának, majd keres egy újabbat.

A paraszti munka már csak ilyen, az állatokat minden nap kétszer etetni kell, tisztába tenni a helyüket, friss vizet adni nekik, ahányszor csak kell, és tavasztól őszig a kert is elég elfoglaltságot ad ahhoz, hogy a konyhára való zöldség és gyümölcs megteremjen benne.

Télen jut időm kézimunkázni, pulóvert kötni, vagy éppen csipkét verni, ha ez utóbbira kapok megrendelést. Jól jön az a kis tűpénz, amit ezekkel keresek, mert nem akarok egyetlen fillért sem elfogadni a gyerekeimtől, inkább még most is inkább adok nekik, amit csak találok a ház körül, tyúkot, tojást, lekvárt, befőttet, meg kétszer is vágunk hízót, hogy azokból is jusson nekik hurka, kolbász, sonka és szalonna. A vejem imádja a vastag, érett, vaj puha füstölt szalonnát, a fiam is szereti, azaz szeretné, csakhogy az orvos menyem eltiltja tőle a koleszterin miatt.

Dél körül érnek ide, addig megfőzöm az ebédet, hogy végre egyen néhány jó falatot Zsoltikám, szegény, mert lassan tűbe lehet fűzni, olyan vékony. Sokat dolgozik, és bizony azon a sovány gezemice ételeken nem lehet meghízni, jóformán jól sem lehet lakni velük.

Bablevest főzök, füstölt csülökkel, megsütök egy tyúkot is és két tepsi rétes lesz a korona az ebéden, tökös-mákos, túrós és sárgarépás. Adok neki két szál kolbászt, meg fél oldalszalonnát, majd megmondom neki, hogy vigye be a munkahelyére, és szép lassan megeszegeti. Kötöttem Zsoltikámnak egy égszínkék pulóvert, jól meg a kék szeméhez. Nem fog tetszeni a menyemnek, de nem érdekel. Nem is értem, hogy miért járatja úgy a fiamat, mint aki a divatlapból lépett ki, amikor építészmérnökként nagy beruházások építési ellenőre, sokat van terepen, és ilyenkor, télidőn, bizony hideg van a divatos, irodistáknak szánt, mutatós, vékony gyári kelmékben.

Tudtam én, hogy Gréti nagystílű nő, nem a fiamhoz való, de olyan szerelmes volt Zsoltikám, hogy nem mertem szólni semmit, abban bíztam, hogy gyorsan kiderül, és elválnak. Nem így történt. Már nem is bánom, mert megszületett Bandika, akit imádok, ő az első unokám.

Még az is lehet, hogy tököt is sütök, az idén igen édes és parázs, Bandikám nagyon szereti.

Odakinn hideg az idő, befagyott a jószágok előtt a víz, megyek, ráöntök egy kis forró vizet, hogy felolvadjanak az itatókban, és legalább egy ideig ihatnak a szomjazók.
Tarka kutyám követ, amerre csak megyek, kicsit izgatott, mintha tudná, hogy vendégek érkeznek. Jaj, mit is mondok, a fiam és az unokám sohasem vendégek, hanem családtagok.

Csengetnek. Jézusom, máris megérkeztek volna? Pedig kell még egy jó óra, mire megsül a tyúk. Dobog a szívem az idegességtől, szerencsére, csak Erzsa jött, a szomszédasszony.
- Szervusz, Terka, mi van, már be sem engedsz?

Kosár a karján, hozott valamit, látom a bazsalygós arcán. Éppen tegnap beszéltünk, a boltból hazafelé jövet, és amikor megtudta, hogy hazajön Zsoltikám, azonnal közölte, hogy meglepetést készít neki. Igazság szerint az ő fia egyidős az enyémmel, együtt is gyerekeskedtek, csak máshol jártak egyetemre, és elmaradtak egymástól.
- Szervusz, Erzsa, gyere csak be, foglalj helyet. Mindjárt jövök, csak vizet viszek a jószágoknak.

Szállingózni kezd a hó, a kacsáimnak nagyon tetszik, ilyet még nem láttak, a tyúkjaim meg igyekeznek inni, és behúzódni az ólba, mert tudják, hogy hamarosan ismét befagy az itató, és a jeget betakarja a hó, s úgy már nehéz csipegetni a jégből, ha megszomjaznak
Öt perc az egész, de ahhoz éppen elég, hogy szomszédasszonyom kipakolja az almás lepényt és a kakaós kalácsot, amit a fiamnak sütött.
- Jaj, szegény Zsoltikám, de szerette gyerekkorában! Emlékszel, Terka, az én Józsim meg oda volt a te rétesedért! Hiába, ilyenek a gyerekek! Aztán, mondd, szomszédasszony, elkészültél a pulóverrel?
- Készen lenne, csak össze kell még varrnom.
- No, add csak ide! Nincs itthon az öregem, hogy morogjon velem, nem kell ebédet főznöm, majd én összevarrom.
- Nagyon köszönöm, Erzsa, majd meghálálom!
- Ugyan, Terka, már megháláltad ezerszer.
- Aztán meddig marad Bandika?
- Nem tudom pontosan, de egy hétig biztosan.
- Akkor lesz időd átjönni vele, hogy megnézze a kisborjút.
- Átmegyünk, persze, hogy átmegyünk.
- Jól van, akkor megyek is! – teszi kosarába a pulóver darabjait. – Hanem, jó lenne, ha fonalat is adnál hozzá!

Ha nem mondja, akkor biz’ elfeledtem volna ebben a nagy kapkodásban.
Meleg van a konyhában, hiszen megy a fűtés és a sütő is melegít. Kiengedem Erzsát, a kapuig kisérem, de most nem beszélgetünk, ahogyan szoktunk, mert sűrűn esik a hó, lassan mindent fehér hótakaró borít, meg az ebéddel is foglalkoznom kell.
Megterítek, azt a szép búzavirágos ünnepi fehér vászon abroszt veszem elő, amit ünnepnapokra tartogatok.

A verandán, a konyhaablak alatt ül Tarka, onnan figyeli az udvart és a kaput, hegyezi a fülét, amely nála az izgalom jele.

Jaj, csak nehogy valami baja legyen a gyerekeknek ebben a hóesésben! Jól vezet Zsolti és kellően óvatos is, de elég, ha a másik autós nem figyel, máris megvan a baj. Abban igaza van a menyemnek, hogy családi autónak masszív, nagy kocsi kell, amely bírja a rossz utat is, és nem törik könnyen.

Kész az ebéd, csak tálalni kell, amikor végszóra megszólal a csengő és megérkeznek a gyerekek. Annyi csomagot hoznak, mintha hazaköltözne Bandika, hiszen egy bőrönd ruha, a kottatartó állványa és a hegedűje is előkerül a csomagtartóból.

Zsolti egyfolytában eszik és beszél, mintha kicsit túl vidám lenne. Bezzeg Bandika nem szól semmit, lassan eszik, elgondolkodva.
- Tudod, Mama, nagyon örülök, hogy elvállaltad Bandikát, tudod, Katával kettesben elmegyünk egy Wellness szállodába, muszáj pihennünk, mert egymásra már nem jut elég időnk, annyi a munkánk. Bandikának úgyis gyakorolnia kell, egy hónap múlva vizsgázik a zeneiskolában, és beláthatod, a szállodában mégsem gyakorolhat!

Érzem, hogy mérgemben elpirulok, jobb, ha kimegyek és behozom a rétest. Mit gondol az én fiam, a gyerek egy csomag, amit leadok megőrzésre? Várj csak kiskomám, szerét ejtem, hogy kettesben váltsak veled néhány keresetlen szót, de azt nem teszed zsebre! Nem érdekel, hogy negyven éves vagy, akkor is a gyerekem vagy, és nekem az a dolgom, hogy helyre tegyelek, ha valamit nem jól csinálsz.

Bandika rákérdez, hogy ugye sült tök is lesz, majd később eszik, mert elfáradt.
- Kicsikém, mama kötött apának egy pulóvert, amit Erzsa néni varrt össze, érte kellene menni. Gyere, Bandikám, vedd fel a kabátod, átkísérlek és Erzsa néni megmutatja, ha megkéred, a kis bocit, amelyik éppen ma egyhetes. Majd visszakísér nénéd. Jó lesz?

Bólint a gyerek és hozza a kabátját és a sapkáját, még kesztyűt is húz, majd eleveti, mert puszta kézzel akarja megsimogatni a kis bocit, s inkább itthon hagyja.

Zsoltikám arcáról eltűnik a mosoly, amint kilépünk a házból, és mire visszaérek, homlokán összefutnak a redők.
- Tudom, mama, észrevetted, hogy valami nem stimmel. Valójában ezt a hétvégi Wellnesst azért találtuk ki, hátha megmenthetjük a házasságunkat. Kélek, Bandikának ne szólj semmit, nem akarom ezzel is terhelni a lelkét, így is elege van.
- Ki lépett félre, Kata vagy Te?
- Egyikünk sem, mama! Csak nem működik a házasságunk úgy, ahogyan azt szeretnénk! Jóformán Bandika és a közös vagyon miatt vagyunk együtt. Megszokásból. Ne mondj semmit, hogy előre tudtad, nem illünk össze.
- Nem mondok semmi ilyesmit, kisfiam. Mindketten hatalmasat tévedtek! Az nem lep meg, hogy Katának nem jut eszébe a dolog, de neked tudnod kellene, mert úgy neveltünk téged, hogy a család az első, a gyerekek az igazán fontosak! Nektek nem jutott eszetekbe, hogy hárman vagytok? Bandikának nem arra van szüksége, hogy a nap huszonnégy órájából tizennégyre lefoglaljátok, tanuljon zenét, angolt és franciát, heti egyszer menjen focizni, azt egye, amit a napköziben kap, és amit a bejárónőtöknek eszébe jut megvenni a legközelebbi közértben, hanem arra, hogy beszélgessetek vele, vigyétek el kirándulni, legyenek közös családi élményei. Nézd, kisfiam, majd megbeszélem Papával is, de azt hiszem ebben is egyetértünk majd, hogy amint elváltok, elhozzuk Bandikát és felneveljük. Szomorú vagyok, hogy mindketten alkalmatlanok vagytok a szülői feladatok ellátására.
- De Mama…
- Nincs de Mama! Gondolkodjatok el azon, amit mondtam. A gyereknek szeretet kell, törődés és figyelem, szerető anya és apa, mert mindkettőre szüksége van. Most pedig szépen összekészítem neked, amit elviszel, majd a pulóvert megkapod, ha legközelebb hazajössz a fiadért. Vidd el a hegedűt és a kottatartó állványt is, egyikre sem lesz szüksége Bandikának, mert itt nálam lesz az ő Wellness hete. Világos voltam, kisfiam? Majd azt mondom neki, hogy sürgős telefont kaptál és azonnal el kellett menned.

Két kaskába teszem az ennivalókat, magam viszem a kocsihoz. Tarka Zsoltit követi, megnyalja a kezét, várja, hogy megsimogassa, csakhogy most más gondja van a fiamnak.

Búcsúzóul megpuszil, átölel és sírásra hajló hangon a fülembe suttogja: szeretlek mama és mindent köszönök!

Sűrű, nagy pelyhekben zúdul az égből a hó, mintha be akarná pótolni az egy hónapnyi hiányát.

Könny szökik a szemembe, alig tudom leplezni Bandika előtt, aki éppen akkor jön haza Erzsa kíséretével, amikor apja kocsija elfordul a sarkon.
- Miért nem köszönt el tőlem apa?
- Jaj, akart a szentem, de telefont kapott, hogy azonnal menjen be a munkahelyére! Sokszor csókol, és majd felhív telefonon, jó lesz?
- Itt hagyta a pulóvert is! – kontráz Erzsa.
- Nem baj, szomszédasszony, ugyanilyet kötök Bandikának is, majd egyszerre elviszik!

Betessékelem őket a házba, mielőtt hóember lenne belőlünk.
Leszedem az asztalt, majd új terítéket teszek. Megebédeltetem Erzsát, úgysem főzött magának ebédet.
Bandika berohan a szobába, keresi a hegedűjét.
- Mama, hová lett a hegedűm? Megígértem Erzsa néninek, hogy játszom neki!
- Elvitte apa, mondtam neki, hogy itt nem lesz rá szükséged, mert szünidő van!
- Igazad van, Mama! Kérhetek sült tököt? Megéheztem.

Felélénkül az én kis unokám, eltüntet három szelet sült tököt, többet nem adok neki, ehet később is. Megiszik egy pohár narancslét és fél óráig meséli, mit látott a szomszédban.
- …és képzeld Mama, én adtam a Barka nevet a kis bocinak! Megnyalta a kezem, tetszik neki! Érdes a nyelve! Csiklandozta a kezem. Megígértem neki, hogy holnap is meglátogatom. Ugye, átmehetek hozzá?
- Átmehetsz, kisfiam!
- Erzsa néni, nem haragszol, ha hegedülés helyett mondok neked egy verset?
- Mondjad, Bandikám! – nevet a szomszédasszony.

Felpattan az asztaltól az én tízéves unokám, a konyha közepére áll és elkezdi mondani:

Petőfi Sándor: Anyám tyúkja
Ej, mi a kő! tyúkanyó, kend
a szobában lakik itt bent?...

Mondja a szentem, mi meg, a két öregasszony, párás szemmel hallgatjuk.
Vége a versnek. Bandika gyorsan megeszik két túrós rétest, és odajön hozzám, átölel. Hajaj, a hízelgés mögött csalafintaságot sejtek! Belesúgja a fülembe, de úgy, hogy a szomszédasszony is jól hallhassa:
- Mama, holnap építünk hóembert?
- Építhetünk, Bandikám, feltéve, ha lesz elég hó.
- Lesz, Mama, látod, most is esik! Kimehetek az udvarra? Megkergetem Tarkát!
- Nem oda Buda! Öltözz át elébb, aztán kimehetsz! Öt percre! Mi meg innen nézzük, hogy kerget téged a kutya!

Sapka, sál, meleg dzseki, kesztyű, sártaposó, mehet a gyerek!

Erzsa alig várja, hogy kilépjen az ajtón Bandika:
- Zsoltiék is válnak?
- Remélem, nem.
- Zsaroló módszer?
- Persze! Bevált Józsidnál is, hátha itt is működik!
- Én mondom, Terka, nálatok is beválik!

Bandika már a hóban bukfencezik Tarkával.

Nagyot sóhajt Erzsa:
- Holnap délután átjövök hóembert építeni. Ketten könnyebben boldogulunk!
- Jól van, szomszédasszony, akkor most megyek, beterelem a gyereket, mert ha megfázik, ugrik a holnapi projekt. Jól mondom?

Hála Istennek Bandikának semmi baja!
Csak Zsoltikám is baj nélkül érjen haza!

A cikket írta: Yolla

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

fordított időrendi sorrend

Kedves Yolla!

A zsarolos modszer. :) Nagyon jo! Csoda aranyos, hangulatos novellat irtal.

megtekintés Válasz erre: Cathy

Kedves Yolla!

A zsarolos modszer. :) Nagyon jo! Csoda aranyos, hangulatos novellat irtal.

Kedves Cathy!

Örülök, ha tetszett.

Üdv: Yolla
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: