Vasárnapi ebéd - II.
Látogatók száma: 447
Mikor véget vetettem a kötelező, vasárnapi ebédeknek.
Megszületett a kislányom, s a lelkem valahogy nem igazán volt a legjobb formában. Szülés utáni depresszióban szenvedtem, azonban még magam sem fogtam fel csak azt, hogy igen rossz volt a kedvem, ami ki is ült az arcomra.
Ezt a lányom is azzal "hálálta" meg, hogy állandóan sírt. Én is, mert mindent megtettem, megetettem, megitattam, pelenkát cseréltem, sétáltunk, s mégis csak sírt, sírt és csak sírt.
Utólag kiderült, hogy egy ördögi körnek voltunk az áldozatai.
Már egy hónaposak lettünk, mikor az egyik vasárnap férjem nem engedte, hogy ebédet főzzek, melyet csak annyival magyarázott, hogy épp itt az ideje, hogy visszaszokjunk a megszokott kerékvágásba. Búsan ráadtam áldásomat, még fel is derültem, hogy addig is gondok nélkül foghatom csemetémet, jól elleszünk egymással.
Megérkeztünk, egyből kivette anyósom a kezemből a lányomat, bevitte a nagyszobába, s leültetett, hogy együnk. S, a nagy közös ebédből egy szétszakadt együttlét lett. Amilyen gyorsan csak tudtam, megettem mind a két fogást, s mentem volna be a nagy szobába, de ekkor majdnem felháborodva szólalt meg anyósom, hogy most akkor ki fog mosogatni, mert Ő vigyáz az unokájára.
Elmosogattam, miközben a könnyeimet nyeldestem.
S, ez ment még vagy három hétig, mikor az egyik vasárnap dacból, de összeállítottam egy ebédet, amiért igen nagy fejmosást kaptam. Azonban a délutáni altatás alatt együtt aludtam, pihentem a lányommal.
Kipihentem magam.
Délután meglátogattuk anyósomat, aki villogó tekintettel nézett rám, de nem tett semmit sem szóvá. Utólag kiderült, hogy altatás ideje alatt férjem elment mosakodni, de már ez sem érdekelt.
Így értek véget a kötelező vasárnapi ebédek - nem mindenki -, de az Én legnagyobb megnyugvásomra.
A cikket írta: kiki64
Hozzászólások
időrendi sorrend
Én mindent megpróbáltam anyósomnál,de sehogy sem tudtam bevágódni.10 évnyi próbálkozás után feladtam...lehet hogy tényleg nem vagyok elég jó a fiához?
annak idején az anyósokat is igazán csesztették a saját anyósuk, s ezt sem akarják elfelejteni???? vagy csak mazochisták!!!!!!?????
:)
azok is megérnek még, ha nem is egy misé, de egy írást igen, kedves M.Lilla
:)
Nálunk kénye kedve szerint bejelenti és menni kell vasárnap, ha meg elhalasszuk megsértődik. A kötelező szülinap-névnapokról nem is beszélve.
dehogy haragszom, csak legfeljebb arra, hogy miért nem léptem hamarabb.
főleg ki, mert azóta sokkal jobb!
:)
Pussz,
Tündér:-)
:)
:)