újabb események régebbi események további események
14:56
Anyu új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
14:45
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
13:41
Black Ice módosította a cikkét
13:24
Black Ice új cikket töltött fel
10:18
Ilona új hozzászólást írt egy cikkhez
13:24
emillio új cikket töltött fel
10:00
emillio új hozzászólást írt egy cikkhez
09:16
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
21:42
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
21:40
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
21:31
Ilona módosította a naplóbejegyzését
20:37
Yolla válaszolt egy szavazásra
20:36
Yolla új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
20:33
Yolla új cikket töltött fel
11:38
Anyu új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
11:36
Anyu új hozzászólást írt Yolla naplóbejegyzéséhez
09:53
Anyu új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
08:23
zsoltne.eva új hozzászólást írt Anyu naplóbejegyzéséhez
22:25
Cathy új hozzászólást írt Anyu naplóbejegyzéséhez
21:43
Tündér új hozzászólást írt egy cikkhez

Vasárnapi ebédek - I.

2010. július 2. - Látogatók száma: 412

Mikor a "támogatás"-ért hódolatot vár el az anyós.

Azzal kezdem, hogy úgy lettem nevelve, hogy az a tiéd, amiért megdolgoztál. Ezért sem tudok még a mai napig mit kezdeni az ajándékokkal.
Nos történt az, mikor férjhez mentem, minden egyes vasárnapi ebédet az anyósnál kellett eltölteni.
Mosolygás, beszélgetés, utána meg közös mosogatás. Persze az ebédek alatt nem ártott eléggé dicsérni az anyós főztjét, ami nem volt nehéz, mert tényleg jól és ízletesen állította össze a fogásokat. Mikor azonban azt kérdeztem meg, hogy a nagymama is besegített? Persze volt a válasz. Tehát szinte a haláláig a nagymami főzött. Egyedül a vasárnapi ebédek elkészítésénél kellett kevesebbet dolgoznia.
Azonban mindig arra terelődött a szó, hogy tudok-e egyáltalán főzni. S, inkább az egyáltalán szóra kaptam fel a figyelmemet.
S, mindig eszembe jutott, hogy nyolcadikos korunkban magunkra kellett főzni, mert sem napközis, de sem menzások nem lehettünk. Így ránk maradt tanulás előtt vagy után az ebéd összeállítása a hattagú család számára.
Azt is tudtam, hogy egy majd! Harmincéves gyakorlattal nem is akarok versenyezni, hisz ez nem vébé, s nem is olimpia. Azonban a felállás kettő egy arány volt.
Az ebédek alatt igen sokszor csak arról szólt a fáma, hogy a fiainak mennyire sokszínűen kell főzni, mert ahhoz szoktak.
S, mindig felvetődött bennem a kérdés, hogy valami panasz volt rám? Azonban csak nyeltem, mert egyszer feltettem a kérdést, s az lett a válasz, hogy ne kakaskodjak!
Nem tettem, de az ebédek egyre ízetlenebbek lettek, amelyek nem szűntek meg, mert hiába vetettem fel azt, hogy mi lenne, ha csak minden második héten mennénk ebédre, hogy Én is átéljem a vasárnapi ebédek hangulatát. Kettesben.
Kioktatott a volt férjem, mit is gondolok, ezt nem lehet csak úgy megszüntetni. Akkor kire fog főzni az anyós?
Gondoltam, hogy ott van még az öcsike, a férj és a nagymami.
Ám, a lányom születéséig semmi sem változott.

A cikket írta: kiki64

4 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. július 9. 03:59
hm, én szakítom fel?
átélni sem volt könnyebb!
:)
2010. július 9. 03:58
már vége lett, szerencsére, kedves Maresz058!
:)
2010. július 8. 22:15
Jaj! Felszakítod itt nekem a régi sebeket!?! Azok a csodálatosan kellemes vásárnapok...BRRRRR!
Ha fizetnének se tudnék olyan lenni...
2010. július 8. 22:10
Maradj is ilyen hidd el majd az idő megoldja, hogy ritkuljanak ezek a látogatások.
Az írás tettszik.
2010. július 7. 19:27
úgy van!
no meg a nagyszerű együtt mosogatás!
bájcsevegés
nem megy még ma sem a képmutatás, nem tehetek róla
én már csak ilyen vagyok és leszek

:)
2010. július 7. 16:05
Gondolom, keserű szájízzel mentél a vasárnapi ebédekre, ahol a megjegyzéseket kellett hallgatnod desszertként!
Puszillak! Lyza
2010. július 6. 17:56
örültem szavaidnak, kedves Bozidarka
:)
2010. július 4. 07:46
igen, a rutin!
tényleg, mi lenne, ha tanárként lenézném a diákokat, mert még nem tudják azt, amire meg akarom tanítani?!
s még akkor is türelemmel várok egy-két diákra, mert lassabban, de biztosabban úgy is el fognak jutni a célig
Igen, kedves Katalina, szóvá tettem néha, ahogy le is írtam, de még sem álltam a sarkamra.
örültem, hogy itt jártál
:)
2010. július 4. 07:43
igen, így van, kedves Katkat, de akkor annyira meg akartam felelni másoknak, hogy saját indentitásomat nyomtam el, de nagyon.
:)
2010. július 3. 20:05
Kellemes vendéglátás! Sajnos, már igaz, ilyen a legtöbb anyós, és sajnos, a kedves férjek nem mernek ezért szólni, mert úgy illene, hogy ők szóljanak saját felmenőjüknek, hogy vegyék észre, a menyüknek nem esik jól ilyen megjegyzéseket hallgatni. Aztán lassan - de biztosan - így szoktak elromlani a különben jónak indult házasságok. Én is tapasztaltam.
Ezeket szóvá kell tenni, és leírni, hogy az utánunk kövtkezők tudjanak ellene védekezni, s az anyósok is tanuljanak belőle.
Persze, én is voltam anyós, de soha meg nem bántottam volna a fiatal menyemet azért, mert még nem volt olyan rutinja, mint az idősebbeknek!
2010. július 2. 21:56
Teljesen ki kellett volna beszélni,mi lehetett az oka hogy egy hétvége sem lehetett az anyós főztje nélkül. Ha megvan a miért,meg va rá a megoldás is.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: