újabb események régebbi események további események
19:20
Ilona új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
19:11
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
18:10
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
18:05
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
17:49
zsoltne.eva új hozzászólást írt Tündér naplóbejegyzéséhez
13:17
kalozlány új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
13:15
kalozlány új hozzászólást írt Tündér naplóbejegyzéséhez
17:30
Fifti regisztrált a weboldalra
09:52
emillio válaszolt a Kérdezd a férfit menüpont egyik kérdésére
00:14
emillio új bejegyzést írt a naplójába
20:35
Yolla válaszolt egy szavazásra
19:44
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
16:21
Yolla új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
13:40
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
11:51
Ilona új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
10:07
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
22:55
Ilona új cikket töltött fel
21:17
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
19:59
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
19:58
Ködmadár új cikket töltött fel

A "nem szól hozzám"-ot is meg kell beszélni!

2010. április 8. - Látogatók száma: 601

A lehető legjobb megoldás mindenre, s gyógyír is egyben, ha beszélgetünk a problémákról, ahelyett, hogy állandóan felrónánk a másiknak: miért nem beszélgetsz velem? Holott senki nem tiltja meg, hogy a "SÉRTETT" KEZDEMÉNYEZZE AZT, NEMDE?

AZ EGYOLDALÚ KOMMUNIKÁCIÓNAK MÉG ÉN SEM VAGYOK HÍVE, KÖVETKEZÉSKÉPPEN RÁ KELL BÍRNI PÁRUNKAT, HOGY BESZÉLGESSÜNK EL ENNEK OKAIRÓL, VÉLT VAGY VALÓS SÉRELMEKRŐL...

Jól tudom, nem olyan egyszerű a dolog, mint elsőre hinné a tapasztalt férfiember, de akkor is helyezzük saját kezünkbe az egyetlen lehetséges megoldást: kezdjük el mi a beszélgetést, akár konkrét célzattal, akár finoman ráhangolva a partnert a téma fontosságára.

Oké! De, hogyan is kezdjünk bele? - kérdezhetnéd...

Csak természetesen>>>>ne kezdjünk el idézgetni a másiktól, ne támadjuk le támadhatatlannak vélt érveinkkel, inkább hagyjuk, hogy egyszerű kérdésünkre kezdjen el megnyílni...próbáljunk okosan hallgatni, legyünk vele szemkontaktusban és egy kissé dőljünk előre (feltételezem, nem a konyhában állva, karban tett kézzel fogjuk kifaggatni, ugye?) mert ez a fajta metakommunikáció működni fog.

Mit is kérdezzünk? Pl. azt, hogy szerinte miért-e nagy hallgatás? Hogyan látja Ő, miért alakult ez ki közöttünk? Majd amikor elkezdi, olyan dolgokat fogunk tőle hallani, amire nem is gondoltunk volna még álmunkban sem(!). Biztosan ott lesz majd az illető érvanyaga között az, hogy általában nem figyelünk kellően arra, amiket mondani szokott, sőt nem szoktunk arra kellően - az elvárható módon - reagálni!

Igyekezzünk Őt ebben megérteni, hiszen az Ő lelke szenved(ett) emiatt talán már évek óta, s odáig fajult a dolog, hogy már nem is látja értelmét beszélgetni velünk.

Na itt álljunk meg egy szóra!!! Hidd el nekem, olyan nincs, hogy nem gondolsz semmire, mert ha ezzel traktálod önmagadat ill. partneredet, akkor is gondolsz közben valamire, csak valami oknál fogva nem formálod át szavakká a benned már rég megfogant gondolataidat. tehát ez nem nem lehet érv, inkább valamiféle ösztönös védekezőmechanizmus áldozatává óhajtanád felszentelni magadat(?!)

Másfelől megközelítve a témát, be kell valljam, manapság nem oly divatos dolog ún. "őszintézni" több okból is kifolyólag. Én ennek ellenére mindig is a tök őszinteség híve voltam, vagyok, s leszek, de tudom ezzel sokan nem szeretnek ill. mernek szembesülni, mert foggal-körömmel ragaszkodnak ahhoz a közhelyhez, hogy kell legyen az embernek saját, rejtett titka, ami csak rá tartozik.

Na de kérdezem én: mire megy vele? Miért jó bespájzolni azokat? Van szavatossági ideje, vagy előbb-utóbb megromlik?

Szoktam volt hangoztatni - s tudom, nem vagyok egyedül ezzel - mi lenne a társadalommal, ha egyszerre mindenki őszinte lenne a másikkal? Belemersz ebbe gondolni? Vagy azt hiszed attól van valakinek erős egyénisége, férfias és/vagy nőies személyisége, ha vannak titkai?

Én mindig is utáltam, hogy az egyik fél tudja a másikról, hogy vagy nem mond igazat, vagy valamit eltitkol, s ezt teszi a MÁSIK FÉL IS, de azért ismerkednek, barátkoznak, szerelembe esnek, netán házasodnak>>>ezzel a tudattal(!) Ezek szerint mondhatjuk, úgy általánosságban, hogy hazugság(okba)n éljük le az életünket? Na de akkor hogyan számolsz el az Istened felé? (Én ateista vagyok, de a kérdés attól még kérdés marad)

Csak úgy közbevetőleg kérdezem: mit gondolsz, az állatok hazudnak egymásnak? Gondolj arra, miközben szagolgatják egymás hátsóját, s nem tetszik a másik szaga, akkor annak nem adnak hangot ill. testbeszédük ezt nem árulja el? Na? Na ugye, hogy igazam van!

Lehetetlen emberi kapcsolati modellbe azért nem akarnálak belekényszeríteni, hogy például holnaptól tessék szagolgatni a másik partner hátsóját és/vagy nemi szervét, holott lehet, ez vinne közelebb az őszinte igazsághoz, nemde?

Összegzés helyett: általános megoldó képlet nincs, én sem azt keresem, de a megoldás egyik lehetséges alternatívája kellene legyen, hogy kezdeményezd a pároddal a beszélgetést, ha még oly kényelmetlen is lesz számodra, mert hidd el, néma gyereknek még az anyja se..., hát még a párja...!?

A cikket írta: aszir

10 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. augusztus 18. 11:10
Nézd aszir egyetértek a dolgokkal amiket írtál. A legfontosabb a kommunikáció és ez nemcsak a férfi - nő viszonyban van így, hanem mindenütt.
2010. április 25. 00:15

megtekintés Válasz erre: cséplőke - 2010. április 24. 23:03

Ha már a sértődöttség, a fájdalom, a keserűség falat vert két ember közé, akkor nehéz azt a "bizonyos" beszélgetést elkezdeni. Különösen akkor, ha életünk párja hozza a "társadalmi elvárások" feléje irányuló leghülyébbikét /bocsánat/, nevezetten az "erősebb nem" nem fog leállni lelkizni. Bár lehet, hogy szükségét érezné, és lelke mélyén érzi, hogy ez lenne a helyes, az otthonról hozott konvencionális felállást nem képes felrúgni, még egy beszélgetés erejéig sem. /És még szerencsés az ember, ha a megoldatlan problémát nem az erősebb jobb kezével oldja meg! Jelzem nagyon fájdalmas, az ilyen "beszélgetés"/ Sok ismerősöm van, aki "ezt a fajta" pasit kedveli, viszont -boldogok a lelki szegények- ők nem igénylik a beszélgetést sem! A legborzasztóbb, hogy a hiányát sem veszik észre!

Az utolsó mondatod rádöbbentett egy valós jelenségre: elbizonytalanodtam abban, hogy a jobbkezes pasikat kedvelők, vagy a lelki szegénységben boldogok vannak-e többségben? Érdemes lenne ilyen irányú kutakodást ill. felmérést végezni, s lehet nem csak én, hanem a férfitársadalom is döbbenten állna a statisztika - mindenképpen lesújtó - eredménye láttán!?
2010. április 24. 23:03
Ha már a sértődöttség, a fájdalom, a keserűség falat vert két ember közé, akkor nehéz azt a "bizonyos" beszélgetést elkezdeni. Különösen akkor, ha életünk párja hozza a "társadalmi elvárások" feléje irányuló leghülyébbikét /bocsánat/, nevezetten az "erősebb nem" nem fog leállni lelkizni. Bár lehet, hogy szükségét érezné, és lelke mélyén érzi, hogy ez lenne a helyes, az otthonról hozott konvencionális felállást nem képes felrúgni, még egy beszélgetés erejéig sem. /És még szerencsés az ember, ha a megoldatlan problémát nem az erősebb jobb kezével oldja meg! Jelzem nagyon fájdalmas, az ilyen "beszélgetés"/ Sok ismerősöm van, aki "ezt a fajta" pasit kedveli, viszont -boldogok a lelki szegények- ők nem igénylik a beszélgetést sem! A legborzasztóbb, hogy a hiányát sem veszik észre!
2010. április 23. 21:45
mert a hallgatáshoz és a durcáskodáshoz elég egy ember, de a megoldáshoz már kettő kell ebben a vonatkozásban...
2010. április 23. 16:38

megtekintés Válasz erre: aszir - 2010. április 21. 18:23

Nagyon jó a párosításod: sértődés, vagy őrlődés? Ha valóban ilyen férjet fogtál magadnak, akkor igyekezz türelmesen, ám minél előbb felemelni magadhoz érzelmi szinten: amikor őszintézel vele és sértődöttet játszik, akkor állj át egy másik taktikára az eredményes stratégia érdekében, tehát inkább engedd beszélni, sőt kérdezgesd...talán partner lesz ebben...de csak óvatosan, hogy az a szegény galamblelke meg ne sérüljön közben...s majd csak a legvégén szembesítsd önmagával>>>ha elvárja, hogy megértsd, akkor fordítva miért nem? Mi az amiben közös az álláspontotok? Annak mentén keressétek a megoldást, s ne azon kívül!

Igen ,nagyon igazad van próbálom így, eddig is ezeket szem előtt tartva lavíroztam.
Ezután is ezt teszem csak fáradok ...
Köszönöm a tanácsodat erősít is egyben.
2010. április 21. 18:23

megtekintés Válasz erre: juanitasenorita - 2010. április 21. 15:38

Ez a cikked is teljesen reálisan mutat rá a problémákra házasságokban,párkapcsolatokban.
A kommunikáció hiánya.
Nyilván mindkét fél a maga szemszögéből nézi a problémát s nem vagyunk egyformák s nem fogadjuk egyformán a másik őszinteségét sem.
Az én tapasztalatom az utóbbi időben kapcsolatunkat nézve , amikor leülünk s őszintén elmondom azokat a dolgokat amelyek bennem vannak és szeretném megbeszélni,mindig sértődés a vége a férjem részéről.
Sokszor meghasonlok önmagammal s egyfajta befelé fordulás jellemző rám emiatt.Ha őszinte vagyok sértődés ha magamban tartom őrlődés a vége.
Nehéz és egyedi helyzetek vannak.
Igazad van és bármilyen az adott szituáció jobb az őszinte beszélgetés mint a semmilyen!
Köszönöm,hogy olvashattam.

Nagyon jó a párosításod: sértődés, vagy őrlődés? Ha valóban ilyen férjet fogtál magadnak, akkor igyekezz türelmesen, ám minél előbb felemelni magadhoz érzelmi szinten: amikor őszintézel vele és sértődöttet játszik, akkor állj át egy másik taktikára az eredményes stratégia érdekében, tehát inkább engedd beszélni, sőt kérdezgesd...talán partner lesz ebben...de csak óvatosan, hogy az a szegény galamblelke meg ne sérüljön közben...s majd csak a legvégén szembesítsd önmagával>>>ha elvárja, hogy megértsd, akkor fordítva miért nem? Mi az amiben közös az álláspontotok? Annak mentén keressétek a megoldást, s ne azon kívül!
2010. április 21. 15:38
Ez a cikked is teljesen reálisan mutat rá a problémákra házasságokban,párkapcsolatokban.
A kommunikáció hiánya.
Nyilván mindkét fél a maga szemszögéből nézi a problémát s nem vagyunk egyformák s nem fogadjuk egyformán a másik őszinteségét sem.
Az én tapasztalatom az utóbbi időben kapcsolatunkat nézve , amikor leülünk s őszintén elmondom azokat a dolgokat amelyek bennem vannak és szeretném megbeszélni,mindig sértődés a vége a férjem részéről.
Sokszor meghasonlok önmagammal s egyfajta befelé fordulás jellemző rám emiatt.Ha őszinte vagyok sértődés ha magamban tartom őrlődés a vége.
Nehéz és egyedi helyzetek vannak.
Igazad van és bármilyen az adott szituáció jobb az őszinte beszélgetés mint a semmilyen!
Köszönöm,hogy olvashattam.
2010. április 12. 21:51
29 látogató, 8 hozzászólás és 3 szavazat? itt valami nagy aránytalanság lépett fel: "A nem szól hozzám" a gyakorlatban is így néz ki....heheh
2010. április 8. 21:47
oké, felvettelek a címlistámba és a SKYPE- OMRA IS
2010. április 8. 17:43
rendben, én benne vagyok, de hogyan gondoltad az együtt írást?
2010. április 8. 16:33
köszönöm szépen a sok csillagot
2010. április 8. 15:47

megtekintés Válasz erre: smartee - 2010. április 8. 13:29

Mi lenne a társadalommal,ha mindenki őszinte lenne???Kataklizma!!!!Iszonyú földindulás, globálisan.Ha egészbe beleértjük a politikát is,? Az előző, köbös összefüggésben.Eltartana egy darabig,de tisztulás lenne,mindenféle értelemben.
Hogy ez naivitás??Ez elvárhatóság!!
Maradjunk a párkapcsolatnál! Szinte a legkisebb egysége a társadalomnak,ilyeténképpen mintája is.

Kakukktojás vagy a férjek,férfiak között ezzel a nézettel,bár úgy gondolom bölcsülésed hozadéka e nézet.Nagyon üdvös.

Vajon miért nem kommunikálnak a férjek a párjukkal???Tudod a választ??
Nem tudnak?,nem ismerik a párjukat,? nem tartják szellemi társnak?,....
Ez olyan "női" dolog felkiáltással tovább lépnek?Szorítkozva arra,hogy mit főzzünk holnap,vagy ki söpör havat,,vagy hasonló béna dolgok.
Minden fiatal férfi kezébe adnám Marshall Rosenbergnek a könyvét a Zsiráf-nyelvről.Nem szégyen tanulni egy férfinak sem.Kérdezni kellene,Te mit szeretnél,hogyan szeretnéd???Tudni a másik vágyát,álmait,elképzeléseit.
Ez megint naivitás???Nem gondolom.
A párkapcsolat nem csak szerelem,és szeretet,hanem bizalom,becsülés,tisztelet,emberként,nőként,férfiként az egyetlenség kölcsönös érzésével.

remekműbe illő válaszodat érdemes lett volna beillesztenem a blogomba, de már késő bánat....majd legközelebb figyelembe veszem
2010. április 8. 13:29
Mi lenne a társadalommal,ha mindenki őszinte lenne???Kataklizma!!!!Iszonyú földindulás, globálisan.Ha egészbe beleértjük a politikát is,? Az előző, köbös összefüggésben.Eltartana egy darabig,de tisztulás lenne,mindenféle értelemben.
Hogy ez naivitás??Ez elvárhatóság!!
Maradjunk a párkapcsolatnál! Szinte a legkisebb egysége a társadalomnak,ilyeténképpen mintája is.

Kakukktojás vagy a férjek,férfiak között ezzel a nézettel,bár úgy gondolom bölcsülésed hozadéka e nézet.Nagyon üdvös.

Vajon miért nem kommunikálnak a férjek a párjukkal???Tudod a választ??
Nem tudnak?,nem ismerik a párjukat,? nem tartják szellemi társnak?,....
Ez olyan "női" dolog felkiáltással tovább lépnek?Szorítkozva arra,hogy mit főzzünk holnap,vagy ki söpör havat,,vagy hasonló béna dolgok.
Minden fiatal férfi kezébe adnám Marshall Rosenbergnek a könyvét a Zsiráf-nyelvről.Nem szégyen tanulni egy férfinak sem.Kérdezni kellene,Te mit szeretnél,hogyan szeretnéd???Tudni a másik vágyát,álmait,elképzeléseit.
Ez megint naivitás???Nem gondolom.
A párkapcsolat nem csak szerelem,és szeretet,hanem bizalom,becsülés,tisztelet,emberként,nőként,férfiként az egyetlenség kölcsönös érzésével.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: