Egy csodálatos orvos

2010. június 22. - Látogatók száma: 565

Avagy a keveset beszélő, sokat mondó doki esete.

Már 10 éve voltunk házasok.
Jobban szerettük egymást mindennél, de nem telt el úgy nap, hogy ne veszekedtünk volna valamin.
Amolyan se veled, se nélküled a kapcsolatunk.
Úgy gondoltuk, hogy talán jobb lenne szakember segítségét kérnünk.
Talán egy "agyturkász" jobbá tudná tenni a kapcsolatunkat.
Csalódnunk kellett: amellett hogy sokba került, még talán rosszabb lett.
Miután átestünk az első doki próbálkozásain, igencsak elkeseredtünk, hiszen azt vettük észre, akármit mond, rajtunk nem segít, így biztos hogy, mi rossz házasok vagyunk...
Így ment ez az elkövetkezendő 5 orvosnál.
Hittük, hogy nem bennünk, hanem az orvosokban van a hiba.
De minden egyes alkalommal csak az a gondolat erősödött bennünk, hogy mégsem egymásnak teremtett minket az Isten...
Ekkor jött a váratlan fordulat.
Adtunk még egy esélyt magunknak és a dokinak, és felkerestünk egy utolsót.
Egy idős bácsika volt, megkopott "rendelővel".
Végighallgatott minket és egyfolytában mosolygott.
A végén nem kezdett hosszú mondókába, mindössze ennyit mondott:
- Kedveseim! Gondoljatok bele most abba, hogy meghalt egyikőtök és a másik ott áll a sírjánál. Mi lenne az, amire gondoltok? Hogy megint a fejéhez vágjatok valamit? Hogy mivel lehetne újra kikezdeni a másik oldalát? Vagy esetleg arra, hogy bárcsak itt lenne, soha többé nem veszekednék vele. Minden nap gondoljatok arra, hogy ez a pillanat bármikor eljöhet és addig kevés az idő. Abban a kis időben szeressétek egymást.
Ennyi volt, de az életünk teljesen megváltozott.
Soha többé nem veszekedtünk.
Sokszor van, hogy ránézek és eszembe jutnak a doki szavai.
Összeszorul a szívem, szemeimbe könny fut és mérhetetlen boldogságot érzek, hogy még itt van velem. Ilyenkor oda megyek hozzá, átölelem, megcsókolom és a fülébe súgom:
- Nagyon szeretlek!