A könnycseppek visszafelé száradnak II.

Látogatók száma: 46

A könnycsepp szemedben az én szívemben tőr.

Mert csak kitartó szeretettel és szerelmes csókokkal borítva, minden csak egy álom számomra. Nem vagyok szerelmes beléd, nem tudok róla legalábbis. Minden amit érzek a fájó bizonytalanság, és nem tudok köztetek különbséget tenni. Egyik jobban szeret, másik viszont vonzóbb. Kell a változás, a változatosság. Erre egyszer megjelent a férfi szemében a könny, és fájdalmas változáson ment keresztül. Engem szeret, de nekem nincs már érzésem...A sok könny, amely távozik lelkem mélyéről és szívem csak panaszkodik, már nem fáj, csak hiányzik. A szerelem egy változás, a gondolat és az érzelem párosul vággyal esetleg test a testtel összeér. Ajkai ajkaimat csókolja, de nem borítja testemet a valóság, mindent vagy semmit. Ez az én kritikám, az életben a szerelem csak egy bontogató szárny, mellyel szárnyalhat egyik és másik. Nincs már szenvedés, nincs már kacagás, megszokottá válsz, és erre talán több is mint válasz, fordítsanak nekem hátat, hatoljon és hasson meg az őszinteség, de választ már kapok arra, miért visszafelé száradnak? Mert minden ami felszárítja már csak a padló. Amikor ott találom magam a depresszióban, nem tudok annyit adni és viszonozni. Tőled kapom az életem, Te feltétel nélkül szeretsz. Én idióta pedig nem veszem észre, ha bántalak. Ezért bántalak, mert érzéseim elfajultak, mert nem vagyok nyitott. Pedig könyvem és életem nyitva, új és izgalmas dolgokat írok belé. Veled lenni olyan, mint a jó pásztor és a fekete báránya, aki kilóg a sorból. De választanom kellene, odaadás és szeretet, vagy szerelem és szenvedély, esetleg a bánatos égbolt a szenvedés felé tartva, felnézek és könnycseppjeim már legördülnek de nem a földre, hanem testedre és verejtékezem, mert fáradt vagyok. Nem tudlak igazán szeretni, nem vagy számomra senki, aki megríkat és eltávolodik tőlem, csak egy lehet, akit szeretek fájdalommal. Elszámolok magammal, és ezer, meg tízezer napot azzal töltök, hogy téged szeresselek, jobban mit amennyire Te szeretsz, nem tudok viszont látni könnyeimtől, csepp a tengerben minden fájdalmam, és sokszor kiönt mint egy vad folyó a medréből, de a holnap mindig felszárítja, nem találom a szavakat, arra hogy téged elfogadlak...nem akarok mást, csak hogy meg ne alázz!

A cikket írta: Zsüsztin

előző cikk következő cikk

0 szavazat