A zöld szemű szörnyeteg
Látogatók száma: 145
A féltékenység úgy fúrja be magát a lelkedbe, mint kukac az almába.
Szállítmányozási cégünknél Laura az egyetlen női alkalmazott, akit mindannyian a tenyerükön hordunk, miután bármikor számíthatunk a tanácsaira, ha gondunk akad asszonnyal, gyerekkel vagy barátnővel, anélkül, hogy bizalmas beszélgetésünk harmadik fél fülébe jutna.
Megjelenését tekintve, a negyvenes évei közepén is elegáns, ápolt szépasszony, akinek lányos alakján végigfut az éhes férfiszem. Tegeződünk ugyan, mégsem fordul elő, hogy bárki közülünk pimaszkodni merjen vele, még egy kétes megjegyzés erejéig sem. Persze tiszteletből, és nem amiatt, hogy egyetemista fiai fekete öves karatésok, és mindketten képesek egyedül is megvédeni anyjukat akár egy komplett focicsapattal szemben is.
A központunk, irodástul, műhelyestül és telephelyestül, a város határában, az országút bevezető szakaszán, mintegy hathektáros területen helyezkedik el. Sok nekünk ez a terület, ezért a tulaj kettéválasztotta, és másik felén kamion pihenőt alakított ki, folyamatosan üzemelő motellel és étteremmel együtt.
Laura szigorú gazdasági vezető, a tulajdonos is tudja, ha valamit szóvá tesz, arra oda kell figyelni. Amióta nálunk dolgozik az asszony, egyetlen hatósági vizsgálat után sem kapunk büntetést, és adóelmaradás sem jellemző a cégre.
Az utóbbi néhány hétben azonban egyre szótlanabb Laura, szeme alatt karikákat fedezek fel, s mintha mosolyából is hiányozna a korábbi melegség. A szervizműhely vezetőjeként reggel azzal kezdem a napot, hogy leadom a beszerzendő alkatrészekre a megrendelést, és annak egy példányát, meg a szervizlapokat leadom Laurának. Együtt kávézunk, ez a praktikus, mert ez idő tájt érkezik Krisnyák Karcsi, aki tulajdonosként és egyszemélyi vezetőként rendszerint velünk kezdi a napot, kiadja az új feladatokat, egyben lehetőséget ad arra, hogy megbeszéljük a folyamatban lévő munkákkal kapcsolatban felmerülő problémákat. Közvetlenül utánunk a diszpécserek eligazítása következik, majd átmegy a vendéglőbe reggelizni, utána délig dolgozik, és elmegy. Este hat körül visszajön, és ismét itt tölt egy jó órát.
Karcsival együtt járunk középiskolába, így természetesen tegeződünk. Nagy nőfaló hírében áll, ezért a felesége nem engedi, hogy titkárnőt tartson, ám Karcsi csak nevet a dolgon és három-ötévente pályakezdő közlekedésmérnököt vesz fel személyi titkárnak, aki azon kívül, hogy elkészíti a cég tevékenységének elemzésére vonatkozó számításait, és komplett döntés előkészítő tanulmányokat készít szinte minden hónapban, ellátja a titkárnői feladatokat is. Eleinte persze mindegyik fiatalember berzenkedik ez ellen, ám hamar belátják, hogy a viszonylag magas fizetésért meg kell dolgozni, és annyit tanulhatnak Krisnyák mellett, mint az más munkahelyen lehetetlen lenne. Ráadásul a rátermettebb titkárokat Karcsi magával viszi a komoly üzleti tárgyalásokra is.
Emil, a jelenlegi titkár, komolyan veszi a feladatát. Rendszerint öltönyben, nyakkendőben jár, s télen-nyáron naponta egyszer terepszemlét tart, melynek eredményeként a hathektáros területen nem lehet letépni egyetlen fűszálat sem anélkül, hogy arról ne értesülne. Agya elraktározza a legkisebb hírt, adatot és információt, mert soha nem tudni, mikor melyikre lesz szüksége.
- Dénes bá, legyen szíves – szól utánam, pedig már mennék a műhelybe, mert Karcsi újabb extra személygépkocsi javítással bíz meg, holott reggelig két teherautót helyre kell pofoznunk, mert indulnak vele Prágába.
- Mondd gyorsan, Emil, nem nagyon érek rá.
- A Főnök küldi ezt a borítékot, azt mondja, nagyon fontos.
Látom a tekintetéből, hogy pontosan tudja, mit rejt a boríték. Hiába kérdeném, nem mondaná meg. A négy szolgálati kismotor ott áll az iroda épület előtt. A piros a főnöké, a kék a titkáré, a fehér a diszpécseré, a zöld meg az enyém. Túl nagy a terület ahhoz, hogy gyalogosan közlekedjünk.
Szikrázóan süt a nap, nem is baj. A feleségem és a lányom egy hetet a nagymamánál töltenek Gyulán, legalább mehetnek a fürdőbe és kedvükre pancsolhatnak. Magunkra maradunk a fiammal, és most is a fülembe csengnek a reggeli búcsúszavai: apa, ne számíts rám, vacsorára, ráérsz hazajönni, majd reggel találkozunk.
Felpattanok zöldikémre, hajtok a műhelybe és a borítékról teljesen megfeledkezem. Az öltözőben sem venném észre, ha a Zsolti gyerek nem ugratna, Laci bá, ha borravalót fogad el, legalább ne lógjon ki zsebéből a boríték! Még elhagyja!
Karcsi macskakaparás írásával a noteszlapon egy sor: vidd el Laurát a vendéglőbe, és hozzátűzve két C jelű menüjegy, amely azt jelenti, hogy aki azzal fizet, annak cehhét a cég állja.
Szóval a nőcsábász Krisnyák barátom mégsem egy érzéketlen fatuskó, ha neki is feltűnt Laura viselkedésének változása és aggódik a főkönyvelője miatt.
Negyedóra múlva a langyos víztől némileg felfrissülve, kopogtatok Laura irodájának ajtaján.
- Tessék, gyere be!
- Szervusz, szépasszony! Csak nem most akarod behozni a lemaradást?
- Szervusz, édes Dénes! Maradok még, néhány könyvelési tételt még le akarok ellenőrizni. Menj csak, reggel találkozunk.
- Nem úgy van az, Laura! Ma szalma vagyok, és meghívlak egy gyors vacsorára!
Elmentek a női családtagok a nagymamához, a fiam meg csajozik, igazán nem hagyhatod, hogy otthon, bús magányomban költsem el a szendvics vacsorámat, mert jól tudod, hogy egy rántottát sem tudok tisztességesen elkészíteni!
A nőknek mindig az érzelmeikre kell hatni, erre emlékszem fiatalkoromból, bár, bevallom, a feleségem és a lányom sem hagyja, hogy erről tartósan elfeledkezzem.
- Megígérem, hogy utána hazaviszlek.
- Ne viccelj, nem vagy kocsival.
- Dehogynem. Villamoskocsival. No, jó, nem viszlek, kísérlek.
- Azt lássa meg a férjem!
- Megláthatja. Legfeljebb megiszunk vele egy sört. Vagy kettőt.
- Bár úgy lenne – szalad ki a száján, s azonnal megbánja.
Látom a zavart az arcán, és úgy teszek, mintha nem is hallanám.
- Ihatok egy konyakot?
- Akár kettőt is!
Lezárja a számítógépét, majd szokás szerint megkezdi a rendrakást az íróasztalán, de ezt már nem hagyom, elkapom a csuklóját.
- Laura, nagyon régen randevúztál, miért akarsz megváratni?
- Ez nem randevú.
- Nem, de ne várass, kérlek, mert szomjan halok.
A kisvendéglő teraszán nincs szabad asztal, benn, az étteremben még akadna, de intek Vilmosnak, a főpincérnek és kézen fogva vezetem Laurát a galériára, ahogy egyetlen asztal árválkodik, négyszemélyes terítékkel.
- Szóval, Karcsi küldött! – állapítja meg, miközben kihúzom a székét, és helyet foglal.
- Szóval, Karcsi fizet, mi, a két barát pedig, dőzsölünk a cég pénzén.
Átellenben foglalok helyet, így illik.
- Nézd, Laura, figyellek egy ideje és nem tetszel nekem. Mint látod, Karcsinak sem. Ha Krisnyákban nem tör fel az aggodalom, akkor is elkapnálak egy fordulóra, csak nem itt, hanem benn a városban.
Vilmos barátunk a főpincérek doyenje, igazi régi vágású öregúr. Három bontatlan üveg röviditalt tesz az asztalalunkra, hozzá illő poharakkal, meg jeget és kristályvizeket, majd enyhe meghajlással átnyújtja Laurának az egyik étlapot, a másikat pedig nekem nyújtja:
- Dénes úr, negyedóra múlva jöhetek felvenni az ételrendelést?
- Természetesen, Vilmos úr! – közben a zsebébe csúsztatom Krisnyák menüjegyeit egy ötezres társaságában.
Piciny bólintással jelzi, hogy rendben van a dolog, és kifelé menet bekapcsolja a hangulatvilágítást, és behúzza a függönyt, nehogy bárki belásson, mit is művelünk kettesben.
Laurának konyakot töltök, magamnak vodkát, majd két vizespoharat félig megtöltök jégkockával, és arra öntöm az egyébként is hideg kristályvizet.
- Egészségedre!
Koccintunk és látom, hogy kolléganőm egyszerre lezúzza a pohár tartalmát, pedig felesnél biztos több volt benne.
Nagy játékos az öreg, mert tudja, ha a vendég magának tölt, akkor jobban fogy az ital, a végén csak a maradékot kell - ha marad - lemérni és azonnal kiderül, mennyit ivott a kedves vendég.
Töltöm a következő italt, közben fecsegek, mindenféle butaságot, a negyediknél már Krisnyákkal közös csaklijainknál tartok, amikor Vilmos úr elköhinti magát.
Megrendeljük az ételeket, ebédnek már késő, vacsorának meg korán lenne, egyszerűen éhesek vagyunk.
Oldódik Laurában a feszültség. Sztorizgat a fiairól. Csillog a szeme és úgy mesél, hogy a legegyszerűbb kis történetét is átszövi a humor vagy az irónia, melytől nevetnem kell.
Vilmos úr varázslóiskolai oklevéllel is rendelkezhet, mert alig negyedóra múlva hozza ételeinket, a frissen sült, rántott, marinírozott finomságokat, más alkalmakkor ezekre órákat kellett várnunk.
- Elloptam a más vendégeknek készült ételeket, hogy Dénes úréknak ne kelljen várniuk! – súgja a fülembe. - Milyen italt hozhatok, hölgyem? – fordul mosolyogva Laura felé. Tőlem nem kérdezi, mert húsz éve sört iszom.
Kisvártatva hozza a bort, kinyitja, tölt nekem egy kortyot, majd teletölti Laura poharát és az üveget diszkréten a nekem odakészített öt üvegsör mellé teszi. Tudom, hogy minimum egy órán keresztül más elfoglaltsága lesz, mintha elfelejtene bennünket.
Finomak az ételek, mindegyikből két adagot kapunk, mert Vilmos úr tudja, mi illik.
Vacsora közben lebonyolítunk öt telefont. Először a fiam keres, hogy mégsem találkozunk reggel, sőt, talán a héten sem, majd hazaugrik néhány ruhadarabért, de kihasználja a hetet és a barátnőjénél múlatja az időt. Laurát is a fiai hívják, öt perc különbséggel, hogy éppen milyen teendőik miatt nem érnek haza vacsorára. Majd a feleségem hív, hogy péntek délután menjek utánuk, mert szombaton Béla bácsiék kerti sütögető partit tartanak, és számítanak rám. Ötödikként Laura férje közli, hogy ismét túlórázik, ne várjanak rá a vacsorával, későn ér haza.
Egy pillanat alatt elmegy Laura étvágya. Remeg a keze, amint a kristályvizes pohár után nyúl és úgy issza, mintha napok óta szomjazna. A félig olvadt jégkockák hangosan koccannak, amikor leteszi a poharat.
- …és ez így megy a hét öt napján. Biztos, hogy van valakije. Megcsal. Nem beszél. Kerül. A fiaink is felveszik az apjuk tempóját. Ebből már elegem van. Elválok. Megalázó ez az egész szituáció.
- A szex, az működik közöttetek? Vagy már az sem?
Elpirul. Ez a válasz nem tetszik nekem.
Töltök neki még egy konyakot.
- Bocsáss meg, nem kellene kíváncsiskodnom. Miből gondolod, hogy megcsal? Rúzsfoltot találtál az ingén? Vagy idegen női parfümtől illatozik a zsebkendője? Piros tanga volt a zsebében?
- Ugyan, hová gondolsz? Ennél sokkal rafináltabb. Vigyáz a külsőségekre. Minden negyedévben eltűnik néhány napra. Ha kérdezem, nem válaszol. Időnként dühösen rám kiabál, hagyjam békén, nincs senkije. Dénes, én ezt nem bírom tovább! Egy hónapja Viagrát tettem a kávéjába. Úgy sem ment… szültem két gyereket… öregszem… az a másik nő is megöregszik egyszer…
Eltorzul az arca a néma zokogástól. Könnyei végig csorognak az arcán. Legszívesebben ölbe kapnám, és meg sem állnék vele az első szállodáig. Nyugalom Dénes, házinyúlra nem lövünk!
Töltök neki még egy pohár konyakot, magamnak meg kristályvizet.
Megjelenik Vilmos úr, két forró feketével.
- Dénes úr, hívjak taxit? Vagy pihenésre vágynak?
- Maradjunk a taxinál.
- Dezsőke jó lesz?
- Rendben.
Dezsőke a mosogatófiú, aki készségesen haza fuvarozza a C menüs vendégeket, ingyen. A taxiköltséget a vendéglői számlához csapják.
Diszkrét Dezsőke, soha nem beszél ezekről a fuvarokról, de vezetés közben be nem áll a szája. Most éppen a keresztapja prosztata problémáiról tart kiselőadást, mintha az érdekelne bennünket, még azt is részletezi, hogy a Kemenes prof kezeli, és negyedévente több napra kontrollra be kell feküdnie a kórházba, a kísérleti gyógymód miatt.
Laurával a hátsó ülésen utazunk, ráhajtja vállamra a fejét, elpilled. Nagyon szép ez az asszony, el sem tudom képzelni, hogy miért csalja meg a férje, aki nem egy Adonisz. Találkoztam néhányszor Andorral, a céges össznépi bulikon, amikor családostul összecsődülünk és kiisszuk, esszük Karcsit a vagyonából.
Andor szemüveges, vékony, magas férfi, matematika, fizika szakos középiskolai tanár, aki nehezen oldódik a szókimondó, dörzsölt, vagány sofőrök között. Ám amint megszokja a stílusukat, egyből a társaság központja lesz, mert dőlnek belőle a humoros történetek. Beszéd közben is gyakran a feleségét figyeli, láthatóan büszke rá.
Zuglóban, egy csendes mellékutcában állunk meg a hatlakásos társasház előtt, melynek földszintjén laknak Lauráék. Ha jól emlékszem, ezüst Hondájuk van, a ház előtt azonban nincs ott a kocsijuk. Ezek szerint Andor még nincs otthon, pedig kilenc körül jár az idő.
Elbúcsúzom Laurától, megvárom, amíg bemegy a lépcsőházba és megkérem Dezsőkét, tegyen egy kört, utána kiszállok és mehet vissza.
Megkívánom a cigarettát, pedig éppen leszokóban vagyok, de a tartalék doboz ott lapul a zsebemben. Leülök a szomszéd épület kerítésének szegélyére és rágyújtok.
Egyre csak Laura szavai járnak az eszemben: Időnként dühösen rám kiabál, hagyjam békén, nincs senkije. Dénes, én ezt nem bírom tovább! Egy hónapja Viagrát tettem a kávéjába. Úgy sem ment…
Már rég az eszembe juthatott volna Dezsőke keresztapja kapcsán!
Befordul az utcába az ezüstszínű Honda. Elnyomom a cigarettát és éppen akkor érek oda, amikor Andor kiszáll a kocsiból, kezében egy paksaméta papírral.
Megszólítom, meglepődik, de széles mosollyal nyugtázza, hogy meghívom egy korsó sörre a közeli presszóba, ahol azonnal megcélzom a mosdót, elvégre az öt üveg sör már tetemes mennyiség. Nem beszélve a kristályvízről.
Miről beszélget két pasi? Természetesen a sportról, a munkáról, a politikáról és a nőkről.
Szerencse, hogy Andor veséje sem porzik már, elmegy a mosdóba. Megnézem az asztalon hagyott négyrét hajtott paksamétát és kissé homályosak már a betűk, mégis kisilabizálom a címét: a Prof. Dr. Kemenes Ádám, prosztata gyógyszeres kezelés, 2. számú kísérlet, 5. számú teszt.
Fellélegzek, és tőlem telhetően visszaállítom a paksaméta eredeti állapotát.
Oldódik Andor, már vigyorog, itt az ideje, míg folyamatosan beszélek, előadnom a lopott holmit, de nem olyan egyszerű, mert folyamatosan beszélek, fejben, csak a nyelvem kisebb sebességgel forog, mint az eszem.
Zűrösen előadok egy történetet a feleségem barátnőjéről, aki válni akar a férjétől, mert nem tudja, hogy a házaséletük hiátusát a pasi prosztata problémája okozza.
- Tényleg válni akar?
- Tényleg.
- Hmmmm, az gáz…
- Nagy gáz.
Barátian hátba vágom, szegény majdnem lefejelni a korsót, és rávigyorgok:
- Velünk ez nem fordulhat elő, ugye, öreg?
Egy saroknyit kell sétálnom a villamosig. Büszke vagyok magamra, megmentem Laura házasságát.
Mire hazaérek, már megint feszít a hólyagom.
Miért nem jön sugárban, mint máskor?
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Akkor már megint ki hozza a több áldozatot?
Ha egy férfi tüsszent egyet, máris halálos beteg, úgy kell vele bánni, mint egy ötéves gyerekkel. Ám ha valami komolyabb baja van, akkor hallgat róla, mint a csuka.
Pussz: Yolla
Szia, Évi!
Ha egy férfi tüsszent egyet, máris halálos beteg, úgy kell vele bánni, mint egy ötéves gyerekkel. Ám ha valami komolyabb baja van, akkor hallgat róla, mint a csuka.
Pussz: Yolla
Ismét egy Tőled megszokott
kiváló írást olvashattunk!
Csak ismételhetem magam:
- Gratulálok a művedhez!
Pussz: emillio
Nem minden az, aminek látszik! Sajnos, hajlamosak vagyunk a legkézenfekvőbbre gondolni, ahelyett, hogy utána néznénk a dolgoknak.
Pussz: Yolla