újabb események régebbi események további események
17:19
wadbikaiy válaszolt egy szavazásra
17:19
wadbikaiy új cikket töltött fel
17:13
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
16:03
Black Ice módosította a cikkét
15:37
Black Ice új cikket töltött fel
07:20
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
16:53
Új cikk került fel a weboldalra
14:57
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
12:27
Black Ice módosította a cikkét
12:12
Black Ice új cikket töltött fel
16:04
Új cikk került fel a weboldalra
17:25
Új cikk került fel a weboldalra
14:47
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
13:34
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
12:16
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
11:46
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
05:42
wadbikaiy új cikket töltött fel
05:35
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
19:24
Black Ice módosította a cikkét
18:30
Black Ice új cikket töltött fel

Béla szeszélye

2013. június 25. - Látogatók száma: 58

Bepislant a nap az ablakon, jelezvén, hogy feljött az égre, ébresztő, Blanka. Az elmúlt negyvenhat évben reggelente erre kel fel, és ezzel a szokásával nem hagy fel akkor sem, amikor Béla halálával okafogyottá válik a korai felkelés.

Hiába, ami az emberbe belevésődik, azt nehéz kitörölni, s a nappal is hiábavaló lenne megbeszélni, hogy ráérne felkelni később is.

Fél hétkor már a piacon sétálgat, beszélget a kofákkal, vásárolni nem nagyon tud, csak másnaponként vesz némi gyümölcsöt és zöldséget, húst csak négynaponta, akkor is keveset. Ami bizonyos, négy friss ropogós kifli és egy liter tej az állandó napi penzuma, azzal egészen jól elvan, akkor is, ha nem telik többre.

Ismerik az árusok, előre köszönnek a mindig elegáns, szolid asszonynak.
- Jó reggelt Blanka néni, ma is korán kelt!

Időnként nylonzacskóba rejtett csomagot adnak neki, vigye gyorsan, ne lássák a többiek. Kinek-kinek a feleslegessé vált, eladhatatlan, esetleg szépséghibás, vagy túlérett áruit így kapja meg, ingyen, és ha jól beosztja, sokat spórolhat. Otthon megtisztítja a kapottakat, beteszi a mélyhűtő ládába, jól jön az még a nehéz napokon. A gyümölcsöket képes befőzni, akkor is, ha csak két kiló az egész. A spájz polcain ott sorakoznak a befőttek és lekvárok, melyekből a barátnőinek ajándékoz egy-egy üveggel, névnapra vagy születésnapra, karácsonykor pedig süteményekbe süti a kincseit, azzal lepi meg őket.

Mire végigjárja a piacot, a nap már erősen melegít, és úgy érzi, ideje hazamenni. A tömeg is egyre növekszik, a mozgólépcsőn egymás sarkában állnak az emberek, ezt nem szereti.
- Blanka néni! Blanka néni! – kiabál utána a Józsi, - engem se tessék kihagyni!

Visszafordul, elmegy két árus előtt és megáll a keskeny asztalon áruló nagydarab, középkorú férfi előtt.
- Jó reggelt, Józsikám! Azért nem álltam meg magánál, mert nagyon elfoglalt volt!
- Semmi baj, jó, hogy megláttam. Hoztam magának valamit!

Matat a pult alatt, végre kezébe akad a nagy csomag, láthatóan minimum három kilós, de nem látni, mi van benne.
- Veszkődtek otthon a kakasok, az egyiket reggel levágta az asszony, azt hoztam el magának. Tett mellé zöldséget is, ha levest is akar főzni belőle.
- Jaj, hogyan köszönjem meg magának, főleg a feleségének? Majd kitalálom, találkozunk még! Minden jót, Józsikám!

Örömmel cipekedik az öregasszony, villamosra fel, villamosról le, kétszáz lépés a megállótól a társasház, liftbe be, abból ki, és pihegve nyitja az ajtót, hogy az előszobában leejtve csomagját, kifulladva betántorogjon a nappaliba, lerogyjon a fotelbe és felhívja a legjobb barátnőit, meginvitálandó őket egy kellemes ebédre. Most nem spórol, megfőzi az egész kakast. Szóval, lesz ebből finom húsleves, meg pörkölt galuskával, a mellét pedig kifilézi, és tejfeles, gombás mártással tálalja, rizs körtettel. Mennyei étek valamennyi! Ráadásul mindhárom barátnője talál köztük fogához valót.

Az aranysárga nagy kakas konyhakészre feldarabolva, így a jó, nem kell az életlen késeivel ügyetlenkedni. Bizony, hiányzik Béla, még két év után is, nem csak azért, mert életlenek a kések. Nincs kivel szót váltani, perlekedni, összeveszni és kibékülni, éjszakánként nincs kire ráhúzni a paplant, ha kitakarózik, nincs kitől szombatonként nagy csokor virágot kapni és bókolni sem bókol neki már senki. Jó ember volt Béla, jobbat nem is kívánhatott volna. Csak két dologban nem engedett, nem akart gyereket és csütörtökönként éjfélkor ért haza, s nem volt szabad faggatni, hol járt és mit csinált.

Blanka nehezen fogadta el férje álláspontját a gyerekvállalást illetően, később azonban, ahogyan a barátnői gyerekei cseperedtek és egyre több gondot okoztak a szüleiknek, már nem is bánta, hogy mentesült az ilyetén gondok alól. Béla csütörtöki titokzatos útjainak idejére tarokk partikat szervezett, sőt, belépett egy kártya klubba is, ahonnan versenyekre küldték és így lett belőle nemzetközileg is jegyzett játékos. Szépen keresett a pénzdíjas versenyeken, ám soha nem rakta élére a garast, inkább utazgattak Bélával, hol külföldre, hol meg országon belül.

A versenyeken nyert trófeákat a nappaliban lévő két biedermeier üveges szekrényben tárolja. Lehet, hogy el kellene adnia, csak a helyet és a port fogja valamennyi.
A tűzhelyen párállnak az ételek, illatuk betölti az egész lakást.

A húsleves tetején tekintélyes aranysárga zsírkarikák ütődnek egymáshoz, oly egykedvűséggel, mint számítógép képernyővédőjén a színes gömbök. A pörkölt sem kuktában készül, hanem lassú tűzön, kell is neki vagy három óra, mire elkészül. Egyedül a mellhús párolódik kukta vákumban.

Blanka élvezi a nyitott ablakokon beáramló friss levegőt. Körülnéz a lakásban, elfoglaltságot keres, ám sehol egy szem por, az ablaküvegek is ragyognak, mosni sem kell, előző este bevasalta a ruhákat is, megteríteni az ebédhez még igencsak korai lenne.
Megvan! Átnézi a tarokkversenyeket kapott trófeákat és serlegeket. Kiválasztja azt a néhányat, melyet megtart, a többit értékesíti a bizományiban, vagy elajándékozza.

Hová is tette a szekrények kulcsait?

Csúfondárosan vigyorognak az üveg mögött a trófeák, tátott szájjal röhögnek a serlegek. Mi van, Blanka, megnyerni bennünket könnyebb volt, mint kivenni innen, a vitrinből?

Hatvannyolc éves, nem csoda, ha kissé feledékeny. Hová is tehette, hogy mindenképpen megtalálja, ha ki akarja nyitni a vitrineket? Á, megvan! A szekreter titkos fiókjában lehet, a végrendelete mellett.

Mint minden fontos dologról, erről is Béla döntött,arról, hogy a lakást Blanka nevére vegyék, az autót is, pedig az asszonynak jogosítványa sincs, és persze arról is, hogy készüljön végrendelet, melyben egymásra hagyományozzák a javaikat, a túlélő házastárs pedig szabadon rendelkezik kettőjük együttes vagyonával.

Jaj, de jó, hogy eszébe jutott!

A szekreter jobboldali fiókjaiban Blanka kincsei, a baloldaliakban pedig Béláé vannak. Érdekes, nem volt elég két év ahhoz, hogy férje fiókjait kinyissa és megnézze, mi rejlik bennük. Soha nem lépték át egymás privát szféráját.

Amikor Blanka a nemzetközi tarokk versenyekre készült és heti három alkalommal járt edzésre, Béla minden további nélkül ellátta a háziasszonyi teendőket is. Hasonlóképpen az asszony sem vette zokon, hogy férje kétévente a cégük németországi részlegénél töltött egy hónapot, mely idő alatt még telefonon sem jelentkezett. Bizonyos volt benne, hogy Béla visszajön, amint letelik a hónap, telis tele ajándékokkal, s amint megérkezik a repülőtérre, azonnal felhívja, egy óra múlva otthon leszek, édesem.

A titkos rekeszben megtalálja Bélának a berlini Humoldt Egyetemen szerzett diplomáját, alatta egy nagy boríték lapul, tele német nyelvű iratokkal és rengeteg fényképpel. Milyen érdekes, soha nem beszélt a férje a kinti egyetemi éveiről. Hohó, csakhogy ezek családi képek!

Platinaszőke, telt alakú, fiatal nőt ölel Béla, a következő képen féléves forma gyereket tart a karján. A közel száz fénykép szavak nélkül elmeséli a férje titkos életét.

Blanka éppen eltépni készül a borítékot, a benne lévőkkel együtt, amikor keze vékony biblia laphoz hasonló, vékony papírt érez. Óvatosan kiveszi és széthajtogatja.
Béla betegségtől remegő kézzel írott sorait olvassa:

„Drága Egyetlen Szerelmem, Blanka!
Amikor ezeket a sorokat olvasod, már nem leszek az élők sorában. Tartozom Neked egy nagy vallomással, melyet még házasságkötésünk előtt meg kellett volna tennem, de nem mertem, mert azt hittem, elveszítelek, melyet pedig nem éltem volna túl, annyira szeretlek.”

Blanka kiejti kezéből a levelet. Nem kell tovább olvasnia. Egyetemistaként Bélának gyereket szült egy német lány. Hozzájuk járt ki kétévente. A titokzatos csütörtöki programjai is valószínűleg ehhez a témához kapcsolódtak.

Percekig bénán bámul maga elé. Becsapottnak érzi magát.

Megkondul a Feneketlen tó melletti templom harangja. Dél van.

Feleszmél, összekapkodja a fiók tartalmát, férje levelével együtt, kiviszi a konyhába, előveszi a hatalmas mázas sütőtálat és abban elégeti az egészet. Száll a füst, szétviszi a lakásban, néhány levélpernye megtelepszik a bútorokon.

Egy órára kész az ebéd. Blanka írástól piros szemmel nyit ajtót a három barátnőnek, akik nagy lelkesedéssel üdvözlik. Ildi konyakot hoz, Mária bort, az édesszájú Lenke pedig egy tálca süteménnyel emeli az ebéd színvonalát.
- Jaj, csak nem égetted el az ebédet? – szimatol a levegőbe Ildi.
- Ugyan – torkolja le azonnal Lenke -, ez égett papír illata!

Mária érzi, ez ennél azért kicsit több, s csitítja a többieket:
- Blanka egész délelőtt miattunk fáradozott a konyhában, ti meg így letámadjátok!? Lehet, hogy megöregedtetek, de úgy viselkedtek, mint két fruska! Hozz csak poharakat, had’ itassam meg ezeket az antik bakfisokat! Addig legalább csendben lesznek!

A cikket írta: Yolla

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2013. július 2. 23:16
Hát igen, amiről nem tudunk az nem fáj. De semmi biztosíték arra, hogy nem derül ki!
Ez a Béla tényleg korrekt volt, hogy életében nem akart könnyíteni a lelkén azon az áron, hogy meggyónja Blankának.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: