Csillagvirág
Látogatók száma: 125
Minek megy az ember lánya a Légi Kutató-Mentő Szolgálathoz dolgozni??? Hogy az édes szülei és a barátnői halálra izgulják magukat...
Mikor először láttam ezt a pici nőt sírni, majd meg szakadt a szívem. Akkor még nem ismertük egymást, csak osztálytársak voltunk a hétvégi varázsló iskolában.
Egy helyzetgyakorlatban feltett kérdéstől tört el mécses. Kiültetésnek hívtuk. A társaság lélekbevágó kérdésekkel bombázta az „önként jelentkezőt”, akit a tanerő választott ki közülünk. Féltünk az ilyen pellengérre ültetéstől, néhányan mégis oda kívánkoztak. Megmérettetni akarták a lelküket, mit bír el, milyen fájdalmak jönnek a felszínre? Látszott a kiválasztotton, hol a gyenge pontja, mit kell erősíteni. Maguk számára is váratlan reakciókat produkáltak, ahogy szembesültek a kérdésekkel.
- Van, akinek hagyod magad szeretni? – kérdeztem.
Meglepve nézett maga elé, valami elindult ott a mélyben. Lehajtotta a fejét, a csendben alig lehetett hallani az elfojtott választ.
- Nincs.
Egyedül sírni, míg több tucat ember nézi, nem könnyű terápia. Végig sem gondoltam, mi történik. Egy mozdulattal kiléptem a sorok közül, már ott álltam előtte. Elvégre megríkattam. Nem jó érzés.
Hosszú másodpercekig álltunk összeölelkezve, a terem közepén. Az egyetlen kapaszkodó voltam, akitől a fájdalom, de egyben a segítség is jött. Azóta elválaszthatatlanok vagyunk.
- Gyere Drágám, – mert mindig így szólítjuk egymást – ha felénk jársz, nézd meg egyszer hol dolgozom. - hívott.
Pár éve nyáron úgy adódott, hogy Szolnokon vendégeskedtem egy barátomnál. A mostanihoz hasonló, majd’ 40 fokos hőségben remegett a levegő a mező felett. Álltunkban is folyt rólunk a víz. Néhány helikopter körözött a levegőben, egy másik felszálláshoz készülődött. Délceg, jóképű legények között láttam meg a barátnőmet, amint rutinosan hajtogatta az ernyőjét. Aznap már a sokadik alkalommal. Otthonosan mozgott a társai között, akik szélesen vigyorogtak, mikor bemutatott néhányuknak. Vidáman, egymást heccelve tréfálkoztak, oldva az ugrások közötti feszültséget. Bajtársi összetartást láttam közöttük, és összpontosítást, ahogy hajtogattak. Az életükért dolgoztak. Hitetlenkedve néztem amint ez a kicsi, sportos nőci, az edzett, szívós srácokkal eltűnik a helikopter gyomrában. Egy szempillantás alatt érték el az ugrómagasságot, és potyogtak is lefelé sorra. Hunyorogva láttam egy kis szaltót és néhány feladatot a levegőben, amint a Drágaságom fickándozott az ernyőbontás előtt. Persze, hogy beletalált a sarkával abba kéttenyérnyi kis jelbe, ami rögzítette a földet érés helyét.
Neki így telnek a mindennapjai. Most sem nyugszik a fenekén, épp Horvátországban csillapítja az adrenalin vágyát. Naná, hogy oda is motorral kellett mennie, búvárkodni.
Sajnos mindig lesznek olyan sorsúak közöttük, akiknek az élete a legnagyobb odafigyelés ellenére is végzetesen zárul. Pár éve egy katonai helikopter balesetben sérültek néhányan a társai közül, az egyikük nem élte túl a gyakorlatozást. A hír hallatán az elsők között hívtam, ugye ő nem volt a gépen?
Ma sms-t írtam neki, ahogy meghallottam a hírekben, ismét meghalt egy ejtőernyős Szolnokon. Megint egy fiatal bajtárs. A pletykák már elindultak. Kezdő, első önálló ugrását végző fiatal katona, aki rossz időben volt rossz helyen.
Ha nem kap bele egy hirtelen szél az ernyőjébe, közvetlenül földet érés előtt.
Ha nem halad ott pont egy kamion, aminek nekicsapódva életveszélyes fejsérülést szenved.
Ha a 4-es út építésekor nem vágták volna ki a nyírfasort a mező szélén, az ágak megfogták volna.
Túl sok a ha, és a miért. A fiú szüleinek nincs magyarázat. Elment, és ők elengedték az álmait megélni.
Nyugodjék békében.
fotó: Csillagvirágom ugrik
A cikket írta: Je t'aime
Hozzászólások
időrendi sorrend
Sajnos, vannak ilyen veszélyes szórakozások-hobbik! Veszélyesek, de akik űzik, mégsem tudnak szabadulni tőle.
Szomorú, ha olyan sok a fiatal áldozat!
Ezek a fiatalok nem hobbiból ugranak, hanem mert ez az életük, a megélhetésük.
Nyilván, ha nem lenne egyúttal a szenvedélyük is, biztonságosabb elfoglaltságot keresnének.
Békeidőben is vannak katona-áldozatok, többek között így is.
Köszönöm, hogy olvastál.
Szomorú, ha olyan sok a fiatal áldozat!
A legigazabb barátságok gyermekkorból datálódnak. És az is igaz, hogy a haragosokból lesz a legönzetlenebb barát.
Tamás
Egy félreértett sértődésből "haragosok" lettünk tavaly előtt egy férfi barátommal. Nem beszéltünk már fél éve. Nem is terveztük, ez így maradt volna ha nem kerülök bajba.
Már hónapok óta munka nélkül voltam, mikor Újév napján felhívtam. Konkrétan azért, ha a közelében hall valamilyen lehetőséget, gondoljon rám.
Január 29-én már náluk dolgoztam. :)
A legjobb kollégákká és barátokká lettünk ismét, mintha misem történt volna.
Köszönöm a pontot. :)
Zsötem
Tamás
Engem is megütne egy ilyen kérdés Zsöti…
Emlékeztet arra, hogy: "ki fog simogatni?"
Emlékszem, igen, a naplómban.
Pontosabban a vége így szól: ".... de ki simogat?"
Nagyon találó ennek a témakörnek az ajánlója:
"Néha kell valaki, aki kívülről látja a dolgaidat, de elégé szeret ahhoz, hogy őszinte és jó tanáccsal lásson el."
A legjobb barát a legkeményebb kritikus. Ezzel a barátnőmmel minden gondolatunk megnyilvánul. Az elsők vagyunk egymásnak, akihez fordulhatunk. Hajnal fél 3-kor válaszolt az sms-emre. Nagyon fog vigyázni magára, már hallotta a híreket.
A végére odaírta: nagyon szeretlek. :)
Puszillak, Zsöti
Emlékeztet arra, hogy: "ki fog simogatni?"
Szeretem a kérdéseidet, Zsötem!
" - Van, akinek hagyod magad szeretni? – kérdeztem."
Pussz, Tündér
Ez is egy olyan kérdés, amit könnyebb másoknak feltenni, mint saját magunknak.
Puszil Zsötem
" - Van, akinek hagyod magad szeretni? – kérdeztem."
Pussz, Tündér