újabb események régebbi események további események
10:32
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
10:04
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
15:41
Black Ice módosította a cikkét
15:28
Black Ice módosította a cikkét
14:38
Black Ice új cikket töltött fel
19:45
Tündér módosította a naplóbejegyzését
21:15
zsoltne.eva új cikket töltött fel
17:19
wadbikaiy válaszolt egy szavazásra
17:19
wadbikaiy új cikket töltött fel
17:13
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
16:03
Black Ice módosította a cikkét
15:37
Black Ice új cikket töltött fel
07:20
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
16:53
Új cikk került fel a weboldalra
14:57
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
12:27
Black Ice módosította a cikkét
12:12
Black Ice új cikket töltött fel

Győztes szerelmesek

2013. augusztus 31. - Látogatók száma: 59

Nagy kanyart ír le az országút a kicsiny település előtt, és a kanyarból kivezető útszakasz közepén áll egy panzió, melynek földszintjén éjjel-nappal nyitva tartó étterem üzemel. A megfáradt utazók és a falubeliek egyaránt kedvelik a vendéglátó intézményt, mert jó a konyhája, tiszta az étterme, kifogástalan a kiszolgálás, és ha valaki a világtól távol akar fontos dolgokat megbeszélni, itt bizony megteheti.

A nyolc négyszemélyes asztalból álló kerthelyiségét úgy alakították ki, hogy legyen bár minden asztalnál vendég, akkor sem hallják a másik asztalnál folyó beszélgetést. Rózsalugas védi, hogy ne lehessen látni az ott ülőket, sem a parkoló, sem az étterem bejárata felől, ezért kedvelik a szerelmesek, és az üzletemberek.

Gábort hivatalos útja a közeli megyeszékhelyre szólítja és felhívja régi egyetemi barátját, aki innen hatvan kilométerre lévő városban él, hogy költsenek el itt egy késő délutáni ebédet. Valakivel meg kell osztania a gondjait, és erre nincs jobb alany Péternél, a mindig higgadt, józan parasztésszel megáldott csoporttársánál.

Négy éve nem is találkoztak, időnként beszéltek telefonon, ezért kicsit olybá tűnik, mintha vakon beleugrana egy medencébe, anélkül, hogy tudná, fel van-e töltve vízzel, vagy éppen most tisztítják és üres a medence.

Még legalább másfél órát kell várnia Péterre, s az bizony nagyon sok idő ahhoz, hogy itt üldögéljen magányosan. Hezitál, hogy beüljön a kocsiba és körbe járja a települést, de ehhez semmi kedve.

Bemegy az étterembe, iszik egy kávét a bárpultnál és közben megérdeklődi, mit lenne érdemes megnézni másfél óra alatt, hiszen akkorra rendelt asztalt a kerthelyiségben.
Készséges a pultos lány:
- Javaslom, menjen át az országút másik oldalára, nem messze ott a kiserdő a kilátóval, ahonnan belátni a környéket. Húszperces az út oda, annyi visszafelé is és még marad ideje nézelődni is. Tessék, itt a mobil számom, ha eltévedne, csak hívjon fel, s küldöm magáért a felmentő sereget!

Huncut a lány mosolya, mégis jól esik a gondoskodása. Olyan természetességgel kínálja a segítséget, amelyből arra lehet következtetni, hogy nála ez már minden napos dolog.

Az őszi napsütésben kellemes a séta. Igaz, az öltöny és a bőr félcipő nem éppen kedvező öltözet a terephez, de ez semmit sem von le a táj szépségéből. Harapni lehet a tiszta levegőt, és Gábor érzi, hogy minden lélegzetvétellel tisztul a fővárosi szmoghoz szokott tüdeje.

Peregnek a fák színes levelei, hizlalva alattuk a nedves avart, melyen könnyen megcsúszik az ember.

Észreveszi Gábort egy mókus, csodálkozik is rajta, ki lehet az, aki csörtet az erdőben, ahelyett, hogy csendben osonna, és akkor többet látna az erdő lakóiból.

Valóban húsz perc séta a kilátó, jól mondta a pultos lány. Mosolyog Gábor, lehet, hogy ide jár a lány a fiújával romantikázni.

Az erdő melletti tisztáson szarvas vág át négy sutával a nyomában, mintha egy nagycsalád lennének, melyben az őzbak a családfő.

Gábornak is így kellett volna viselkedni, mint az őzbaknak, csakhogy Cilike, a maga százhatvan centijével, magasabbnak bizonyult nála, a száznyolcvanhat centis magasságú férfinek.

Férfinek? Gyerek volt, tejfelesszájú, amikor negyedikes gimnazista korában beleszeretett az új matematika tanárnőjébe, Cilikébe, aki látta benne a tehetséget, s délutánonként korrepetálta, hogy felvegyék az egyetemre.
Cilike farmerben és pólóban nyugodtan elvegyülhetett volna a diákjai között, senki sem mondta volna róla, hogy huszonhét éves tanár. Alig látszott tizenhét évesnek, törékeny, vékony alakjával, örökké mosolygós barna szemével, s nevetésével mindenkit levett a lábáról. Gyönyörű mellein feszült a póló, akkor is, ha nem volt rajta melltartó és ez volt az, ami megbabonázta Gábort, az érettségi előtt álló fiatalembert.

Magányos vadkan szalad ki az erdőből, magasra emelve orrát, szimatol a levegőben, majd egykedvűen legelni kezd, s közben farkával legyez, hátha ezzel elhessegeti a szúnyogokat és egyéb vérszívókat.

Gábor apja is ilyen, nem igazán foglalkozik mással, csak a saját dolgával, és nem hallgatja meg feleségét, aki megpróbálja elmagyarázni neki, hogy baj lesz a fiukkal, ha továbbra is Cilike korrepetálja. Még ma sem tudja, honnan szerzett anyja tudomást a viszonyukról, hiszen sem Cilikével, sem vele nem beszélt erről, egészen addig a napig, amíg Gábor először nem aludt otthon, és haza sem szólt, hogy hol tölti az éjszakát. Végig telefonálta fia osztálytársait, de csak kitérő válaszokat kapott, abban lehetett bizonyos, hogy egyiküknél sincs egy szem gyermeke. Lehet, persze, hogy valaki elkottyintotta, hogy biztos Cili tanárnővel matekozik a barátja.

Itt, fenn, a kilátóban, mintha nagyobb lenne a légmozgás, mint lenn, az erdőben.

Egyszer elhozza Laurát is, a hároméves kislányát is, ezt látnia kell a gyereknek. A tájat, az állatokat, éreznie kell a friss, tiszta levegőt, az őszi nap melegét, mely nem éget, csak simogatja az ember bőrét.

Kettőjük közül Cili volt az okosabb, soha többé nem engedte, hogy nála aludjon Gábor, még akkor sem, amikor már egyetemista volt. Hagyta, hogy Gábor a csoporttársaival bandázzon, bulizzon, s nem zavarta az sem, ha Gábor szüleinél, azok jelenlétében, nagy kerti partikat tartott az ifjúság, melyeken, a fiú barátain, barátnőin kívül részt vettek a húga csoporttársai is, mert Kata közben főiskolás lett.

Egyik kerti parti utáni napon, Gábort négyszemközti beszélgetésre invitálta az apja:
- Nézd, fiam, velem mindent megbeszélhetsz. Azt is, ha a fiúkhoz vonzódsz. Nem bántásként mondom, elfogadom a döntésed, de tudni szeretném, hogy a sok csinos csoporttársnőid közül, miért nem tetszik neked egyik sem?
- Apa, ez a magánügyem…
- Igen? Tudod, nekem meg milyen kellemetlen azt látni, hogy a fiamra valósággal ragadnak a szebbnél szebb lányok, ő pedig tudomást sem vesz róluk?
- Nem szeretnék erről beszélni.
- Rendben van, fiam. Tudod, hogy édesanyád nem olyan toleráns, mint és, és ha váratlanul megtudja másságodat, abba belehalhat. Kérlek, mielőtt hazahozod a barátodat bemutatni, szólj nekem, hogy felkészíthessem.

Kóbor héja köröz a tisztás felett, majd leszáll a kilátó közelében az egyik fára és onnan pásztázza a környéket. A vaddisznó közben jól lakottan eltűnt az erdőben.

Hát, ez az! Maga is jól lakott a Cilike szerelmével, hogyan magyarázhatta volna el az apjának, hogy a középiskolás tanárnőjébe szerelmes, aki kilenc évvel idősebb nála, és tőle tanulta meg a testi szerelmet, annak mindennemű változatát, s esze ágában sincs más nőre nézni. Akit otthon jól tartanak, az idegennél nem eszik, legyen bármely finomságokkal roskadásig rakva az asztal.

Kata tudott Cilikéről, sőt, a két lány megismerkedett egymással Gábor háta mögött, véletlenül, mondták neki mindketten, de nem hitte el, mert nincsenek véletlenek. Kicsit dühös volt ugyan, de belenyugodott, mert Kata ettől kezdve segített neki titkolt szerelmével való kapcsolattartásban, és falazott a szülők előtt, ha arra volt szükség.

- Gáborkám, szívem, - hízelgett neki ekkoriban Cilike - kell nekünk egy szövetséges, ha győzni akarunk. Márpedig azt akarunk, ugye? Ha megtudnád a szüleid, mielőtt elvégzed az egyetemet, hogy szeretjük egymást, akkor elmarnának mellőlem.

Hirtelen felszáll a héja és másodpercek múltán lecsap a mezei pocokra, s karmai között szorítva, elszáll vele, oda, ahol nem láthatják, hogyan lakmározik belőle.

Szomorú mosolyra húzódik Gábor szája. Így csapott le rá, a pocokra, Cili a diplomaosztása utáni napon:
- Most menjünk el a szüleidhez és mondjuk meg, hogy szeretjük egymást és összeházasodunk. Áldott állapotban vagyok, Gábor. Hat hónap múlva megszületik a gyermekünk. Győztünk, szívem!

Vörös róka surran a fák között. Ravaszdi pontosan tudja, hogyan lehet csendben áldozata közelébe lopakodni.

Gábor sem tudta, hogy áldozat lesz, a szerelem áldozata. Naiv volt és valóban hitte, hogy győzött a szerelmük, annak ellenére, hogy apja hangosan kimondta, amit gondol a házasságáról, és anyja hallgatott, mintha szavát lopták volna.

Csendben lezajlott az esküvő, beköltözött a felesége lakásába és a kezdő diplomások első munkahellyel kapcsolatos nehézségei összefonódtak a házasságban szokásos összecsiszolódás súrlódásaival.

Eltelt az idő, ideje visszamenni az étterembe, ha nem akar elkésni.

Nagyokat lépdel, szinte rohan, jobb lenne, nem is gondolkodni, hogyan tovább, hiszen azt már eldöntötte, hogy elválik Cilitől, nem lesz tovább a csicskása.

Hogyan lett az elbűvölő Cilikéből zsarnok feleség, azt maga sem tudja, de már nem is érdekes. Ha csak rágondol felesége arcára, melyen megjelentek az első mélyebb ráncok, vagy a kezén kidagadó erekre, azonnal hallja magasba emelkedő mérges hangját:
- Gábor, menj el a gyerekért az óvodába, nekem szakköröm lesz. Tedd be a mosógépbe a szennyest, mire lejár a mosás, addigra hazaérek. Főzhetnél vacsorát, addig Laura nézi majd a televíziót.

Cilivel nem lehet beszélgetni, mert csak utasítgat vagy kinyilatkoztat, nem kíváncsi Gábor véleményére, aki ha belekezd a mondandójába, neki azonnal sürgős teendője támad.

Végül is, egy huszonhét éves elvált férfi még találhat magának megfelelő társat, s talán Cili is harminchat évesen még nem késett le semmiről. Laurát nem hagyja a feleségénél, mert nagyon ragaszkodik hozzá, ahogyan neki is a szeme fénye a cserfes kislány. Az egyetlen jó dolog a házasságában.

A szüleihez nem költözik vissza, de a közelükben bérbe vett egy kétszobás lakást, így nem okoz gondot, ha időnként a nagyszülőknek kell unokájukra vigyázni.

Péter vele egy időben ér az étteremhez, éppen csak leparkolt. Úgy üdvözlik egymást, mintha legutóbb tegnap találkoztak volna.
Megrendelik az ebédet. Péter kezdi el mesélni az elmúlt négy év történéseit, szokása szerint kellő humorral és öniróniával.
- Tudod, Gábor barátom, a mi családunk olyan, mint egy nagy olasz család, mindenki egyszerre beszél, mindenki hangos, nagyon összetartunk, és életünk meglehetősen eseménydús. Képzeld el, ma délelőtt váratlanul beállított a feleségem unokatestvére, akivel legalább nyolc éve nem találkozott a család, és most egyszerre akar bepótolni mindent. Éppen válni akar, és ha jól értettem, ide is akar költözni, a városba. Azt mondja, könnyű lesz a válás, mert a kislányának nem a férje az apja. De, majd megismered a famíliát, mert mondtam nekik, hogy itt találkozom egy barátommal, és azt mondták, hogy akkor idejönnek vacsorázni, csak miután sok a kisgyerek, az unokanővére is egy hároméves kislánnyal érkezett, nekünk is van kettő gyerekünk, ezért korán vacsorázunk, ötre itt lesz az egész csapat. Remélem, nem sietsz?
- Nem, dehogy sietek. Már háromnegyed négy, úgyis kell egy óra, míg megebédelünk.
- Látom, nem változtál semmit, most is megadod mindennek a módját. Nagyon helyes! Mesélj, mi van veled?

Hozza a pincér az előételt, és Gábor úgy dönt, mégsem panaszkodik, inkább az evésre koncentrál. Marad a jó öreg ugratós stílusnál és a munkahelyéről mesél történeteket.

A desszertnél már Péter nem bírja tovább, csak megkérdezi barátjától, hogyan alakult a magánélete.
- Megnősültem, van egy hároméves kislányom.
- És mi van Katával? Tudod, hogy nekem nagyon tetszett a húgod? De nem mertem udvarolni neki, mert édesanyád ferde szemmel nézett rám, valahányszor próbálkoztam.
- Kata Spanyolországban megismerkedett egy svájci fiúval, nagy lett a szerelem és mára lett egy bankár sógorom.

Ráérősen kávézgatnak, közben a diákéveket idézik. Számos jó balhé történt akkoriban, s még ma is felvillanyozza mindkettőjüket.

Ezüstszürke Honda Civic gördül be a parkolóba és kiszáll belőle két nő és három csivitelő gyerek.

Gábor azonnal felismeri kislánya hangját és úgy érzi, fordul vele egyet a világ. Szóval Péter feleségének az unokanővére nem más, mint Cili!

- Egy pillanat – pattan fel helyéről Péter – megérkezett a családom, Azonnal jövünk!

Amint a kerthelyiség bejáratához érnek, Laura azonnal megismeri apját és rohan Gáborhoz, aki elébe megy és felkapja. Öleli a gyerek, arcára puszit ad:
- Hiányoztál, apa! De jó, hogy itt vagy! Szeretlek!
- Én is szeretlek, kislányom!

Gábor úgy szorítja magához a kislányát, mintha valaki el akarná venni tőle, de tudja, hogy a nyakába szuszogó kislányt soha, senki nem tudja elszakítani tőle.

Cili meglepetésében most az egyszer megszólalni sem tud, Péternek is torkán akad a szó, egyedül Péter felesége viselkedik természetesen:
- Szervusz, Gábor! Nem is tudtam, hogy te vagy Cili férje! Üdvözöllek a családban!

A cikket írta: Yolla

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

Ehhez a cikkhez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: