Igenek és nemek...
Látogatók száma: 62
- Gyere a lapra! - mondom a barátnőmnek. Már ki tudja hányadszor adom elő mennyire jó ott lenni, de ő csak a fejét ingatja. Nem érek én ilyesmire rá, de én csak biztatom tovább, mondom a magamét, mesélek ezerrel...
- Te semmit sem változtál, amióta utoljára láttalak. Akkor sem volt minden fenékig tejfel... Amit a fejedbe veszel, régen is ilyen voltál, attól eltéríteni nem lehet. Mitől lenne az annyira jó, mondd, mint ahogy állítod, az a lap? Ismered őket egyáltalán? - kérdezi.
- Igen. - Ismerem. Ok. Van, akit igen. Vannak, akiket nem tudok most igazán hová tenni, de ez csak átmeneti. Régebben ők is jók voltak. Hiszem, hogy nem változtak meg, csak úgy tesznek, mintha... A körülményeik teszik őket mássá. Ez egy érzés. Ez ellen nem tudok mit tenni. Mindig ilyen fafej voltam. Hiszen, ha valakinek, neked tudnod kell. Te ismersz. Vagy tévedek?
- Nem. Sajnos ismerlek. És megértelek. De azt akkor sem tudom elfogadni, hogy maradsz akkor is, ha nem akarják. - mondja.
- Nem értem most mi a bajod? Miért mondod ezt? Miből gondolod, hogy ez a lap nekem ártani akarna? Hiszen nem tettem senkinek semmi rosszat. Csak megmondtam az igazat. Mindig az igazat. Nem emlékszel? Ezt mondták nekünk mindig, hogy mindig az igazat, csakis az igazat!
- Igen. Ezt mondták. De nem mindenkire vonatkozik ez egyformán. Ezt is mondták. Neked nem mondták?
- Nem. Ezt nem mondták. De ha mondták volna is, akkor sem tehetnék mást. Én ezeket az embereket nem szelektálom, szortírozom, érdemeik szerint. Nem választom külön őket a szerint ki, kicsoda. Honnan jött, hová tart. Mindenki azt adja magából, amije van, vagy maradt. Hiszem, hogy ez így van jól. Máskülönben értelme lenne mondd, ennek az egésznek? Szerinted? Mit mondasz erre?
- Nem. Nem lenne értelme.
- Voltak pillanatok, azt nem tagadom, amikor úgy éreztem nincs tovább. Mégis maradtam. Megérted ezt?
- Igen.
- Akkor tudnod kell azt is, miért tettem. Vagy nem tudod?
- Nem.
- Igenek és nemek. Ebből elegem van. Megérted?
- Igen.
- De hogy miért, azt most már tudod?
- Nem.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Ha figyelmesen olvastad az írásokat, a rá adott hsz-eket, akkor már te is látod...
Látszólag sincs minden rendben abban a közösségben, ahol bizonyos idő eltelte után valamiért nem érezzük jól magunkat.
Hogy miben nyilvánul ez meg? Ennek jelei már korábban is mutatkoztak. Csak példaként említem meg: Az írásaink, hozzászólaink figyelmen kívül hagyásával. A válaszok elmaradásával...
Egy közösséget építő munkában a vélemények, javaslatok elutasításával...
Valamely írótárs rendszeresen előnyt élvez, több dicséretet kap ugyanolyan, vagy alacsonyabb teljesítménye során is...
A negatív megkülönböztetés apró jelei ezek mindössze, de már jelentenek valamit.
Súlyosabb megjelenési formája, amikor az írót a cikkei tartalma alapján személyiségében kikezdenek, olyan színben igyekeznek feltüntetni, rányomva egyfajta bélyeget, melyek alkalmanként már a diszkrimináció határát súrolják. Olyan véleményeket röppentenek fel, amelyek messze nem fedik a valóságot, de alkalmasak arra, amikor egyedül már képtelen az író ezekkel a negatív, hangulatromboló támadásokkal szemben felvenni a harcot. A legszélsőségesebb megnyilvánulások lehetnek ezek, amelyek olykor már becsmérlő szavak formájában jelennek meg.
Ekkor merül fel a kérdés, hogy van e értelme tovább maradni? Te mit mondasz erre?
Igen, vagy nem?
Éva
Szia Stefán!
Gondolod?
Érdekel a véleményem?
Éva
Gondolod?
Érdekel a véleményem?
Éva