Igenek és nemek...
Látogatók száma: 62
- Gyere a lapra! - mondom a barátnőmnek. Már ki tudja hányadszor adom elő mennyire jó ott lenni, de ő csak a fejét ingatja. Nem érek én ilyesmire rá, de én csak biztatom tovább, mondom a magamét, mesélek ezerrel...
- Te semmit sem változtál, amióta utoljára láttalak. Akkor sem volt minden fenékig tejfel... Amit a fejedbe veszel, régen is ilyen voltál, attól eltéríteni nem lehet. Mitől lenne az annyira jó, mondd, mint ahogy állítod, az a lap? Ismered őket egyáltalán? - kérdezi.
- Igen. - Ismerem. Ok. Van, akit igen. Vannak, akiket nem tudok most igazán hová tenni, de ez csak átmeneti. Régebben ők is jók voltak. Hiszem, hogy nem változtak meg, csak úgy tesznek, mintha... A körülményeik teszik őket mássá. Ez egy érzés. Ez ellen nem tudok mit tenni. Mindig ilyen fafej voltam. Hiszen, ha valakinek, neked tudnod kell. Te ismersz. Vagy tévedek?
- Nem. Sajnos ismerlek. És megértelek. De azt akkor sem tudom elfogadni, hogy maradsz akkor is, ha nem akarják. - mondja.
- Nem értem most mi a bajod? Miért mondod ezt? Miből gondolod, hogy ez a lap nekem ártani akarna? Hiszen nem tettem senkinek semmi rosszat. Csak megmondtam az igazat. Mindig az igazat. Nem emlékszel? Ezt mondták nekünk mindig, hogy mindig az igazat, csakis az igazat!
- Igen. Ezt mondták. De nem mindenkire vonatkozik ez egyformán. Ezt is mondták. Neked nem mondták?
- Nem. Ezt nem mondták. De ha mondták volna is, akkor sem tehetnék mást. Én ezeket az embereket nem szelektálom, szortírozom, érdemeik szerint. Nem választom külön őket a szerint ki, kicsoda. Honnan jött, hová tart. Mindenki azt adja magából, amije van, vagy maradt. Hiszem, hogy ez így van jól. Máskülönben értelme lenne mondd, ennek az egésznek? Szerinted? Mit mondasz erre?
- Nem. Nem lenne értelme.
- Voltak pillanatok, azt nem tagadom, amikor úgy éreztem nincs tovább. Mégis maradtam. Megérted ezt?
- Igen.
- Akkor tudnod kell azt is, miért tettem. Vagy nem tudod?
- Nem.
- Igenek és nemek. Ebből elegem van. Megérted?
- Igen.
- De hogy miért, azt most már tudod?
- Nem.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Akkor miért maradtál? Erre kíváncsi lennék!
(Ez a cikk nekem se tetszik, nem pontozom, mert bemutatnál nekem is :P)
Pí.
Szia Éva!
Akkor miért maradtál? Erre kíváncsi lennék!
(Ez a cikk nekem se tetszik, nem pontozom, mert bemutatnál nekem is :P)
Pí.
Ha az elmúlt napok eseményeit figyelemmel kísérted, akkor nem tudom miért teszed fel nekem ezt a kérdést. Egyébként a válaszom: Nem tudom.
(Az hogy nem tetszik a cikk? Őszintén megmondtad. Nekem sem, amiért megíródott és ezt Ailetnek és Lacónak bőven kifejtettem.)
A magam részéről ezzel a továbbiakban, miután éltem a letiltás lehetőségével, nem kívánok foglalkozni.
Éva
Kedves Lacó!
Ritka jó tulajdonságod, ahogyan megpróbálod a lényegre terelni a kételkedőt. Jól látod. Szükség van a jó szóra, a biztatásra, hogy mosollyal tudjuk indítani a napot, szeretetben, békességben.
Viszont kívánom neked is!
Éva
Ritkán szólalok de megnézem kiért, bárkinek bármi a véleménye rólad te egy közösségi tag vagy, szükséged van rá, egy szinten család ez is számodra is. Csak te önmagad eseményeit írod ezért is fájdalmasabb minden. Én azért harapok ha kell beléd hogy ébredj mert a barátként tisztellek. És nagyon örülők azért rengeteget fejlődtél belül. De tudod mit legyél, az aki vagy eddig, mert ami vagy belül tisztán ezért szeretnek téged.
Csak sokan a tagadásnál járnak. :)
Igen aki ezen csodálkozik megteheti mert bármit ír is Éva én azért tépem mert az érdekel mi a baja bent.
Mert 1x már helyreraktam és ő erős...
Csak neked szükséged van a motiváló szavakra...
Pedig lényegtelen mindenkinek (remélem) addig amíg önmaga lényét adja vagy csak egy részét felmutatja.
Én olvaslak csendben.
Az egyest tőlem kaptad barátom mert ha én írtam volna ezt én tőled minimum elvártam volna egy karót a szívembe :) ...
Aki ért önmagát érti...
Ui:
Éva jössz nekem ezek szerint, így vagy úgy,
1el :)
Pux. Lacó
Éva!
Ritkán szólalok de megnézem kiért, bárkinek bármi a véleménye rólad te egy közösségi tag vagy, szükséged van rá, egy szinten család ez is számodra is. Csak te önmagad eseményeit írod ezért is fájdalmasabb minden. Én azért harapok ha kell beléd hogy ébredj mert a barátként tisztellek. És nagyon örülők azért rengeteget fejlődtél belül. De tudod mit legyél, az aki vagy eddig, mert ami vagy belül tisztán ezért szeretnek téged.
Csak sokan a tagadásnál járnak. :)
Igen aki ezen csodálkozik megteheti mert bármit ír is Éva én azért tépem mert az érdekel mi a baja bent.
Mert 1x már helyreraktam és ő erős...
Csak neked szükséged van a motiváló szavakra...
Pedig lényegtelen mindenkinek (remélem) addig amíg önmaga lényét adja vagy csak egy részét felmutatja.
Én olvaslak csendben.
Az egyest tőlem kaptad barátom mert ha én írtam volna ezt én tőled minimum elvártam volna egy karót a szívembe :) ...
Aki ért önmagát érti...
Ui:
Éva jössz nekem ezek szerint, így vagy úgy,
1el :)
Pux. Lacó
A szavaid jólesnek, hiszen erre vártam. Nem kell több, az sok is lenne.
Elég az, ha megértesz. A többit elrendezem én magamban. Ne aggódj, az maradok, aki vagyok.
Ha nem így gondolkodnék, és hagynám, hogy azok a dolgok, melyek rajtam kívül állóak befolyásoljanak, akkor már rég elvesztem volna. Már nem lennék itt és az, akinek érzem magam.
Bántó, sértő szavak, amiket így, vagy úgy elrendezek magamban, melyeknek nincs semmi alapjuk, létjogosultságuk, de elhangzottak. Nem felejtem el, de megbocsájtom annak, aki mondta.
Az emberekből a sértő szavak vajon honnan jönnek? Belülről? Ki tudja? Az nem az én, hanem az ő gondjuk, bajuk. Nekik kell megoldani. Harcoljanak meg, mint ahogy én is tettem, folyamatosan teszem, hogy ne váljanak azzá, amit nem akarnak. Keserűvé, savanyúvá, szomorúvá. Hisz az élet szép!
A baj az, hogy nem vonhatom már vissza, amit magamból kiadtam, mert akkor nem lennék hiteles. Ezzel együtt vagyok az, aki. Nem tagadom meg a múltamat, se a jelenemet.
Akkor jöttél, amikor már kezdtem elbizonytalanodni kissé. Mi értelme ennek az egésznek? - kérdeztem többször is magamtól? Miért van erre szükségem, hogy elviseljem? Nem az értelmét keresem, ha mégis maradok még most sem, hanem a megoldást.
Nem vagyok más, több, csak egy egyszerű ember, aki megpróbálok még valamit kihozni abból, ami még bennem van.
A többi nem érdekel. A baj ott kezdődik, amikor már nincs semmi mondanivalóm, vagy ha lenne is, magamba zárom, és már nem érdekel senki.
Puszi,
Éva
Kedves Ailet!
Azt hiszem nem nekem van ezzel bajom, hanem sok egyéb másoknak. Akik nincsenek magukkal tisztában. Én akceptálom, amit írsz, de nem tudok vele azonosulni addig, amíg személy szerint élem át naponta a "bántások" legkülönfélébb formáját, és általában ugyanazon személyektől. Csak emlékeztetőül (HP... ostoba... IQ... szint... ajjaj és sorolhatnám). Mi ez szerinted? Meddig az addig tolerancia.
Nincs kétségem a felől, hogy nem vagyunk egy szinten, akik itt írunk, de ezt állandóan hangsúlyozni egy személy felé vetítve önmagában is sértő. Én ezt nem véletlen ezidáig kihagytam másokkal szemben, védekezésre beállítódva, nem kihasználva a "szakirodalom" minden lehetséges eszközét, hogy viszonozzam. Kimeríthetetlen ugyanis, ha bántani akarnék másokat.
Egy kívülállót természetes, hogy mások bántása kevésbé irritál, aki még nem élte át ugyanazt. Ezért megpróbál elhelyezkedni a kettő véleménye között, ha segíteni szeretne, de nem fog menni. Mert a személyiségünk nem itt és nem most alakult ki. Ez egy hosszú folyamat, mely nem itt fog eldőlni.
Meg kéne próbálni a lehetetlent és talán visszakanyarodni oda, ahonnan ez a lap elindult. Amatőr írók vagyunk nem zseni palánták. Tanítsuk egymást, okítsuk, de ne bántsuk. Alapból ezt kéne, jelentse ez az oldal, ami amatőr íróknak indult egykoron, és mindjárt más lenne a leányzó fekvése.
Nem vonom kétségbe a jó szándékodat, ezzel együtt és e nélkül is maradok az, aki vagyok.
Puszi,
Éva
Értékelem, hogy a segítő szándékomat látod, mert valóban ez vezérelt amikor hszt írtam. Továbbá én vagy 5öst adok, vagy semmit. :)
Emellett, csak a változás ami örök, ugyanabba a folyóba nem léphet vissza az ember. Az élet, a lap, minden változik, újak jönnek mennek, régiek is, stb. Úgy vélem, az emberiség (mint faj) azért tart ott ahol, mert képes a változásra és képes a fejlődésre, nem csak azt teszi, amit megtanult, amit begyakorolt már, mint az állatok ahogyan az ösztöneikre halltagnak. (ne értsd félre, imádom az állatokat, de aki az evolúció szintjén nem fejlődik elég gyorsan, az kihal, kipusztul, elmúlik) A párhuzam kedvéért említem itt az állat/ember különbségeket, minden hátsó szándék nélkül. Ám ha te ragaszkodsz ahhoz, hogy maradsz ami, aki vagy, a te dolgod (úgy is változol, én látom), de tudomásul kell venned, hogy vagy elfogadod a változást, vagy nem, ez is a te dolgod, de ettől még nem áll meg a Föld forogni szerintem.
Üdv:A