JELEN IDŐ …. 3. rész

Látogatók száma: 53

Ki ne gondolhatna arra, milyen jó lenne, ha megerősítést kaphatna egy-egy gondolatával kapcsolatban. Hogy valaki végre bólintson egyet, kettőt. Hogy amit gondolok az nem hülyeség, az igenis megvalósítható, járható.

Most nem arról van itt szó, ha van pénzed mindent meg tudsz oldani. Nincs pénz. Kész. Csak gondolatok vannak.

*

A halacska nem tudta teljesíteni szerény kívánságomat, mert időközben ő is lecsúszott. És türelemre intett, hogy előbb-utóbb megvalósul ez az álom, csak tartsunk egy kis szünetet. Jó, én nem vagyok a jónak elrontója, ezért hallgattam a belső hangra, csak óvatosan. Tegyük félre és majd akkor vegyük elő, ha a lehetőségeim erre adottak lesznek.
Arra gondoltam, a meglévőnél nem lehet jobb, mert egy kész házikóban mi lehet az élvezet? Az élvezet abban van, hogy ezt a semmiből teremtettem, alakítottam, csinosítottam, és ha nem is növeltem meg, de praktikussá, élhetőbbé, kényelmesebbé tettem. Hogy ráment a gatyám? Hát, igen. Még ez a kevés is, a többi mellett, a padlóra vitt.

Valaki egyszer azt mondta nekem: - Tudom ennek története van. Igen, mindennek története van. Amit elképzelsz, amit szeretnél megvalósítani, a nehézségek, a kezdetektől a végéig, mindennek. Ebben a kis házban több szorgos kéz munkája is benne van. Apámé például, a szomszédjáé, az én barátomé, aki már nincs, a másik barátomé aki már szintén elment. Az álmokat tovább szövöm, egyedül, ha kell, de nem mondok le róla olyan könnyen.
Feladjuk az álmokat, vágyakat és éljük a mindennapokat. Átmenetileg.
Még nem fújta el a szél.

**

Más foglalkoztat most engem.

Még tavasz volt, amikor felhívtuk a szövetkezet figyelmét arra, hogy a földszinten, a lépcsőházban elég kellemetlen szagok terjengenek az akna felől. Ugyan legyenek szívesek, nézzék már meg, mi lehet a gond. Ennyi ember, ennyi használat, nem csoda, no meg az évtizedek alatt elhasználódott csövek, esetleg dugulás is okozhatja. Sok mindenre gondoltunk csak arra nem, hogy ha már sehol sem található hiba, repedés, amitől mégiscsak áll a víz az aknában, akkor csak egy lehet: a lakásom alatt a csőrendszer rosszul lett összedolgozva, esetleg elfáradt az anyag és ott lehet valami baj. De ezek még csak feltételezések.

Ahhoz, hogy ez kiderüljön – bár tévedhetünk is – fel kell törni, az amúgy egy évvel ez előtt olyan kín-keseregve lerakott, nem kevés pénzbe került kőlapokat, kb. 1 m2, plusz a WC felületen.

Nem kell mondanom az első reakciómat erre az ártatlan, még csak felvetésre! Szó se lehet róla! Még mit nem! Egész tavasz , nyár nem volt elég arra, hogy ezt a bejelentett hibát körültekintően megnézzék, orvosolják. Nem is tettek semmit, még egy dugulás elhárítást sem és csak úgy, ám-blokk nekiesnének az én olyan szépen lerakott lapjaimnak? És akkor mit csináljak addig, míg verik szét a lakásomat? Mit tegyek az amúgy magamon és a lányomon kívül, a kis családommal, a cicákkal, anya és kölykei, csak öten vannak? Hová menjek, hová pakoljam magunkat arra az időre, amíg még sz..-ni sem tudunk? Hát ennyi csak röviden.
A többi még vissza van. Hagytak egy kis lélegzetvételnyi időt. Átmenetileg.

Nem tudok belenyugodni, hiába próbálom elővenni a jobbik eszemet, nem megy. Gondoltam arra is, hogy esetleg kimegyünk a kertbe családostól, de nyakunkon az ősz, rossz idő is lehet, rosszabb mint most? És akkor mit csinálok ott kint, abba a „álmaimat félbehagyott” kis faházikóba, na és a gyerekek (cicák) még nem alkalmasak a kinti világra? Jó. Belemegyek, de előtte még egyszer, tényleg szakember nézze meg lehet-e valamit tenni a nélkül, hogy feltörjék az otthonomat, mindegy, kezdjék a dugulás elhárítással. És ha végképp kiderül, hogy hol a hiba, ne csak úgy találgassák, akkor, esetleg becsukom a szemem. Veszek egy nagy levegőt és addig ki sem eresztem, amíg be nem fejezik. Átmenetileg.