újabb események régebbi események további események
13:24
emillio új cikket töltött fel
10:00
emillio új hozzászólást írt egy cikkhez
09:16
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
21:42
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
21:40
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
21:31
Ilona módosította a naplóbejegyzését
20:37
Yolla válaszolt egy szavazásra
20:36
Yolla új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
20:33
Yolla új cikket töltött fel
11:38
Anyu új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
11:36
Anyu új hozzászólást írt Yolla naplóbejegyzéséhez
09:53
Anyu új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
08:23
zsoltne.eva új hozzászólást írt Anyu naplóbejegyzéséhez
22:25
Cathy új hozzászólást írt Anyu naplóbejegyzéséhez
21:43
Tündér új hozzászólást írt egy cikkhez
17:17
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
11:10
bakfitty új hozzászólást írt egy cikkhez
09:31
zsoltne.eva új hozzászólást írt Anyu naplóbejegyzéséhez
09:16
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
20:04
Cathy új hozzászólást írt Anyu naplóbejegyzéséhez

Mire vagyunk mi jók? 2. rész

2010. május 18. - Látogatók száma: 86

Az egyik hozzászólásra már említettem, hogy sikerült elvinni az ismerősömet újra az orvoshoz. Ennek a tanulságait szeretném most megosztani veletek.

Az ismerősöm (nevezzük egyszerűen Tündének) állandó, de finom nyaggatásomra, eldöntötte, hogy ha elmegyek vele, akkor kereshetünk neki egy másik pszichológust, mert a régihez nem akar menni. Nagyon örültem neki. Vállalva, hogy elkísérem, elindultam megnézni a rendelési időket. Mivel vidéken lakunk, a közeli város rendelőiben gondolkodhatunk csak. Ahol azelőtt jártunk, rendel még egy dr.-nő gondoltam, ez jó lesz nekünk, ( mert pénzes orvosra az Ő helyzetében nemigen gondolkodhatunk) felírtam a rendelési időt, pont ellentétes a régi dr.-nő idejével. Kértünk időpontot, összeszedtük a papírjait, és elindultunk. Az úton végig Én beszéltem, csak igennel vagy nemmel válaszolgatott, nagyon nem akarta ezt az egészet. Láttam rajta, hogy csak azért csinálja, hogy utána legalább békén hagyom. Az sem érdekelt, abban bíztam, hogy majd az orvosi beszélgetés után, kicsit felenged, legalább annyira, hogy újra szóba áll legalább velem. Mivel időpontra mentünk nem kellett sokat várni, behívták. Az hogy valójában mi történt, még most sem tudom pontosan, csak amit sikerült kihámoznom a zagyva magyarázgatásaiból, az valami borzasztó. Tünde elmondása szerint, az orvos nagyon rendes volt, mindaddig, míg ki nem derült, hogy Ő a váltó kolléga betege volt eddig. Attól kezdve azzal telt el az idő, hogy a dr.-nő mindenáron azt akarta elérni, hogy menjen vissza a régi orvosához, mert nem teheti meg, hogy elveszi a betegét. A Tünde állapota szerintem nem is érdekelte csak az, hogy "etikátlan a kolléga betegét" annak tudta és beleegyezése nélkül, kezelni. Az hogy a beteg mit akar az talán nem is érdekelte. Mindenesetre Tünde, nem "ragaszkodott" ahhoz , hogy orvost váltson, inkább eljátszotta, hogy igaza van, és mindenbe beleegyezett, csak végre kijöhessen. Látszólag minden rendben volt, most nem sírt, nem panaszkodott, szinte megkönnyebbültnek láttam. Aztán ahogy mentünk, és jobban megfigyeltem, láttam rajta a visszafojtott dühöt, az elkeseredést, amit megpróbált még előlem is eltitkolni (eddig nekem legalább megnyílt). Gondoltam egy merészet, és meghívtam hozzánk, hogy aludjon nálunk, meglepetésemre elfogadta. Otthon aztán kicsit kiengedett, tudtunk róla beszélni. Azt hittem minden rendben lesz, de csak akkor engedett ki igazán amikor bement a fürdőszobába és az öklével néhányszor belevágott a falba. Nem kívánom senkinek azt a néhány percet amíg beengedett magához. Most megint orvost keresünk, de legalább már a gyógyszereit beszedi. Majdnem teljesen tanácstalan vagyok, elindítottam néhány régi ismerősömet, hogy segítsenek megfelelő segítséget találni. Itt tartunk most, azt, hogy mi lesz, még nem tudom, de ezt ennyiben hagyni nem lehet!

A cikket írta: maresz058

6 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. augusztus 3. 23:24
:))))))))))))))
2010. június 5. 20:05
Én az egész történetben az orvostól vagyok ki akadva.Ma Magyarországon szabad orvos választás van!
Nekem is van egy barátnőm,aki többször vissza esett már a kezelésektől,de ideg orvos és a pszichológus együttes terápiája 10 hónap múlva ki hozta a bajból.
Tündének az a nagy szerencséje,hogy e vagy neki!!
2010. május 24. 15:36

megtekintés Válasz erre: Áné Ági - 2010. május 24. 10:27

Kedves Maresz! Nagyon remek nő vagy, hiszen pszichiátriai betegként tudom, milyen nehéz orvoshoz menni!!! Melletted biztosan jobban lesz barátnőd! Nagyon élethűen megírt történet! szeretettel: Ági

Kedves vagy, nem tudnám magára hagyni, majd leírom mi történt mikor elkisért.
2010. május 24. 10:27
Kedves Maresz! Nagyon remek nő vagy, hiszen pszichiátriai betegként tudom, milyen nehéz orvoshoz menni!!! Melletted biztosan jobban lesz barátnőd! Nagyon élethűen megírt történet! szeretettel: Ági
2010. május 19. 13:59

megtekintés Válasz erre: Tündér - 2010. május 19. 11:06

Örömmel látom, hogy ez a kedves kis "csapat", milyen segítőkész a bajban. Ez nagy melegséggel tölti el a szívem, hogy ennyi jó embert tudhatunk az oldalunkon!:-)
Nagyon jó ötleteket kaptál tőlük, valóban érdemes megpróbálni, főként azt, hogy érezze magát hasznosnak, valamilyen szinten "pótolhatatlannak" és érezze, hogy Neked most Ő rá van nagy szükséged, ezért ki kell másznia a letargiából, hogy téged tudjon segíteni. Nagyon szorítunk mindannyian nektek!!!

Pussz,
Tündér :-)

Köszönöm! Holnap nem jövök, de Tünde jön velem, megígérte.
2010. május 19. 11:06

megtekintés Válasz erre: maresz058 - 2010. május 19. 09:33

Mindenkinek köszönöm, a segítő hozzászólásokat. Most azt találtam ki titeket olvasgatva, hogy megkérem segítsen nekem, ( komoly orvosi vizsgálatok előtt állok) kisérjen el a vizsgálatokra, hátha így a saját baját kicsit feledni tudja. Talán kimozdúl valami, gondolom ártani nem árthat. Remélem!

Örömmel látom, hogy ez a kedves kis "csapat", milyen segítőkész a bajban. Ez nagy melegséggel tölti el a szívem, hogy ennyi jó embert tudhatunk az oldalunkon!:-)
Nagyon jó ötleteket kaptál tőlük, valóban érdemes megpróbálni, főként azt, hogy érezze magát hasznosnak, valamilyen szinten "pótolhatatlannak" és érezze, hogy Neked most Ő rá van nagy szükséged, ezért ki kell másznia a letargiából, hogy téged tudjon segíteni. Nagyon szorítunk mindannyian nektek!!!

Pussz,
Tündér :-)
2010. május 19. 09:33
Mindenkinek köszönöm, a segítő hozzászólásokat. Most azt találtam ki titeket olvasgatva, hogy megkérem segítsen nekem, ( komoly orvosi vizsgálatok előtt állok) kisérjen el a vizsgálatokra, hátha így a saját baját kicsit feledni tudja. Talán kimozdúl valami, gondolom ártani nem árthat. Remélem!
2010. május 19. 09:02
Szerintem is Lakylucknak van igaza. Nem vagyok pszichiáter, de logikus az vagyok..., előbb 1. felderíteni mi a baj? 2. kizökkenteni 3.célokat tűzni ki neki...
pl. sokszor hatásosan használtam, ha "egy kép jött be" egy élethelyzetben, akkor ezt a "képet" tudatosan megváltoztattam...
Példa (ennél voltak durvábbak is, de):
matek vizsga... és úgyis egyest kapok szindróma >>>
én ezen úgy léptem túl, hogy ha ez bevillant, akkor "megelőztem" és arra koncentráltam, hogy milyen jót sörözök (beugró sörillatokra gondoltam, vagy volt, hogy 10 sör márkát kellett felsorolnom és az ízét magam elé gondoltam) holnap ilyenkor...
egy idő után a vizsgáimnál a sörözés ugrott be automatikusan> így több légy egy csapásra: 1. feloldottam a szorongást 2. kizökkentem a rettegésből 3. kitűztem a holnapi célt...
Tudom Luki, amatőr, de módszer... .-)
2010. május 19. 08:18
Ilyenkor tudnám én is ütni a falat! Amikor olvasod hogy menj, szűrésre, időben orvoshoz, és amikor ott vagy, akkor meg az elutasítással, a "futószalag rendeléssel" a "jaj nem vehetem el a kolléga betegét" magatartással találkozik az ember. Maga az ember egy nagyon picike pont ebben az egészben. A lényeg, hogy el lehessen számolni a látogatását az OEP felé. Hát tényleg csak a magánrendelés a kiút? A fizetés zsebből zsebbe? :((((
És még valami! Érdemes regisztrálni az ügyfélkapun. Én tátott szájjal olvastam, hogy amikor egyik éven elugrottam egy gyógyszerért az orvoshoz, és utólag szembesültem vele, milyen laborokat, és konzíliumokat hívtak össze az érdekembe azalatt a három perc alatt, amíg akkor megkaptam a receptemet. :(((
2010. május 19. 07:48
Nagyon vártam ezt a cikked MARESZ,...de az orvos hozzáállása kiábrándító.
Te viszont sokat segítettél azzal, hogy elhívtad magadhoz Tündét. Legalább azt érzi, hogy egy valakiben feltétlen megbízhat. Most nem szabad "elengedni a kezét". Én a leírásod alapján azt érzem, hogy többet is tettél, elindítottad azt a folyamatot, amit egy szakorvosnak kellett volna tennie.
Ha vele előre megbeszélnéd (és találtok új orvost), Te is bemehetnél vele az első beszélgetésre (erre van lehetőség), így az orvosnál nem kerülne olyan kiszolgáltatott helyzetbe.
Örülök, hogy vannak ilyen segítőkész emberek, mint TE !!
2010. május 19. 07:19
Igazán nem világos a diagnózis. A zárkózottságát, a depresszió okát kiderítve tudnál hatékonyan segíteni. Ha még pánikbetegséggel is társul, akkor nem lesz könnyű dolgod. Minden esetre a napirend, elfoglaltság kialakítása a személy hasznossá válása, a saját fontosságának érzése, motiváció kitüzése kizökkenti az önmarcangolásból.
A rendszeres fizika terhelés, munka, az intenzívebb anyagcsere miatt szintén előrelépést eredményez.
2010. május 18. 23:11
...és nagyon jó cikk.
Én teljesen beleéltem magam és olvasás közben elkezdtem azon gondolkodni, mit lehet tenned? Nem tudom:-(
Az biztos, hogy nem feladni és segíteni.
2010. május 18. 23:10
Remélem, hogy lesz segítség.Miért nem hozod fel, hogy ezen az oldalon olvasgasson? Lehet gyógyítóan gyógyítóan hatna rá. Igaz barát vagy, kitartás...
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: