Mire vagyunk mi jók? 2. rész
Látogatók száma: 87
Az egyik hozzászólásra már említettem, hogy sikerült elvinni az ismerősömet újra az orvoshoz. Ennek a tanulságait szeretném most megosztani veletek.
Az ismerősöm (nevezzük egyszerűen Tündének) állandó, de finom nyaggatásomra, eldöntötte, hogy ha elmegyek vele, akkor kereshetünk neki egy másik pszichológust, mert a régihez nem akar menni. Nagyon örültem neki. Vállalva, hogy elkísérem, elindultam megnézni a rendelési időket. Mivel vidéken lakunk, a közeli város rendelőiben gondolkodhatunk csak. Ahol azelőtt jártunk, rendel még egy dr.-nő gondoltam, ez jó lesz nekünk, ( mert pénzes orvosra az Ő helyzetében nemigen gondolkodhatunk) felírtam a rendelési időt, pont ellentétes a régi dr.-nő idejével. Kértünk időpontot, összeszedtük a papírjait, és elindultunk. Az úton végig Én beszéltem, csak igennel vagy nemmel válaszolgatott, nagyon nem akarta ezt az egészet. Láttam rajta, hogy csak azért csinálja, hogy utána legalább békén hagyom. Az sem érdekelt, abban bíztam, hogy majd az orvosi beszélgetés után, kicsit felenged, legalább annyira, hogy újra szóba áll legalább velem. Mivel időpontra mentünk nem kellett sokat várni, behívták. Az hogy valójában mi történt, még most sem tudom pontosan, csak amit sikerült kihámoznom a zagyva magyarázgatásaiból, az valami borzasztó. Tünde elmondása szerint, az orvos nagyon rendes volt, mindaddig, míg ki nem derült, hogy Ő a váltó kolléga betege volt eddig. Attól kezdve azzal telt el az idő, hogy a dr.-nő mindenáron azt akarta elérni, hogy menjen vissza a régi orvosához, mert nem teheti meg, hogy elveszi a betegét. A Tünde állapota szerintem nem is érdekelte csak az, hogy "etikátlan a kolléga betegét" annak tudta és beleegyezése nélkül, kezelni. Az hogy a beteg mit akar az talán nem is érdekelte. Mindenesetre Tünde, nem "ragaszkodott" ahhoz , hogy orvost váltson, inkább eljátszotta, hogy igaza van, és mindenbe beleegyezett, csak végre kijöhessen. Látszólag minden rendben volt, most nem sírt, nem panaszkodott, szinte megkönnyebbültnek láttam. Aztán ahogy mentünk, és jobban megfigyeltem, láttam rajta a visszafojtott dühöt, az elkeseredést, amit megpróbált még előlem is eltitkolni (eddig nekem legalább megnyílt). Gondoltam egy merészet, és meghívtam hozzánk, hogy aludjon nálunk, meglepetésemre elfogadta. Otthon aztán kicsit kiengedett, tudtunk róla beszélni. Azt hittem minden rendben lesz, de csak akkor engedett ki igazán amikor bement a fürdőszobába és az öklével néhányszor belevágott a falba. Nem kívánom senkinek azt a néhány percet amíg beengedett magához. Most megint orvost keresünk, de legalább már a gyógyszereit beszedi. Majdnem teljesen tanácstalan vagyok, elindítottam néhány régi ismerősömet, hogy segítsenek megfelelő segítséget találni. Itt tartunk most, azt, hogy mi lesz, még nem tudom, de ezt ennyiben hagyni nem lehet!
A cikket írta: maresz058
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nekem is van egy barátnőm,aki többször vissza esett már a kezelésektől,de ideg orvos és a pszichológus együttes terápiája 10 hónap múlva ki hozta a bajból.
Tündének az a nagy szerencséje,hogy e vagy neki!!
Válasz erre: Áné Ági
Kedves Maresz! Nagyon remek nő vagy, hiszen pszichiátriai betegként tudom, milyen nehéz orvoshoz menni!!! Melletted biztosan jobban lesz barátnőd! Nagyon élethűen megírt történet! szeretettel: Ági
Válasz erre: Tündér
Örömmel látom, hogy ez a kedves kis "csapat", milyen segítőkész a bajban. Ez nagy melegséggel tölti el a szívem, hogy ennyi jó embert tudhatunk az oldalunkon!:-)
Nagyon jó ötleteket kaptál tőlük, valóban érdemes megpróbálni, főként azt, hogy érezze magát hasznosnak, valamilyen szinten "pótolhatatlannak" és érezze, hogy Neked most Ő rá van nagy szükséged, ezért ki kell másznia a letargiából, hogy téged tudjon segíteni. Nagyon szorítunk mindannyian nektek!!!
Pussz,
Tündér :-)
Válasz erre: maresz058
Mindenkinek köszönöm, a segítő hozzászólásokat. Most azt találtam ki titeket olvasgatva, hogy megkérem segítsen nekem, ( komoly orvosi vizsgálatok előtt állok) kisérjen el a vizsgálatokra, hátha így a saját baját kicsit feledni tudja. Talán kimozdúl valami, gondolom ártani nem árthat. Remélem!
Nagyon jó ötleteket kaptál tőlük, valóban érdemes megpróbálni, főként azt, hogy érezze magát hasznosnak, valamilyen szinten "pótolhatatlannak" és érezze, hogy Neked most Ő rá van nagy szükséged, ezért ki kell másznia a letargiából, hogy téged tudjon segíteni. Nagyon szorítunk mindannyian nektek!!!
Pussz,
Tündér :-)
pl. sokszor hatásosan használtam, ha "egy kép jött be" egy élethelyzetben, akkor ezt a "képet" tudatosan megváltoztattam...
Példa (ennél voltak durvábbak is, de):
matek vizsga... és úgyis egyest kapok szindróma >>>
én ezen úgy léptem túl, hogy ha ez bevillant, akkor "megelőztem" és arra koncentráltam, hogy milyen jót sörözök (beugró sörillatokra gondoltam, vagy volt, hogy 10 sör márkát kellett felsorolnom és az ízét magam elé gondoltam) holnap ilyenkor...
egy idő után a vizsgáimnál a sörözés ugrott be automatikusan> így több légy egy csapásra: 1. feloldottam a szorongást 2. kizökkentem a rettegésből 3. kitűztem a holnapi célt...
Tudom Luki, amatőr, de módszer... .-)
És még valami! Érdemes regisztrálni az ügyfélkapun. Én tátott szájjal olvastam, hogy amikor egyik éven elugrottam egy gyógyszerért az orvoshoz, és utólag szembesültem vele, milyen laborokat, és konzíliumokat hívtak össze az érdekembe azalatt a három perc alatt, amíg akkor megkaptam a receptemet. :(((
Te viszont sokat segítettél azzal, hogy elhívtad magadhoz Tündét. Legalább azt érzi, hogy egy valakiben feltétlen megbízhat. Most nem szabad "elengedni a kezét". Én a leírásod alapján azt érzem, hogy többet is tettél, elindítottad azt a folyamatot, amit egy szakorvosnak kellett volna tennie.
Ha vele előre megbeszélnéd (és találtok új orvost), Te is bemehetnél vele az első beszélgetésre (erre van lehetőség), így az orvosnál nem kerülne olyan kiszolgáltatott helyzetbe.
Örülök, hogy vannak ilyen segítőkész emberek, mint TE !!
A rendszeres fizika terhelés, munka, az intenzívebb anyagcsere miatt szintén előrelépést eredményez.
Én teljesen beleéltem magam és olvasás közben elkezdtem azon gondolkodni, mit lehet tenned? Nem tudom:-(
Az biztos, hogy nem feladni és segíteni.