új cikk írása
A családi tűzhely melege
Kinek a feladata lenne a család összetartása, ha nem a mienk?! Mit teszünk meg azért és hogyan, hogy férjeink, gyermekeink ki legyenek szolgálva? Jó ez így? Beszélj róla, te hogy csinálod?
..., melyeket
idáig
ma
tegnap
tegnap előtt
a héten
a múlt héten
a hónapban
az elmúlt hónapban
az utolsó 3 hónapban
írtunk
Mit jelent számodra az otthon? Tető a fejed felett? Egy meleg ágy? Biztonság és szeretet? Az a hely, ahol az édesanyád van? Vagy ahol az emlékeid vannak? Esetleg ahová mindig visszamennél?
Néha akkora feszültség lógott a levegőben, hogy vágni lehetett volna. Eljött az az időszak, amikor mindenhol jól éreztem magam, kivéve az otthonomat…
Felébredtem reggel, és mint egy robot, végeztem a dolgom: megmosakodtam, felöltöztem, suliba vittem a gyerekeket, dolgozni mentem. A munkám mindig kizökkentett, elterelte a figyelmemet, nem jutottak eszembe a gondjaim. De amikor délután mentem hazafelé, görcsbe rándult a gyomrom, megfájdult a fejem, elment az életkedvem. Feltettem magamnak a ...
Folytatáshoz kattints a cikkre
fel
le
Mit jelent számodra az otthon? Tető a fejed felett? Egy meleg ágy? Biztonság és szeretet? Az a hely, ahol az édesanyád van? Vagy ahol az emlékeid vannak? Esetleg ahová mindig visszamennél?
Szüleim válását követően egy tízemeletes tömbházba költöztem édesanyámmal. Egy percig sem hiányzott akkor a nagy, kertes ház. Nem ragadt rám őseimtől a „föld” szeretete sem, pedig hatalmas birtokunk volt, és gyakran kísértem oda őket. No persze, nem dolgoztattak egy percig sem, mert a munkát napszámosok végezték.
Mindig csodálkoztam azokon az embereken, akik pityeregve idézték fel vidéki házukhoz kötődő emlékeiket. Siratták a földet, a növényeket, állatokat, patakokat, réteket.... ...
Folytatáshoz kattints a cikkre
fel
le
Igazából sosem tagadtam, hogy honnan jöttem, és hová, kinek a karjai közé születtem bele. A szüleimtől csak szeretetet, összetartozást, kitartást, erőt, hitet, becsületességet, munkaszeretetet hoztam magammal a vidéki életből a pesti nagy életbe.
Ez az óvó, védő háttér elég volt ahhoz, hogy mindig úgy éljem az életemet, hogy higgyem, van egy jobb és egy még jobb nap is a mai után, még akkor is, ha épp most szenvedsz.
Nem volt egyszerű a vidéki lánynak mindent (értsd ez alatt szülőket, testvéreket, barátnőket, munkát, otthont, biztonságot, illatokat, ízeket, és érzéseket) otthagyva, új életet kezdeni itt a semmiből. A gyerekem még csak nyolc éves volt. Albérletbe hoztam Budapestre, és csak magunkra számíthattunk. Nehéz idők voltak. De ...
Folytatáshoz kattints a cikkre
fel
le
Tavaszi,nyári,őszi,téli szünet idején egy kicsit enyémek.
Nyaralnak a fiúk a mamánál vidéken.
Ez ám az igazi együttlét. Mikor a szülők távol vannak és csak a nagyi van velük.
Kinyílnak ilyenkor, mint a virág.
Az időzítés ebben a kánikulai forróságban nagyszerű. Az én természetes anyagból szigetelt házamban, ami vályogból épült akkor, amikor már falun mindenki b30-as téglából, szilikátból építkezett, ebben a rekkenő 36 fokos hőségben 24 fok van. Így aztán bent tartózkodunk a fiúkkal, mintha kint tél lenne. Legóznak, kártyázunk, társasozunk. ...
Folytatáshoz kattints a cikkre
fel
le
"Ti érzitek az illatokat? És ha igen, nektek van illatotok? Nem a parfüm bódító illatára gondolok, vagy virág, étel, sütemény illatára....hanem olyan "emberi illatra", valami megfoghatatlan,kifejezhetetlen illatra...
Amit legszívesebben „befognál” hogy soha ne illanjon el, és maradjon veled örökre. Ami feléleszti az érzékeket, élmények, vágyak jönnek elő a hatására benned.
Nekem pl. életem legszebb illata az otthon illata. Sajnos az életem úgy alakult, hogy haza kellett költözzem 29 évesen újból. /nem voltam magamra büszke/ Nos, egy szomszéd faluban dolgoztam, ahová nap mint nap kerékpárral tekertem / oda- vissza 4km-t/ esőben, fagyban, hóban, melegben...Imádtam, mert miközben az arcomba fújt a szél, a ...
Folytatáshoz kattints a cikkre
fel
le
Szél lebbenti fel fátylamat,
szellő fújja arcomat,
csendben hallgatom miről regél,
hűsítőn érzem lágy lehelletét.
Borzolja, fújja hajam, már tépi a szám,
levegőért kapkodom,
szó nem hagyja el ajakom!
Hátra felé taszít, egy - egy lépést teszek.
Mint sebzett vad, felökleli testemet.
Előre dőlök, kitárom kezem,
ráfekszem, s elhagyom testem!
Nem dőlök el, hogy ne nevess.
Csak rá fekszem, s hagyom,
hogy megtartson engem!
Érzem szinte lebegek,
felkap, mint egy falevelet!
...
Folytatáshoz kattints a cikkre
fel
le
Kicsit megkésve, de örömmel tárom föl életem és a családom életének együtt töltött boldog napját! Lesz még ilyen...
Nem is tudom hol kezdjem..., talán ott, hogy úgy gondoltam, egy családi összejövetel keretében ünnepeljük meg nemcsak a húsvétot, hanem születésnapokat és névnapokat is!
Nagyon vártam, és szerintem nem voltam ezzel egyedül. A mi családunk az összetartás erejével példát mutatva él! Meghívtam szüleinket, testvéreimet, sógoraimat. Mindenki készült valamivel, ki sütivel, üdítővel jött hozzánk, ki „csak” szívvel és lélekkel!
Húsvét reggelén Józsikám sietve - sógoraim segítségével - neki fogott ...
Folytatáshoz kattints a cikkre
fel
le
Milyen jó is ha, gyermekeinkkel együtt kapcsolódhatunk ki, s láthatjuk, hogy ők boldogok!
Tegnap már lázasan készülődtem, hogy ma a színjátszócsapattal mehessek, egy újabb amatőr előadásra! Reggel lázasan pakoltam, hogy ha haza érünk hellyel - közzel rend legyen. Barbó és Én úgy gondoltunk jó idő lesz, reménykedtünk, hogy nem szakad majd ránk az ég, melynek lógott a lába!
Aztán elindultunk, hogy találkozzunk a tanárokkal, gyerkőcökkel és a szülőkkel, akik vállalták, hogy eljönnek megnézni gyermekeik műsorát! Egy régi sulis társammal szálltam föl a buszra. Barbó hátra rohant a ...
Folytatáshoz kattints a cikkre
fel
le
Öregszem, hogy mostanában egyre gyakrabban eszembe jut, amikor még együtt volt az egész család? Vagy talán olvastam egy cikket és az hozta elő, azokat a meghitt pillanatokat?
Anyám kiadta a feladatokat. Mindenki tudta egy órán belül kinek mi a dolga. A húgaim most is megúszták, mint mindig, amikor arra hivatkoztak, nekik tanulni kell!
Reggel, mikorra felkeltem és még lúdbőrözött a hátam a gondolattól, hogy ki kell bújjak a jó meleg ágyból, a konyhából már hangok szűrődtek a szobába.
Apu épp a tüzet rakta meg, anyu meg a sparheltet sikálhatta éppen, közben megvitatták a napi teendőket egymás között. Ilyenkor voltak ketten, egyedül.
De nem sokáig, hiszen rövidesen ...
Folytatáshoz kattints a cikkre
fel
le
A Lét nem érez éveket,
Ő Pillanat csupán,
Mint csepp az eső tengerében,
Mint levél a fán;
Éj-takaróját elővette újra,
És pihen a Nap alkony-ágyba bújva,
Tudja: a lét-öröm sosem hamis;
S pár boldog órát láthatott ma is.
A perc fogan,
A lét rohan,
Az élet egyre száll;
Száguld és meg nem áll,
Lélek partjáról
Más lélekhez
Mindig eltalál.
———
Tobzódás nélkül a lét: puszta semmi,
A halál tud csak gazdaságos lenni,
Az Élet él, és nyüzsög szüntelen,
A takarékos lét: csak félelem.
A hivatal
Csak port kavar,
Szirtjén nem él csoda,
Amit Magadtól elrabolsz,
Nem pótolod
Soha. ...
Folytatáshoz kattints a cikkre
fel
le
Emlékeimben örökké….!
Közeledik a karácsony és én egyre gyakrabban jutok el gondolatban odáig mit is jelent számomra. Magammal beszélem meg, kivel is mással, hiszen a családom, akik valaha is számítottak nekem, már nem léteznek. Létezett akkor, amikor még egy nagy család voltunk! A gyermekkoromban, amikor még számomra az ünnep a várakozás örömét jelentette, amikor a körülöttem zajló hajcihőt nem úgy éltem meg, mint valami rossz előjelét annak, hogy valami készülőben van, hanem izgalommal, és szeretettel néztem, és ...
Folytatáshoz kattints a cikkre
fel
le
Bár a pályázattal kapcsolatosan találtam ide, talán elnézhető nekem ez, ha most egy kicsit be is mutatkozom egy rövidke történettel, ami velünk esett meg. Előfordulhat az is, hogy ez csak nekem olyan fontos, s csak az én szívemet melengeti át, amikor rágondolok, azért fogadjátok szeretettel tőlem.
Rohanó családunkat nem tudom leültetni még vasárnaponként sem egy-egy családi ebédre. Biztos, hogy valakinek éppen akkor akad dolga, vagy éppen nem éhes, mert előtte elcsent már egy süteményt.
...
Folytatáshoz kattints a cikkre
fel
le
A hosszú hétvége borongós délutánján született meg a karácsonyi menü végleges változata...
Persze ez nálunk nem olyan egyszerű, mint ahogyan hangzik...Először is, össze kell szedni ki jön, és aki jön, az mikor...ehhez sok sok telefonra, e-mail váltásra van szükség, esetleg ha az érintett sem egyikkel, sem másikkal nem rendelkezik, akkor jöhet a régi jól bevált módszer: a képeslap, vagy levél..Megérkeznek a válaszok, időpont, helyszín megfelelő minden érdekeltnek..Ekkor ül össze a főszakács és a kukta (Anyu és Én), hogy papírra vessék terveiket, melynek hatalmas kupacából majd ...
Folytatáshoz kattints a cikkre
fel
le
Egy apa intelmei a túlvilágról, ahol nem leli a nyugalmát családja miatt.
Drága Fiam!
Drága Gyermekeim!
Mostan jött el az az idő, hogy ne hagyjam szó nélkül, amit művelsz. El vagyok keseredve. Elhagytam a földi létet, reméltem, hogy megtalálom a nyugalmat és a boldogságot. Ám hiába, ide is megérkeztek azok a hírek, melyek lelki életem nyughatatlanságát okozzák. Sokáig törtem a fejem, szóljak-e Néked vagy sem, hittem, elrendeződnek a dolgok.
Tudom, Te is meg voltál zavarodva, minden erődet és energiádat felemésztette a temetésem körüli hercehurca, mit a mai ...
Folytatáshoz kattints a cikkre
fel
le
Élet van! Élményekben gazdag, itt a földön. Folytatom a családregényt egészen addig, amíg a családi tűzhely melege kitart. Élesztgetem a tüzet, inkább több mint kevesebb sikerrel.
Számoltam a napokat, akkor is, amikor megszülettek a cicák. Majd a heteket, hónapokat. Most megint számolok. Még négy hónap és itt a tavasz.
Valamennyien túl vagyunk az első megpróbáltatásokon. A cicák életében a környezetváltozás, a természet közelsége azt az eredményt hozta, amit eredetileg is szerettem volna. A kezdeti nehézségek után, amikor végre maguktól lejöttek a fáról, úgy vették birtokukba a kertet, mintha oda születtek volna, nem is egy panellakás földszinti falai közé.
A szabadság ...
Folytatáshoz kattints a cikkre
fel
le
Köszönet minden jóérzésű embernek, az aggodalmakért, a cicacsalád sorsának alakulása érdekében írt hozzászólásokért. Nem tudjátok, de megtudjátok, ha befogadtok egy ártatlan kis jószágot, .mert a puszta szeretet, lásd nem elég.
Csak négy nap kellett ahhoz, hogy megismerjék a környezetüket. Ez alatt a négy nap alatt alkalmam volt egy másik élethelyzetben szemlélni a cicák életét. Mi emberek, azon túl, hogy sokan vagyunk, akik szeretjük ezeket a kis állatokat, naiv módon, kellő tapasztalat híját, egy hosszú folyamat következtében eljuthatunk odáig, mint ameddig én eljutottam.
Nem vagyok büszke rá, hogy ezt tettem. Megint ők győztek. Mi vagyunk a hitetlenek, a legjobb szándék által vezérelve ugyan, de nem mindig érjük ...
Folytatáshoz kattints a cikkre
fel
le