új cikk írása

A mi közlekedésünk, ahogy mi látjuk...

Azt gondolják nem tudunk vezetni? És kik okozzák a baleseteket? Merre menjünk? Hogyan tervezzük az útjainkat? Egy csomó kérdés a közlekedésünkben. Válaszoljuk meg!

« előző
1
2
következő »

Katarzis

Ezt az írásomat is tanulságos cikknek szántam egykor. A felismeréséhez, hogy mit jelentünk a másiknak, úgy látszik néha szükségünk van olyan cselekedetekre is, ami kimozdíthat egy holtpontról, hogy megtudjuk milyen úton, merre igyekszünk, hová érkezünk..
Rendkívüli helyzeteknek soha nem voltam híján, ill. annak megoldására törekedtem mindig, hogy pontosabb képet kapjak a másikról, magunkról, a legkülönfélébb helyzetekről. Igen sokszor kellett feszegetnem a határokat, hogy megtudjam, hol is húzódnak pontosan. Nem kevés energiámba tellett, akár szóban, beszélgetéssel, de nem riadtam vissza akkor sem, amikor a tettek mezejére kellett lépnem. Gyakran még magunk sem tudjuk, mire vagyunk képesek, nekünk mik a korlátaink, ugyanez vonatkozik másokra is, ...

Folytatáshoz kattints a cikkre

fel le

Járt utat a járatlanért... (2)

Hát bizony ez az én közlekedésem kifelé menet és hazafelé jövet, jobbat még mindig nem tudtam kitalálni, pedig az idő sürget..
Lassan már csak egyetlen út marad kifelé, a nekem kerülő út, hosszabb ugyan, de jobb, mert beton. Kit érdekelt idáig az, hogy jobb, ha a másik meg rövidebb. A harmadikról a legrövidebbről kár szót is ejtegetni, az már a múlté, hiszen felszántották, beültették, a termés megérett, learatták. Járhatatlanná tették a csapást, arról nem szólva, gondoskodtak arról, még ha nincs is kerítés, hogy megtudjuk, az biza magánterület. Hogy kié, az nyílt titok. Ha mégis a kert eladásán törném a fejem, ...

Folytatáshoz kattints a cikkre

fel le

Az első lépés…

A családi környezet elsődleges színtere az ismereteknek, a tudás elsajátításának, éppen ezért fontos, hogy az itt megszerzett, korai tapasztalatokon alapuló tudást minél sokszínűbb, ingergazdagabb környezetben folytassuk tovább…
Ingerszegény környezetben nem csak a testünk tunyul el, de az agyunk sem úgy működik alkalmanként, ahogy kellene… Az utóbbi időben azt tapasztalom, hogy nem árt az ismereteket, a rég tanultakat feleleveníteni, először csak gondolat szintjén…, amit rövidesen a tett követi… Tudom, mert kipróbáltam. Ilyenkor általában egy ülő pozícióban vagyok, vagyis semmit sem teszek, csak magam elé bambulok, nézek valamit, de nem látok. Érdektelen, kényszercselekvés ez… Nézem, mert van szemem, csak éppen már ...

Folytatáshoz kattints a cikkre

fel le

A vonattal utazás fellelhető majdnem összes előnye

Hónapok óta járok vonattal dolgozni. Ennyi idő alatt kiderült számomra, milyen előnyökkel jár mindez, bár érthetetlen módon sok helyről hallom a panaszkodást, milyen rossz is vonattal utazni. Kényelmetlen, késik, nincs ülőhely, meleg van. Azt gondolom, hogy jó magyar szokás szerint eleve negatívan állnak hozzá a kérdéshez. Valószínűnek tartom, hogy csak a rossz dolgokat veszik észre, illetve a jó dolgokat is eleve sötét színben látják. Pedig csak a pozitív oldalát kellene nézni mindennek, ahogy ...

Folytatáshoz kattints a cikkre

fel le

Petőfi kukázik

Néha két üres doboz között kincsekre bukkanunk a szemetesben...
Óvodából hazafelé jövet mindig történik valami gyermekszívnek érdekes dolog. Követ bennünket egy kutya, kamaszok gördeszkáznak a téren, járdát seper egy néni vagy éppen érkezik egy kukásautó. Minap ez utóbbi kötötte le kölyök figyelmét, majd az enyémet is. Óvodánk közelében szelektív hulladáktároló található. Kisfiam most már kívülről fújja: sárga kukába műanyag, kék kukába papír, barna kukába bio és így tovább. Narancsszínű jármű kanyarodik a sarkon. Gyermek ujjong:" Anya, anya! Kuka!" ...

Folytatáshoz kattints a cikkre

fel le

Miért késnek a vonatok?

"Megpróbálom elmondani, hogyan tud egy vonat kb. húsz-harminc perces késést minden erőfeszítés nélkül összeszedni."
Októberi péntek este a mellékvonal végállomásán. Az utolsó előtti vonat a megyeszékhelyről 18.25-kor indult, egy óra tíz perc a menetidő. A lámpák fénykörében várakozó szülők reményteljesen pillantanak órájukra: mindjárt fél nyolc, a pécsi főiskolán elsőéves „kislány” hamarosan megérkezik.rnEljön a 19.35, majd el is múlik. A vonat sehol. Háromnegyed, még mindig semmi. Az ide-gessé váló édesanya már hívná gyermekét a mobilon, amikor a telefon hívást jelez, és a leányzó szól bele: rn- Nyugi, anya, ...

Folytatáshoz kattints a cikkre

fel le

A látszat és a valóság

Vannak esetek, amikor az ember nem magyarázkodik.
Gyerekkori iskolatársammal sem általános iskolában, sem a középiskolában nem jártunk egy osztályba, csak évfolyamtársak voltunk, ám szüleink is gyermekkoruktól ismerték egymást, és mi magunk is gyakran jártunk közös társaságba.rnrnMajd közel négy évtizedig több száz kilométerre laktunk egymástól és csak ritkán találkoztunk, oly esetekben, ha éppen mindketten a szüleinknél voltunk.rnrnMost, hogy elmentem nyugdíjba, fél hónapot itthon, fél hónapot otthon, Anyukámnál vagyok, aki sajnos bottal jár ...

Folytatáshoz kattints a cikkre

fel le

Megoldjuk...

Gyakran ismétlődő tevékenységeim közül az egyik, amikor erőmet meghaladó terhet kellett cipelnem....
Útjaim során nem igazán térek le arról az útról, amit megszoktam. Már fel sem tűnik, annyi ismerős arc, hiszen mindig ugyanazok. Mindenki siet. Nekem valahogy ezen a napon nem volt sietős a dolgom. Ráérősen nézelődtem és eközben már messziről feltűnt, a számomra már nem idegen, egy ismerős alak. Első ránézésre, mint egy batyu, szerintem az egész ruhatárát magán hordozta. Az asszony mint mindig, most is lassan, araszolva haladt. Rongyaiba burkolva, fázósan húzta össze magát, vagy az élet ...

Folytatáshoz kattints a cikkre

fel le

Remény

Remény Egyre fáradtabbak a kezeim már vagy egy óra is eltelhetett, hogy felkelt a nap. Ismét egy újabb nap. Lemondás meló!- folyamatosan ez a mondat zakatolt a fejemben. Alig várom, hogy piros legyen a lámpa és máris, minden erőmet összeszedve, próbálom eladni a fedél nélküliek lapját. Kerekesszékben. Ne gondoljátok, hogy ezért sajnálom magam- ez az igazság része. Elfogadtam így az életem. A lábujjhegyeim már cidriznek a hidegtől. Innen tudom, hogy nyolc körül lehet az idő. Az eső ...

Folytatáshoz kattints a cikkre

fel le

Szárnyalok

Napraforgó-illatú földesúton tekertem ma. Már rég nem virágzik a tábla, mint mikor a képeket készítettem egyik esti kerekezéskor. Most a busa virágfejek lefelé lógnak, magoktól terhesen, szürkén, csúnyán, mégis édesen. Nem a régvolt, sárga fejek illata árad már belőlük, az elszállt a júliusi boldogságokkal együtt, mikor pajkos, szőke tündéreim járták éjszakai táncukat a templomkertben velem. A termékenység aromája árad, napraforgómagok illata, édes és semmi mással össze nem keverhető zamat-felhő ...

Folytatáshoz kattints a cikkre

fel le

Közlekedési morálunk netovábbja

Sok dologról el sem hinnék, hogy megtörténhet, ameddig részeseivé nem válunk. Bőven akadnak, akik felsőbbrendűnek képzelik magukat. Persze az sem kizárt, hogy elmebetegségben szenvednek, illetve mi szenvedünk tőlük.
Az életünk előrehaladtával az egymás iránti toleranciánk is csökken. A viselkedés etikettjének hiánya vagy az egymás iránti közöny okaként az emberek napi találkozásának viszonya teljesen elvadult. A további eszmefuttatás helyett a saját élményeimből prezentálnék. Azon már meg sem lepődöm, hogy a közúti közlekedők, udvariatlanságot hírből sem ismerők agresszív, erőszakos magatartást tanúsítanak egymással szemben. Természetesen érthető erőfitogtatás a suzukis és a mercis között. Bevallom az ...

Folytatáshoz kattints a cikkre

fel le

Rend és szigor (?)

Ha nem magam hallom, akkor is elhiszem...
... de így már tényként kezelem. Pár napja történt, amikor még havasak, lefagyottak voltak az utcák, senki nem takarította le azokat. (Ez is megérne egy külön misét, hogy miért nem fizet a város annak az adott vállalatnak még a tavalyi hóeltakarításért sem, és ezek után hogyan fenyegeti meg a cégvezetőt, miért kell kocsik tucatjának összekoccanni a város egyik legnagyobb kereszteződésében, és engem miért büntetnek meg, ha valaki elcsúszik a házunk előtt, őket meg miért nem?! - Amúgy biztos ...

Folytatáshoz kattints a cikkre

fel le

A Lélek súlya

„Íme, én angyalt küldök előtted, hogy megőrizzen az úton és bevigyen arra a helyre, amelyet én kijelöltem” (II. Mózes könyve)
Sötét a város, szombat kora reggel szótlanul pihen a sziréna hangja, már nem hasít a 47-es út felé. Túl van rajta. Néhányan várunk a buszra a fagyos szélben. Nekem az iskola, másnak a vásárlás a sürgető, és van, aki a kedveséhez siet Szegedre. Rohanunk mindannyian, nem gondolva a másodperc töredékében egy szusszanásnyi pihenésre, félretéve a hajtás, a mókuskerék lendületét. Lassan járj, tovább érsz! Mily igaz, és bölcs a magyar nyelv. Csendben néznek maguk elé az utastársak, ...

Folytatáshoz kattints a cikkre

fel le

Nő a volánnál 8. – utolsó rész

Nőnapi kalandom. – Az előzőeknél jóval később történt. Mint ráérő nyugdíjas, szívesen elvittem férjemet autóval, ha kiszállásra kellett mennie. Többször itthonról indultam együtt férjemmel, amikor egyedül kellett kiszállásra mennie,
de az is előfordult, hogy a megbeszélt időben a cégnél vettem föl. Ha Pestre készült hivatalos ügyben, oda is én fuvaroztam. Ilyenkor meglátogattam valamelyik gyermekem családját. Most ügyeit befejezve, lányomhoz indultunk az Amerikai útra. Újpesten, az egyik piros lámpa előtt kellett várakoznom. Egyszer nagy csattanás, valaki a kocsinak ütközött. Hátra néztem, egy fekete Volga állt mögöttem túl szorosan a Warbicsekez préselődve; az én kocsim állította meg! Úgy látszik, a vezetője ...

Folytatáshoz kattints a cikkre

fel le

Nő a volánnál 7. rész

A fehér Wartburgommal már annyi bajom volt, nem bírtam türelemmel, levélben kértem a csepeli központtól, hozzák előre az új kocsi átadását. Nemsokára megkaptuk az értesítést az átvételére.
Az igényelt Skodára még ki tudja, meddig kellett volna várni. Azonban most van autóra szükségünk, megint Wartburgot kaptam, és a kért piros helyett csak más színekből lehetett választhattam. Egy zord októberi napra esett az átvétel időpontja. Férjem egyik kollégáját kérte, segítsen műszaki szempontból a kocsi kiválasztásánál, de nem sok hasznát vettük, mert olyan sokan várakoztak a telepen, mire sorra kerültünk, már későre járt az idő, korábban el kellett mennie. Egyedül kellett hazavezetnem a ...

Folytatáshoz kattints a cikkre

fel le

Nő a volánnál 6. rész

Megbírságoltak – igazságtalanul. – Csendes őszeleji délután, Budapestről igyekeztünk hazafelé; kolléganőm ült mellettem az autóban.
Közvetlenül Érsekvadkert előtt jobbra, a dűlőútról nagy rakománnyal egy teherautó fordult elénk, még jó, hogy nem ütköztünk össze, olyan hirtelen pattant a 22-es útra. Aztán csak ballag előttem amolyan 25 km-es „sebességgel”, komótosan, végig a falun, onnan kiérve is, hasonló tempóban. Eszébe se jutott jobbra húzódni, hogy elhaladhassak mellette. Hiába igyekeztem többször megelőzni, nem jártam sikerrel. Ráadásul rakományát az útra potyogtatta; takarmányrépák röpködtek elénk szerteszét… Nagy ...

Folytatáshoz kattints a cikkre

fel le

Nő a volánnál 5. rész

Karambol. Egy verőfényes tavaszi vasárnap szülőfalumba készültem. Eleinte férjemre bíztam, térképen válassza ki az útvonalat. Jobb, ha elfoglalja magát, rám kevésbé figyel.
Ő azonban csak a „toronyirányt” nézi, nem az út minőségét, és késve jelzi, ha kanyarodni kell, akár csak az oktatóm tette. Most is Nógrád megye erdős-hegyes, árkon-bokron keresztül vezető, kanyargós útjait választotta. Igaz, szép tájon, vadregényes erdőkön keresztül autóztunk, de kegyetlen rossz minőségű keskeny úton: hol magaslatra föl, mély szakadékok mellett, hol meredek lejtőn lefelé, néhány kilométer távolságon belül apró falvakon át, ahol nemcsak emberek, de tehenek, tyúkok, kutyák ...

Folytatáshoz kattints a cikkre

fel le

Nő a volánnál 4. rész

Második férjemmel akkor már kissé hadilábon álltunk, nagyon ideges-izgága természete lévén, nem volt könnyű vele az élet. Ha együtt mentem vele üdülni, jeleneteket rendezett. Ha együtt utaztunk, az autóban is saját akaratát óhajtotta érvényesíteni.
Egy alkalommal Vácnál Rátót felé kanyarodtunk; férjem egy telket akart megnézni. A faluvégen keskeny fahídra álltam be, hogy megforduljak. Párom kiszállt, hogy majd segít! Jó. Megáll, idegesen mond valamit, kezével gesztikulál. Eszébe se jut, hogy a motor zúgása miatt egy szót se lehet hallani a kocsiban, a jelzései pedig félreérthetők. Begurult, mert nem bírja elviselni, ha én másik irány felé kanyarodom fordulás miatt, mint ahogyan ő eldöntötte magában. Na, gondoltam magamban, most jól ...

Folytatáshoz kattints a cikkre

fel le

Nő a volánnál 3. rész

Autózunk Warbicsekkel. – Nem valószínű, hogy friss jogosítvány birtokában mindenki jól vezeti járgányát. Kezdetben velem is történt néhány eset, ezek tanulságait saját érdekemben jól agyamba véstem.
Első autónk amolyan piszkosfehér Wartburg volt (Warbicseknek hívtuk). Kéz alatt vettük, mivel abban az időben nem lehetett gépkocsit vásárolni csak úgy, hogy bemegyek valamelyik autószalonba, és kiválasztom a megálmodott darabot… Nem-nem lehetett így hozzájutni, de még úgy sem, ha meglett volna rá a pénz, de az se volt. Bementem tehát az OTP helyi kirendeltségére, s megállapodást kellett kötni arra, hogy autóra gyűjtöm a pénzt; havonta bizonyos összeget kellett rátenni a számlára, és sokáig ...

Folytatáshoz kattints a cikkre

fel le

Chevrolet, de fekete

Katalina nélkül ez az írás talán nem most, nem így vagy soha....
Harminc éves lehettem. De az is lehet, csak huszonkilenc. Mindegy. Akörül voltam és ősz is, mármint évszakilag. A műszaki vizsga teljesen kínai volt. Az egészségügy se az igazi. A gyakorlathoz meg sok volt a négy kerék, mellettem egy idegennel. Menjünk akkor szép sorjában! Valamilyen vaskos könyvből tanultam meg, melyik tábla mit akar velem közölni. Magoltam. Később megleltem benne persze a logikát is. A közlekedési szabályokat ezerszer átnéztem, így könnyen ment, mikor mit kell tenni. A ...

Folytatáshoz kattints a cikkre

fel le

« előző
1
2
következő »

támogatóink

http://www.proconer.hu/

http://www.berkemann.hu/

http://www.promenad.hu