A cserebogarak hallhatatlansága, avagy beszélgetni jó
Látogatók száma: 59
Hagyományokat teremteni is lehet, hogy jobban érezzük magunkat, mert azok kapaszkodók lesznek, biztos pontok, hogy nem vagytok egyedül.
Társasházban hat ingatlan van, és úgy hozta a sors, hogy három lakásban önhibájukon kívül egyedül élő nők laknak, akik családfenntartóként naponta navigálják kis vitorlásukat az életnek nevezett óceánon, küzdenek a kisebb-nagyobb hullámokkal, napi 24 órán át. Tudják, hogy a bajban számíthatnak egymásra, ha vigyázni kell a gyerekre, vagy orvost hívni, s további nem várt és nem kívánt szituációval egyedül nem bírnak boldogulni.
Nem tartják számon, hogy ki kinek mikor és hányszor tesz szívességet.
Tíz évvel ezelőtt kezdődött, hogy évente háromszor összejönnek, így mindhármuknak módjában áll vendégül látni a másik kettőt.
A házigazda vacsorával várja a vendégeket, akik italt és süteményt hoznak, majd kényelmesen kvaterkáznak, amíg csak ki nem fogynak a szóból.
Miről tud három különböző korú, végzettségű és világnézetű nő éjszakába nyúlón beszélgetni?
Nem másról, mint a cserebogarak hallhatatlanságáról, azaz hétköznapi apró-cseprő ügyekről, amelyek képesek apró hógolyóként legördülni gondjaik hegyének tetejéről, hogy mire a völgybe érnek, már lavinává dagadva valamely aktuális társadalmi probléma megoldásának módozatát latolgassák.
Humornak sincsenek híján, és legjobban saját balul sikerült dolgaikon tudnak nevetni.
Tévedsz, ha azt hiszed, ez egy zártkörű klub. Meghívni azonban csak azt lehet, akinek részvételét mindhárman egyhangúan jóváhagyják, így kerülnek meghívásra férfiemberek is, akik eddig - bármelyikükhöz tartozzanak is -, kivétel nélkül élvezik a hölgyek társaságát, és látásmódjukkal, humorukkal hozzájárulnak az est sikeréhez, miközben maguk is felvillanyozódnak a beszélgetések kapcsán.
Új család költözik a házba, és két év után meghívást kapnak a soron követő, szabadban tartott kvaterkázós estre. A házaspár debütációja oly jól sikerül, hogy azonnal felkerülnek az álladó stáblistára.
Bővül a házbéli közösség.
Nincs ebben semmi különös.
A nagy társasházban, a hazánkban élő többi családnak is kellene egy nagy közös vacsora.
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Az emberek nem figyelnek egymásra.
Kit ismerünk valójában?
A szomszédom 30 éve él itt. Naponta találkozunk , köszönünk. Pár mondatot váltunk hetente. Hajnalban fúr- farag. Fűrészel, bömbölteti a rádiót. Egész nap nagy hangon beszélnek. Zavaróak. Mi csendesek vagyunk.
Joliék messze laknak tőlünk. Nagyon messze, egy másik földrészen. Mégis, még azt is megbeszéljük, hogy ki mit főzött aznap.
A régi tollfosztásos időszak lejárt. Hiába sírjuk vissza.
Ha elesnék , (más rosszullétet nem is említek) a házamban , a szomszéd meg sem hallaná, ha kiabálnék. A telefon kellene, hogy segítséget kérjek.
A barátság nem ismer határokat.
Ha cserebogarak lennének Kelenföldön, hallhatnám a zörejüket, ám hallhatatlanok, mert nincsenek itt, s egyébként is, ha lennének, akkor sem lehetne hallani jelenlétüket az alapzajtól.
Üdv: Yolla
Kit ismerünk valójában?
A szomszédom 30 éve él itt. Naponta találkozunk , köszönünk. Pár mondatot váltunk hetente. Hajnalban fúr- farag. Fűrészel, bömbölteti a rádiót. Egész nap nagy hangon beszélnek. Zavaróak. Mi csendesek vagyunk.
Joliék messze laknak tőlünk. Nagyon messze, egy másik földrészen. Mégis, még azt is megbeszéljük, hogy ki mit főzött aznap.
A régi tollfosztásos időszak lejárt. Hiába sírjuk vissza.
Ha elesnék , (más rosszullétet nem is említek) a házamban , a szomszéd meg sem hallaná, ha kiabálnék. A telefon kellene, hogy segítséget kérjek.
Elcsépelt, régi slágert idézel.
Egyáltalán nem erről van szó.
" Szeressük egymást gyerekek!"
Ez jutott eszembe a cikkedről. Tetszik, bár kell hozzá azonos beállítottság, ami a nagy számok törvénye szerint ugye, egyre több lesz... :)
Egyáltalán nem erről van szó.
Ez jutott eszembe a cikkedről. Tetszik, bár kell hozzá azonos beállítottság, ami a nagy számok törvénye szerint ugye, egyre több lesz... :)
Tisztelt Yolla!
Sokat gondolkodtam hosszú életem során... Mi nem akarjuk vagy mások nem akarják, hogy akarjuk? Azt hiszem, ha mi akarnánk, akkor akarhatnák, hogy ne akarjuk.
Bokor
Hűha! Most a hiba az én készülékemben van.
Tehát nem mi akarjuk nem akarni?
Az nagy baj!
Soha nem engedtem meg, amiben csak tehettem, hogy helyettem mások döntsenek, vagy megmondják nekem, mit akarok.
Üdv: Yolla
Sokat gondolkodtam hosszú életem során... Mi nem akarjuk vagy mások nem akarják, hogy akarjuk? Azt hiszem, ha mi akarnánk, akkor akarhatnák, hogy ne akarjuk.
Bokor
Szia Yolla!
Nagyon jó dolog lehet egy ilyen szűk közösséget létrehozni, akiknek ez sikerül. Ehhez kell egy értelmi szerző, empátia készség, szándék, jó emberismeret és még sok minden egyéb, például erre való hajlandóság, igény... jó szomszédi viszony,... stb.
Megvalósításra érdemes még ötletnek is...
Jó belegondolni hogy feldobódhat ettől az épp aktuális vendéglátó... no és a vendégek. Hosszan lehetne erről beszélgetni, mert ez az írásod is emlékeket idéz fel, hogyan próbáltunk több-kevesebb sikerrel közel sem azonos módon, de kizökkenteni egymást az életünk monoton egyhangúságából. Fiatal korban az alkalmankénti házibulik jók voltak erre, később a családi összejövetelek, majd a munkahelyen kialakult kis baráti közösségek, aztán ez valahol megrekedt, vége lett...
Pussz,
Éva
Kivételesen rólunk van szó, két szomszédasszonyommal együtt alkottuk meg az évi háromszori összejövetelt, és immár befogadtuk az új házaspárt is. Nem lógunk állandóan egymás nyakán, de ha gond van, kérés nélkül is segítünk egymásnak.
Így van, ahogyan írod, a mindennapok monotóniáját meg kell törni, néha jó a lazítás.
Fiatalként jó munkahelyi közösség volt, figyeltünk egymásra, sokszor beültünk munka után egy sörre, csak azért, hogy beszélgessünk. Mára már ez nem divat, helyette csapatépítés van, ránk erőszakolt vidámsággal, egyébként pedig mindenki rohan, ki tudja, hová. És ez nincs jól, szerintem.
Puszi: Yolla
Nagyon jó dolog lehet egy ilyen szűk közösséget létrehozni, akiknek ez sikerül. Ehhez kell egy értelmi szerző, empátia készség, szándék, jó emberismeret és még sok minden egyéb, például erre való hajlandóság, igény... jó szomszédi viszony,... stb.
Megvalósításra érdemes még ötletnek is...
Jó belegondolni hogy feldobódhat ettől az épp aktuális vendéglátó... no és a vendégek. Hosszan lehetne erről beszélgetni, mert ez az írásod is emlékeket idéz fel, hogyan próbáltunk több-kevesebb sikerrel közel sem azonos módon, de kizökkenteni egymást az életünk monoton egyhangúságából. Fiatal korban az alkalmankénti házibulik jók voltak erre, később a családi összejövetelek, majd a munkahelyen kialakult kis baráti közösségek, aztán ez valahol megrekedt, vége lett...
Pussz,
Éva