újabb események régebbi események további események
13:21
Ilona új cikket töltött fel
07:50
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
14:26
Yolla válaszolt egy szavazásra
14:15
Yolla új cikket töltött fel
09:24
Új cikk került fel a weboldalra
08:45
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
07:59
Yolla válaszolt egy szavazásra
19:37
Anyu válaszolt egy szavazásra
19:33
Anyu válaszolt egy szavazásra
19:13
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
16:23
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
16:09
Anyu új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
15:49
zsoltne.eva új hozzászólást írt Anyu naplóbejegyzéséhez
11:48
Yolla válaszolt egy szavazásra
11:47
Yolla új cikket töltött fel
11:35
Anyu új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
10:57
Anyu új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
10:11
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
09:16
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
09:13
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába

A jóslat, avagy kiugrik a nyúl a bokorból...

2012. január 26. - Látogatók száma: 74

Azt már Önök tudják, hogyan örököltem meg Rozit, a kedves és csodálatos cigánylányt, de az előzményeit még nem... ez azonban egy másik történet. Itt elmesélem Önöknek, és természetesen Tysonnak...

- Elmegyünk Sára nénémhez - harsogta Rozi -, jósol nekünk!
- Deee... - próbáltam egy rövid ellenkezést közbevetni.
- Na, nincs deee! - mondta édesen rám nézve a lány, és már meg is voltam győzve. A szemei olyan módon tudták az embert elbűvölni, hogy reménytelenné tett minden ellenállást. Lajcsi csak bólogatott, ő nem is szólt semmit (gyengébb jellem volt, mint én... ellenkezés nélkül adta meg magát).

Amikor odaértünk az idős cigánynénénkhez, az - in medias res - azonnal leültetett bennünket, és kérés nélkül belevágott...
- Add a kezed fiam! - és nyúlt Lajos felé.
Rozi előzőleg figyelmeztetett engem, hogy bármi történik, ne lepődjek meg. Akármit raknak elénk, abból egyek. Ha cigánygyerekek potyognak az égből, csak húzzam be a nyakam.
- Ha ellenállsz, abból botrány lesz! - szólított fel.
Én persze már akkor is jól nevelt voltam, senkit sem szándékoztam megsérteni, így csak figyeltem.
- Ti kóstoljátok meg amit sütöttem! - szólalt meg közben Sára nénénk. Tudtam, hogy ti jöttök - mondta talányosan -, nektek készült.
Nem mertem ellenkezni, hát belekóstoltam a számomra ismeretlen és igen bizarr étekbe. Más szokások, külön ízvilág, de semmiképp sem rossz, jegyeztem meg magamnak. Gyorsan bekaptam pár falatot, és figyeltem mi történik a barátommal. Magyar és cigány szavak röpködtek a levegőben. Valami megfoghatatlan feszültség lengte be a szobát. Lajcsira néztem, aki sugárzott a boldogságtól, aztán Rozira, aki szerelmesebbnek tűnt, mint valaha. De amikor az öreg cigányasszonyra pillantottam, a homlokán összeráncolódott redők sokaságát figyeltem ki.
- Várj fiam! - szólt Lajcsihoz Sára nénénk, felállt és besietett hátra, egy sötét függöny rejtette lukba. Susmorgást hallottunk. Majd kijött egy asszonnyal. Az öregasszony vénebb volt, mint akit valaha láttam. Bibircsókos arcába az idő mélyebb ráncokat vésett, mint a legmélyebb tavaszi szántás, de a szeme oly élénken csillogott, mintha csak Roziét láttam volna. Szája szegletében vigyor bujkált. Végignézett rajtunk, földig érő szoknyáját maga alá hajtotta, és leült Lajcsival szemben.
- Na fiam, adjad ide nékem a kacsódat, hadd lássam ami belé van írva!
Lajcsi büszkén nyújtotta felé a tenyerét. Az öregasszony alaposan megvizsgálta. Húzta, vonta, tapogatta, aztán hümmögött kicsit.
- Te Sára! Hozzad má’ a kártyámat! Erre vetnem kell egyet!
És Sára nénénk már szaladt is be a belső szobába. Villanásnyi idő alatt, egy finom selyem anyagba csomagolt paklival tért vissza. Letette az asztalra a vén cigányasszony elé. Az remegő kezekkel érte nyúlt. Én csak csendesen figyeltem. Nem tudtam mire számítsak. Még nem láttam jóslást, meg aztán nem is nagyon hittem eddig az ilyen hókuszpókokban. Így csak szkeptikusan próbáltam figyelni. De valahol éreztem, ez most nem sikerül... a hatásuk alá kerültem.
A jósasszony kibontotta a selyemből a megviselt paklit. Látszott, hogy használja. Lapjai hajlottak és fakók voltak. A selymet félretette, és máris keverni kezdett. Nem egy szokványos kártyapakli volt. Sok lapos, képes cigánykártyák kerültek ki az asztalra. Öt sorban osztotta le azokat, aztán cserélgetni kezdte a lapjait. Középre egy férfi került, nagy piros szív díszelgett a feje mellett. Miután kicserélt mindent, elgondolkodott.
- Szép kártya ez fiam. Van itt egy szépséges cigányjány, aki a jövődben nagy szerepet játszik. Úgy szeretitek majd egymást, mint sosé mást még ebben az életben - kezdte az asszony.
Rozi kuncogni kezdett. Erre mindenki elmosolyodott, még Sára nénénk is megkönnyebbülni látszott. Csak a vén vajákos asszony maradt komor.
- A tiéd lesz a jány, a halálod órájáig. Égben köttetett szerelem, amit nem téphet szét semmi... Se barátság - az asszony ekkor rám meredt -, sem semmi más.
Volt valami a tekintetében, amitől kirázott a hideg. Mintha belém akarta volna látni. Bár nem nekem jósolt, mégis ott, abban a percben szinte már én is elhittem, hogy úgy fog minden történni, ahogy ő mondja. Ez meg is lepett.
- De azon túl is a tiéd marad, de mégis másé, azé akiben legjobban megbízol majd akkortájt...

Ott nem tudtam mire vélni a jóslatot. Gondoltam, hogy Lajcsi és Rozi életük végéig boldogan élnek majd, sok kis cigánypurdéjuk boldogítja majd őket, és barátom útjának végén Istenére vagy a gyermekeire bízza szerelmét.
De később Lajcsi barátom temetésén minden megvilágosodott. Barátom halálának órájáig az övé volt a lány szíve. De a jóslat rám örökítette az ő kedvesét...

*
/A cikk teljes értelmezéséhez szükséges Bokor úr Cigányszerelem c. írásának ismerete.
Moderátor/

A cikket írta: bokorur

10 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2012. április 16. 15:46
misztikus hangulatú írás.
2012. április 16. 15:30

megtekintés Válasz erre: Vass. N Edith - 2012. március 17. 22:10

Valóban érdekes az élet. Mennyi furcsa dolgot hordoz magában.
Szerettem olvasni.

Tisztelt Edit!
Igen, érdekes volt az életem. Jó visszaemlékezni. Köszönöm, hogy olvasott!
Bokor
2012. március 17. 22:10
Valóban érdekes az élet. Mennyi furcsa dolgot hordoz magában.
Szerettem olvasni.
2012. február 18. 11:14

megtekintés Válasz erre: - 2012. január 28. 16:47

Kedves Bokor úr! Ugye milyen érdekes az élet.Sokszor amiben nem hiszünk,a z válik valóra.Szeretem a cikkeit.Élethűek .
joboszi

Tisztelt Jóboszi!
Én pedig szeretem a visszatérő figyelmét!
Bokor
 
2012. január 28. 16:47
Kedves Bokor úr! Ugye milyen érdekes az élet.Sokszor amiben nem hiszünk,a z válik valóra.Szeretem a cikkeit.Élethűek .
joboszi
2012. január 28. 10:36

megtekintés Válasz erre: Gaya - 2012. január 28. 00:08

Tisztelt Bokor Úr!


Nagyon szép!

Michael Ende egyik mesekönyvéből egy idézet :

" ... vannak a Föld forgásában ritka pillanatok, amikor megesik, hogy olyasmi történik ami sem előtte sem utána sohasem ... "

... abban a tekintetben már ott volt ez a tudás ...

Üdvözlettel,

Zita

Kedves Zita!
Remekül választott idézet. Köszönöm!
Bokor
2012. január 28. 10:35

megtekintés Válasz erre: taki - 2012. január 26. 19:18

Bokor Úr!
Ez is nagyon bejött nekem. Köszönöm, hogy olvashattam!
Jövő szerdán (csüt.) is jövök!
Taki

Tisztelt Taki!
Én köszönöm, hogy olvasott!
Várom vissza!
Bokor
2012. január 28. 10:34

megtekintés Válasz erre: Tyson - 2012. január 26. 19:17

Tanár ÚR!
Ez is baró lett. Megint egy cikk amit értek! Köszönöm!
Tyson

Tisztelt Barátom!
Egy pohár sör mellett mindig szívesen elmagyarázom Önnek...
Bokor
2012. január 28. 10:33

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2012. január 26. 16:48

Kedves Tanár úr!
Megint egy apró kockával közelebb jutottunk az ön életének megismeréséhez. Sokan kíváncsiskodtak már, várjuk a további mozaikokat! Nagyon jó ki sírás.
Üdvözlettel,
Pinokkió

Tisztelt Pinokkió!
Titkaink mindig maradnak.
Bokor
2012. január 28. 10:32

megtekintés Válasz erre: Tündér - 2012. január 26. 14:30

Kedves Bokor Úr!

Gratulálok meghatóan szép történetéhez!

Pussz, Tündér

Kedves Tündér!
Köszönöm, hogy olvasott!
Bokor
2012. január 28. 10:32

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2012. január 26. 11:58

Kedves Bokorur!

Nagyon szép ez a történet, főleg annak ismeretében, ami ez után következett.
Jó lenne, ha ilyen jóslatok bekövetkezhetnének az életben, természetesen azt ki kell először érdemelni. Ön biztos azok közé tartozott, aki ezért tett is! :-)
Jó lenne ma is átörökölni valaki szerelmét, akihez magunknak is nem kevés közünk, és érzelmi kötődésünk fűzött. De ez ritkaság számba megy. Így hát meg kell találnunk a magunk társát, magunknak, amihez olykor egy egész élet is kevés.
Az Ön története is azt bizonyítja, nem mindegy milyen mélységben ápolgatunk egy baráti kapcsolatot életünk során... Sose lehet tudni mit hoz a jövő! :-)

Üdv.
Éva

Tisztelt Éva!
Nékem nem esett ez a jóslat olyan kedvemre, egy barátot veszítettem el.
Bokor
2012. január 28. 10:31

megtekintés Válasz erre: Ailet - 2012. január 26. 11:29

Kedves Bokor Úr!

Ez igazán érdekes történet! Néha kőbe vannak vésve az állomások, amiket elhagyunk, hogy ne térjünk el messze a céltól.

Köszönöm, hogy olvashattam.
Üdv:Ailet

Tisztelt Ailet!
Én köszönöm, hogy olvasott!
Bokor
2012. január 28. 00:08
Tisztelt Bokor Úr!


Nagyon szép!

Michael Ende egyik mesekönyvéből egy idézet :

" ... vannak a Föld forgásában ritka pillanatok, amikor megesik, hogy olyasmi történik ami sem előtte sem utána sohasem ... "

... abban a tekintetben már ott volt ez a tudás ...

Üdvözlettel,

Zita
2012. január 26. 19:18
Bokor Úr!
Ez is nagyon bejött nekem. Köszönöm, hogy olvashattam!
Jövő szerdán (csüt.) is jövök!
Taki
2012. január 26. 19:17
Tanár ÚR!
Ez is baró lett. Megint egy cikk amit értek! Köszönöm!
Tyson
2012. január 26. 16:48
Kedves Tanár úr!
Megint egy apró kockával közelebb jutottunk az ön életének megismeréséhez. Sokan kíváncsiskodtak már, várjuk a további mozaikokat! Nagyon jó ki sírás.
Üdvözlettel,
Pinokkió
2012. január 26. 14:30
Kedves Bokor Úr!

Gratulálok meghatóan szép történetéhez!

Pussz, Tündér
2012. január 26. 11:58
Kedves Bokorur!

Nagyon szép ez a történet, főleg annak ismeretében, ami ez után következett.
Jó lenne, ha ilyen jóslatok bekövetkezhetnének az életben, természetesen azt ki kell először érdemelni. Ön biztos azok közé tartozott, aki ezért tett is! :-)
Jó lenne ma is átörökölni valaki szerelmét, akihez magunknak is nem kevés közünk, és érzelmi kötődésünk fűzött. De ez ritkaság számba megy. Így hát meg kell találnunk a magunk társát, magunknak, amihez olykor egy egész élet is kevés.
Az Ön története is azt bizonyítja, nem mindegy milyen mélységben ápolgatunk egy baráti kapcsolatot életünk során... Sose lehet tudni mit hoz a jövő! :-)

Üdv.
Éva
2012. január 26. 11:29
Kedves Bokor Úr!

Ez igazán érdekes történet! Néha kőbe vannak vésve az állomások, amiket elhagyunk, hogy ne térjünk el messze a céltól.

Köszönöm, hogy olvashattam.
Üdv:Ailet
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: