újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

A reggel

Látogatók száma: 57

A reggelek mindig olyan békések, nyugodtak... Ma is korán ébredt, kialudta végre magát. Könyököl az ablakban, mint kinek semmi dolga.

Tegnap bőven volt feladata miután megnyugodott, hogy minden érintetlen, úgy van, ahogy hagyta a kis teraszán... A beüzemelt hűtője is kellőképpen lejegesedett..., a fagyasztóban hagyott szalámi se fog mostanában felengedni, még jó, hogy pakoltak szendvicset maguknak... Nekiállhatott az előtte már kigondolt teendőinek, miután kikapcsolta a hűtőt... ne járjon hiába.

Sokáig halogatta a kimenetelt, az utóbbi időben ez a hezitálás egyre jellemzőbb rá, a reggeli "kirohanások" nem használtak az idegeinek, sem a szándékának. Csak tologatta maga előtt a feladatokat... Így már, hogy végre rászánta magát, előtte volt, látta, nem kellett azon töprengenie, minek is álljon neki... A nagyra nőtt gaztól már a tv tornyot se látta, és kezdte zavarni a kilátásban is. Szép volt legutóbb! Amikor még tele volt napvirággal, de most, hogy ott kókadoztak az ilyen-olyan elszáradt virágok, már nem volt annyira szívmelengető. Kapta a sarlóját és nekilátott... A fűnyíróhoz hozzá se tudna férni, úgy körbepakolta legutóbb a fészer takarításakor. Akkor csak az volt a fontos! A tető! Annak viszont örült, amikor észrevette, hogy a lánya kézbe veszi a metszőollót és levágja az elszáradt bazsarózsa virágait... Vajon követi e az előzőt hasonló mozdulat? - de már nem igazán reménykedett ebben. Rég beletörődött abba, hogy csak úgy kint van, jó helyen, vele, mellette, ezzel is kevesebb gondot okozva számára, ha munka után hazaérnek..., a munka otthon is rá vár.

Egyik feladat a másikat követte. Látta, hogy a szőlő milyen szépen mutatja magát, pedig már majdnem lemondott róla, miután előző évben szinte haldokolt...De hiszen a diófával is voltak hasonló gondok, és lám, hogy kikupálódott... vastag árnyékot adva még ma is...

Ha a vihar el nem viszi a szőlőt, almát, körtét, jó termés ígérkezik - gondolta, késő őszig is csemegézhetnek... Megérdemli az a szőlő, hogy végigszaladjon rajta, megszabadítva hosszúra nyúlt, súlyos vesszőitől... a tetejezés ideje ez már! Kivételesen nem szedte össze a lemetszett vesszőket, nem csinált nagy kupacokat, mint szokta... ha majd megszikkad, holnap sokkal könnyebb dolga lesz...

Hiába! A sok teendő - lassan rájön - két emberes!... Ezt már rég belátta, hogy egymaga képtelen hiánytalanul elvégezni a kerti munkát, az otthon rendbetétele is rá vár, kell maradjon energia arra is... Nem győzi! De mostanában mintha kissé hanyagolná azt is. Nem azzal az alapossággal végez bármit is, mint korábban... Hiányzik valami!... Talán a jó kedve, ami mostanában kezdi elhagyni? A hangulata is befolyásolja, a külső tényezők, a bosszúságok, amik az utóbbi időben megtalálták - is - mintha változtattak volna rajta egy parányit, nem jó irányba. A vérnyomása a plafont súrolja időnként... Mit tegyen. Arra már nem marad idő, hogy az egészségével is többet törődjön.

Most is azon töpreng, mit kéne tennie még, hogy azok az illetékesek, akiknek időben szólt, végre komolyan vegyék a dolgukat... küldjenek embereket és vágják ki az elszáradt fákat. Azt se tudják, hogy az a száraz fa gondolt egyet és kidőlt magától... csak a szerencse volt ott rajta kívül és a reccsenés, ami egészen a porolóig hallatszott. Arra már gondolni sem mer mi lett volna, ha éppen akkor porolja Erzsi néni a kis szőnyegét, vagy egy gyerek csimpaszkodik fel rá, esetleg valaki kedvenc kiskutyája téved arra akkor éppen?...

A reggelek mindig olyan békések és nyugodtak lehetnének, ha mi emberek komolyabban vennénk, hogy ezért a békéért, nyugalomért nekünk is tenni kéne valamit!

Ott van például az a rissz-rossz kuka... a teteje nem záródik. Ezt is tudják az illetékesek, de könyörgöm mi látjuk, ahogy minden áldott reggel megszállják a varjak, a nyitva hagyott kuka tető már nem akadályozza meg őket, hogy kifötörjék kedvenc falatjaikat... Nekünk csak annyi lenne a teendőnk, hogy visszahúzzuk... Nehéz? Valóban az - mondta egy arra tévedt hajléktalan, de megoldható és az ezzel járó bosszúság, a szeméthegyek látványa elkerülhető lenne addig is... Meddig is?

A cikket írta: zsoltne.eva

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

A reggeleket szeretem, akkor még csend van ... :)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: