újabb események régebbi események további események
07:31
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Ahogy én látom… (Játékra)

2018. október 21. - Látogatók száma: 50

Furgon, Jóképű, Fazon, Alakul, Lassan

Éppen szólásra nyitottam volna a szám, amikor látom, hogy „János” kikapcsolta a hsz. lehetőségét, amin percig sem csodálkozom így utólag, végigolvasva az ott leírtakat. Magam is úgy tapasztalom, ennek van kitéve a gyanútlan résztvevő, ugyanis ilyen kommentek látnak napvilágot nap, mint nap. Írtam volna, hogy erre miért van szükség, másokat ennyire lehúzni, sértegetésbe menően? De hát az is csak olaj lett volna a tűzre... Jómagam háromszor kapcsoltam át másik csatornára a "Helga" betelefonálót hallgatva, de valahányszor visszaléptem mindig ugyanazt ismételgette: "mellplantátum”... és ami vele jár. Szörnyű volt, mint valami élve boncolás…
Bár András, a műsorvezető már majdnem aludt eközben, de időnként bőszen bólogatott és mosoly ült az arcára. Hát Istenem! Valóban nem mindegy ki mondja!… De, ha egyszer Helga az ő ismerőse! „Miért van erre szükség, hogy a televízió nézői végighallgassanak egy nem túl érdekes előadást?” - gondolta János és ezt le is írta... Osztottam a véleményét, de nem tudtam ennek hangot adni, leírni meg főleg. Kettőt tehetünk. Nem kell mindent komolyan venni, egyszerűen kapcsolni kell!...

Akkor nézzük ugyanezt a kérdést más összefüggésben.

Volt idő, amikor véresen komoly vitába bonyolódtunk egy témát illetően, ahelyett, hogy jobban a mélyére néztünk volna egymásnak. Csak az nem itt zajlott. Talán vannak még az utolsók, vagy inkább az elsők között olyanok, akik még emlékeznek rá, de még ők sem szívesen. Hát nem is lehetünk rá büszkék, hogy nem kötődtek szoros barátságok.

Éppen ezért, hogy megint ne a múltat emlegessük, ne azon rágódjunk, pedig abban rengeteg szép is volt, elmesélem nektek a nagyon is aktuális és komoly gondomat napjainkban.

Kapóra jött nekem ez a János, hogy egy kicsit haza is gondoljak… Összekötöttem a kellemetlent a hasznossal. Elindult a vezérhangya. Megnézem én közelebbről is ezt a Jánost. Igaz, hogy csak virtuálisan, de tudatos szemlélője lettem hirtelen a lapjának…

Milyen jóképű ez a fazon! Olyan korombeli lehet, ráadásul mindene megvan, amire nekem éppen szükségem lenne. Csak lassan, óvatosan, nehogy elriasszam a vadat, még elhajt nekem a furgonjával, pedig az most igazán kapóra jönne. Nem is köntörfalaztam sokáig, főleg, miután megkérdezte, valójában mit szeretnék? Egyenesen a lényegre tértem és ő igent mondott. Már csak egyetlen dolog volt aggályos, hogyan fog beférni azon a szűk helyen? Mindegy - gondoltam, a kocka már el van vetve, már csak a kivitelezésen kell agyalni. Az nem lehet, hogy a cél előtt megtorpanjak? Lehet, hogy neki ez a falat meg sem kottyan? De ha egyszer nekem csak ez adatott meg. Jobbról is, balról is be vagyok kerítve. Igaz, hogy tanácsi út, de a fene a rabló bandáját, minden szomszédom lecsípett belőle egy keveset és olyan keskeny, szűk, különösen a kanyarban, hogy becsületére válik, aki ezen be tud hatolni. Mi lesz, ha elakad, vagy beszorul? Már szinte magam előtt láttam, amint hívnom kell egy autómentőt, vagy még rosszabb egy darus kocsit, aki kimenekíti onnan?! Á, ez is, mint már annyi - azt hiszem - halva született ötlet! A legjobb, amit tehetek, ha alszom rá egyet… Csak ne lennék olyan kishitű, hiszen alakulhat ez másként is…

A cikket írta: Zséva

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

Ehhez a cikkhez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: